Alig egy hónapja, az áprilisi Radar alattban esett szó a Hero’s Hourról, ami egy elég (sokaknak talán túlságosan is) modern csavarral próbálkozott, és máris befutott korai hozzáférésben egy másik szellemi utód, a Songs of Conquest. Utóbbi ráadásul sokkal komolyabban ragaszkodik az alapokhoz, és inkább csak kiegészíti a régről ismert rendszereket.

Aki ismeri az alapokat, az nyugodtan ugorjon egy bekezdést a változásokhoz. A játékban hősünkkel egy 2,5D-s terepen kalandozunk, körökre osztott rendszerben, felszedve kincseket, elfoglalva bányákat, meglátogatva különleges pontokat. Az összeszedett értékeinkből fejleszthetjük városainkat, amelyek természetesen katonákat is termelnek, akiket harcba vihetünk a térképen elszórt semleges és gép irányította ellenfelek ellen. A harc szintén körökre osztva zajlik egy hatszögekből álló csatatéren, mi pedig a széléről avatkozhatunk bele varázslatokkal. Alapvetően egyszerű, de kellően változatos.

Az első, és legbátrabb változtatás, hogy a készítők komolyan vették az általuk adott címet: a kampány pályái között egy kobzos énekli meg az éppen befejezett szint rövid történetét. Ötletes megoldás, jó kivitelezéssel. Játékmechanikában sokkal lényegesebb, hogy csata előtt korlátozottan ugyan, de elrendezhetjük csapatainkat. Ez már csak azért is fontos, mivel a magaslat komoly előnyöket biztosít, főként a távolsági egységeknek. Ami sokak számára megosztó lesz, az az egységlimit, melynek hála sajnos nem ronthatunk rá a szerencsétlen MI-re 1000 sárkánnyal. Az, hogy egy csapatban hány egység lehet, az azok erejétől függ, és előre megszabott, bár megfelelő épülettel és befektetéssel azért növelhető. Kezdetben csapatból is csak hármat-négyet vihetünk magunkkal, amíg szintlépésekkor rá nem gyúrunk parancsnoki képességeinkre.

Újdonságnak számít, hogy településeinket nem saját képernyőjükön és menüjükben fejleszthetjük, hanem a főtérképen maradva, az épületekre és építési területekre kattintva. Így kicsit macerásabb talán, de szerencsére a toborzás központilag is végezhető. Egységeink ráadásul minden nap termelődnek, csak éppen igen alacsony számban. A varázslatok használata is egyéni és kissé bonyolult rendszert kapott, amiket azonban megéri használni, mert jelenleg elég erős némelyik bűvige.

A korai hozzáférés szebb hagyományait erősíti a Songs of Conquest, mivel rendben működik. Egyelőre két rövidebb kampányt kapunk, változatos történetszálakkal. Lehetőségünk van sima csatára, ahol már a meglévő négy „faj” közül választhatunk, és még saját térképet is gyárthatunk. Remélhetően az 1.0 idejére már négy, hosszabb hadjáratunk lesz (esetleg pár új frakció is), több külön térképpel, no meg a zenéknek is jót tenne a némi változatosság. Az egyensúlyozás nyilván folyamatosan zajlik most is, és lehet, hogy a mozgáspontok terén nem ártana némi nagylelkűség, mert legtöbb pályára komoly mennyiségben zsúfoltak meglátogatandó elemeket. Ha már itt tartunk, akkor kijelenthető, hogy a jó öreg Town Portal is jól jönne! Az MI-nek is szüksége lenne némi buffra, mert néha egészen furcsa döntéseket hozott ellenfélként, és túl sokat gondolkodott körök közben, legalábbis a mai számítógépek teljesítményéhez képest. Ó, és a térképszerkesztő rész kezelőfelületét szerintem teljesen le kellene cserélni. Utóbbi kettőt már be is ígérték.

Összességében nagyon tetszett a Songs of Conquest, amit remekül mutat, hogy az egyik legnagyobb csalódást az okozta, amikor kiderült, hogy a békanép kalandjait is emberek éneklik meg. A másikat meg a csaták utolsó ütésénél beközelítő kamera az óriáspixelek miatt (ez szerencsére kikapcsolható). Én nagy érdeklődéssel figyelem majd a pályafutását, másfelől viszont a 30 eurós árával csak a komoly HOMM-rajongóknak ajánlanám, akik a klasszikusabb játékmenet mellé szívesen látnának modernebb kezelőfelületet, és a korai hozzáféréssel járó változásoktól sem félnek.