[Sorozatkritika] WandaVízió – Erős nyitás után kapkodó befejezés

Kilenc héttel ezelőtt a Marvel Moziuniverzum, avagy MCU új fejezete kezdődött el a WandaVisionel. Ez már nem A S.H.I.E.L.D. ügynökei vagy a Defenders csapatává összeálló hősök sztorija, amik kis túlzással csak névlegesen kapcsolódnak a filmekhez, hiszen Tony Stark, Steve Rogers és Thor szemszögéből olyan, mintha a sorozatbeli karakterek és események nem is léteznének. Üde pillanat volt, amikor a Bosszúállók: Végjátékban feltűnt Howard Stark komornyikja, Jarvis, aki szignifikáns szerepet töltött be a Carter Ügynökben.

A Disney+-ra érkező új szériák viszont már nem tesznek úgy, mintha egy univerzumon belüli univerzumot alkotnának. Erre a WandaVision a bizonyíték, ami nemcsak, hogy a Végjáték utáni – illetve egy esetben még azzal párhuzamosan futó – eseményeket mesél el, de Wanda története egyben felvezetője a (jelenlegi tervek szerint) 2022-ben érkező Doctor Strange in the Multiverse of Madness című mozinak, amiben a doki mellett a Skarlát Boszorkány is szerepet kap. Na, de ne szaladjunk ennyire előre, előbb lássuk, mit kínált nekünk a WandaVision.

Évtizedes múltba révedés

A sorozat in medias res nyitása megadja a kezdőlökést ahhoz, hogy az ember végig is nézze, ugyanis közvetlen a Végjáték után már az is egy nagy rejtély, hogy Vízió miért van életben. Persze az ’50-es évekbeli sitcom utánzat mellett talán ez a kérdés eltörpül, pláne, hogy már az első részben megjelenik néhány további, hátborzongató rejtély.

A széria eztán jó pár részig ugyanezt a formulát használja, annyi változással, hogy minden epizód tíz évet ugrik előre, így megidézik a ’60-as, ’70-es, ’80-as és ’90-es évek sitcomjait, és persze a vége felé már a 2000-es évekből merítenek. Ez amúgy egész jópofa, főleg, ha az ember járatos a sitcomok világában, és felismeri a kikacsintások a Modern családra, a Már megint Malcolmra vagy a Családi kötelékekre.

Persze, ahogy haladunk előre, úgy törjük át az univerzumon belüli negyedik falat – néhány esetben szó szerint. Egyre több információt kapunk arról, mi történik a való világban, mi is ez az egész. A We Interrupt This Program az első olyan rész, ami teljes egészében Wanda és Vízió világán kívül játszódik, de az utolsó két epizód is teljesen kilép a sitcomok keretei közül, és már a jól ismert MCU-ban zajlik.

Ez a felépítés kellő figyelmet ad a sorozatnak. Amikor az ember már kezd belefáradni az amúgy nem túl vicces sitcomokba és a fejvakarásba, akkor jön az említett We Interrupt This Program, és végre kapunk néhány választ, plusz fellélegezhetünk a múltidézésből. Aztán persze visszatérünk, de ekkor már nemcsak mi, a nézők tudjuk, hogy Wanda és Vízió buborékban él, hanem ők maguk is kezdenek fájdalmasan tisztában lenni ezzel.

A felépítést csak az utolsó rész töri meg. A készítők sajnos nem éreztek rá az egyensúlyra, és a sok sitcomozás, rejtélyszövés és amúgy kellemesen meglepő csavarok közepette sikeresen az utolsó részre hagyták a legfontosabb magyarázatokat. Az utolsó epizód viszont egy jellegzetesen marveles akcióorgia lett, így a csihi-puhi és a magyarázkodás kettőse eléggé kapkodóssá teszi a lezárást.

Értem én, hogy kellett az epikus harc, mégis csak egy MCU-szériáról van szó, csak közben szánhattak volna időt a válaszokra. Mert így sajnos egy bizonyos karakter létére eléggé felemás magyarázatot kaptunk, és néhány szálat lógva hagytak, szóval még anélkül is maradtak kérdések, hogy a két stáblistás jelenet szintén bedob egy-egy olyan dolgot, amin a rajongók csámcsoghatnak a következő MCU-alkotásig.

Ugyanígy a látvány is kicsit megbicsaklik a végén, a nagy CGI-orgia közepette néha kilóg az a bizonyos lóláb, bár ettől függetlenül ezen a téren szerintem nincs oka szégyenkeznie a sorozatnak. Főleg, mert a készítők nagyszerűen használták a színeket és a képarányokat, mindig igazodva a megidézendő évtized (beleértve a 2020-as éveket) filmtechnikáihoz, és ez piszok hangulatossá teszik a sorozatot.

Boszorkány születik

Ami viszont végig remekül működik a sorozatban, az Wanda karakterének építése. Nincs itt semmiféle multiverzum-alapozás, ez a széria kőkeményen a már megismert Wanda Maximoffra, gyászára és a Skarlát Boszorkány megszületésére lett felhúzva. A készítők mindent ennek rendeltek alá, még a másik címszereplőt, Vízió karakterét is. Ez főleg az utolsó részekben válik szembetűnővé, amikor a feltámadt szintezoid az egyik epizód egy lényeges szakaszát egy autóban ülve és egy kereszteződésben várakozva tölti el.

A tragédiák sorozatán átesett, a filmekben mégis háttérbe szoruló Wanda ezzel a sorozattal nem sak komplexebb karakterré vált, de az MCU egyik legtragikusabb hősévé is, akit csak Thor köröz le az elszenvedett veszteségek terén. És szerencsére Elizabeth Olsen meghálálja ezt a szerepet, végig remekül játszik. De Paul Bettany-ra sem lehet panasz, aki nagyszerű partnere Olsennek, és a sorozat után csak sajnálhatjuk, hogy a filmek közül csak a Végtelen háború foglalkozott velük kiemelten.

A WandaVision ráadásul nem sak Wanda jelenével, de a múltjával is foglalkozik, így megismerhetünk eseményeket, amiket korábban csak említettek az Ultron korában, és magyarázat születik olyan kérdésekre is, hogy miért csak a Maximoff-ikrek élték túl Strucker és Dr. Liss-t kísérleteit.

Emellett a sorozat nem rest az MCU többi részét is bevonni. Egyrészt viszontláthatunk több régi arcot: Darcy-t (Kat Dennings) az első két Thor-filmből, Woo ügynököt (Randall Park) A Hangya és a Darázsból és a Marvel kapitányban még kislány Monica Rambeau-t (Teyonah Parris). Ő ráadásul szintén lényeges szereplő, és az itt végbemenő változások a karakterben valószínűleg fontosak lesznek a Captain Marvel 2-ben.

Továbbá ez a sorozat emlékezetesebben és zsigertépőbben mutatta be azt a káoszt, amit a Banner csettintése után visszatérő emberek okoztak, mint a Pókember idegenben, annak kétórás játékideje alatt. Mert az a film sajnos ezt az egészet csúnyán elviccelte a kamaszhíradóval, a pitty-tyel és May néni anekdotájával (személy szerint ezért sem szeretem azt a filmet).

Mindezek mellett rengeteg kisebb-nagyobb utalást kaptunk nemcsak a filmekre, hanem az azokon túli MCU-világra is, így például A S.H.I.E.L.D. ügynökeire vagy éppen a Runaways-re.

Jöhet a folytatás

Egyelőre úgy néz ki, nem lesz második évad, de a történet itt nem ért véget. Wanda sztoriját a Doctor Strange in the Multiverse of Madness folytatja, Monicáét a Captain Marvel 2, Vízió meg egyelőre a kutya tudja, hol fog feltűnni. Hogy ez mennyire jó, az viszont jó kérdés. Úgy értem, vajon mennyire fogják élvezni az említett filmeket azok, akik valamilyen okból kifolyólag nem látták a WandaVisiont? Mindhárom karakter elég nagy változáson esik át, hogy mást ne mondjak, Vízió él. Akinek kimaradt a sorozat, az sanszos, hogy ugyanúgy vakarni fogja a fejét, mint amikor a Solo: Egy Star Wars történetben megjelent a Baljós árnyakban meghalt Darth Maul.

És a sorozat alapján a készítők nem fogják összetörni magukat a felzárkóztatással. Kis spoilerrel élve, a WandaVisionben előkerül a Darkhold nevű könyv. Ezzel az ősi, sötét mágiákat tartalmazó művel A S.H.I.E.L.D. ügynökei foglalkozott részletesen, majd újra megjelent a Runaways-ben. A WandaVisionben viszont nem kapunk magyarázatot arra, hogy miért fontos ez a könyv, egyáltalán hogyan került a sorozatnak helyet adó Westviewba. Sőt, már nekem is meg kellett vakarnom a fejemet, mert a Runaways kimaradt az életemből, így a Darkholdot utoljára akkor láttam, amikor a S.H.I.E.L.D.-ben a Szellemlovas elvitte a Sötét Dimenzióba. Szóval nem igazán értettem, hogyan került onnan vissza.

Persze ettől függetlenül imádom, hogy egységes univerzumként épül az MCU, és ennek immár a sorozatok is szerves részét képezik. De én rajongó vagyok. Az átlagember viszont nem biztos, hogy képes lesz nyomon követni ezt az egyre szövevényesebb univerzumot. Persze a film- és sorozatnézéséi szokások átalakulóban vannak, nemcsak a streaming szolgáltatók, de a jelenlegi vírushelyzet miatt is. Úgyhogy ki tudná megmondani, hova fog mindez kifutni. Annyi viszont biztos, hogy a Disney+ első sorozata, a WandaVision jól sikerült. Érdekes történettel operált, kibontott egy eddig háttérbe szorult karaktert, és megalapozott a jövőnek is. Vannak benne döccenők, de hát istenem, miben nincsenek? Aki szereti ezt a világot, ne hagyja ki a szériát.