- A Marvel Kapitány március 7-től lesz látható a hazai mozikban
- A magyar nyelvű előzetest itt nézhetitek meg
Hiába tombol már több mint tíz éve a Marvel által gerjesztett képregényfilmláz, mégis egészen mostanáig kellett várnunk arra, hogy a maszkulin főhősök mellett a gyengébbik nem is hasonló reflektorfényt kapjon a mozivásznon. A sort a DC nyitotta meg 2017-ben a Wonder Womannel, amely ilyen tekintetben teljesen korrekt etalonnak bizonyult, a Marvel ellenben nem csak az időzítést tekintve volt jóval óvatosabb, hiszen a tavalyi A Hangya és a Darázs már felvillantott egy teljesen „egyenértékű” női főhőst, hogy aztán most a Marvel Kapitánnyal végképp rábízzák a nézők moziba csalogatását egy heroínára – nevezetesen az Oscar-díjas Brie Larsonra.
Teljesen új karakterről lévén szó - legalábbis ami a Marvel Cinematic Universe-t illeti -, nyilván mindenki egy eredettörténetet várva fog belehuppanni a székbe, a Captain Marvel azonban cselekményét és felépítését tekintve egészen más úton jár. Ami önmagában egyáltalán nem lenne gond – sőt, az sosem baj, ha egy blockbuster képes eltérni a tankönyvi sémáktól. Ám a Marvel Kapitány rögtön a történet legfőbb mozgatórugójának szánt Kree-Skrull háború kellős közepébe hajít bennünket, amikor is Caron Danvers már szuperképessége birtokában indul harcba, és bár néhány jelenet erejéig bepillanthatunk a hősnő emberi múltjába, nincs a karakternek – illetve magának a bemutatásnak – egy olyan íve, ami igazán közel hozhatná őt a film hozzánk. És ez még csak nem is igazán Brie Larsonon múlik, hiszen ő azért kihozza azt a keveset a szerepből, ami benne rejlik, de ez közel sem olyan hálás feladat, mint Gal Gadoté volt a Wonder Womanben.
Félreértés ne essék: a jellemfejlődés igenis tetten érhető – sőt, tulajdonképpen adja is magát, hiszen a Kree-k oldalán harcoló, amnéziában szenvedő Danvers lassacskán ébred csak rá valódi emberi múltjára, meg persze arra, mi is teszi őt igazán erőssé. Miután azonban a film első fele szinte teljesen cselekményközpontú az általában megszokott karaktercentrikusság helyett, igazán komoly izgalmak nélkül, ezért a valódi bonyodalom felvezetése sajnos akarva-akaratlanul unalomba fullad. A film második felére aztán felpörögnek az események: a kötelező csavarokat követően a sakkbábúk a helyükre kerülnek, mint ahogy a trailerekben is villogtatott akciójeleneteket is leginkább itt érdemes keresgélni. Végig az az érzése azonban a nézőnek, hogy az Anna Boden-Ryan Fleck rendezőpáros, illetve a forgatókönyvíró stáb nem tudott kellő mélységet adni a történéseknek – még úgy sem, hogy a Skrullok kapcsán azért idővel előkerül a társadalmi üzenet azok számára, akik a mögöttes tartalom miatt is szeretik a képregényes zsánert.
Szerencsére azért nem mondható, hogy nincsenek jó karakterek a Marvel Kapitányban, hiszen a mellékszereplők azért szállítanak néhány felüdülést nyújtó alakítást. Samuel L. Jackson, mint Nick Fury természetesen rögtön adja magát, aki elsőre nem feltétlenül tűnhet önazonosnak ebben a vicceskedős „buddy” szerepkörben, de ne feledjük, hogy egy előzményfilmről van szó, amely 1995-ben játszódik, úgyhogy a stáblistáig vezető úton azért többé-kevésbé helyükre kerülnek a dolgok. Addig pedig lesz min nevetni – pláne úgy, hogy Danvers Goose-ra átnevezett macskája tökéletes katalizátornak bizonyul, mint ahogy a digitális fiatalítás is teljesen természetesnek hat. Érdemes még szót ejteni Ben Mendelsohnról is, aki szintén remekül teljesít a maszk mögött Talos-ként, a film hármas számú címlapsztárja, Jude Law esetében viszont már az az érzése a nézőnek, hogy olykor kicsit átfordul önmaga paródiájába.
Az eredetsztoriként meglehetősen csalódást keltő, unalmas felvezetés ellenére nem mondanánk rossznak a Marvel Kapitányt, hiszen a stáblistáig vezető úton azért csurran-cseppen annyi easter egg, kapcsolódási pont és látványorgia, hogy legyen miről beszélgetni a film után. A fő baj inkább az, hogy nem igazán érződik szükségesnek – sőt, kellő rosszindulattal nyugodtan nevezhetnénk izzadtságszagúnak és semmilyennek is. Nyilvánvaló, hogy a Bosszúállók: Végjátékban fontos szerepe lesz Danversnek, így hát nyilván kellett neki is egy külön mozi, de talán nem véletlen, hogy ennyire a végére hagyták Captain Marvel bekapcsolását a sztoriba. A Marvel Kapitány arra jó, hogy kicsit csillapítsa a Marvel-rajongók éhségét az Endgame közel két hónap múlva esedékes premierjéig, de ennyi, és nem több. Mint ilyen, jó eséllyel gyorsabban fogjuk elfeledni, mint eddig bármelyik másik MCU-filmet…
