A Star Wars-videójátékok minősége finoman szólva is hullámzó. És ennek semmi köze a Disney-hez vagy az EA-hez, ez már akkor jelen volt, amikor a LucasArts égisze alatt, George Lucas felügyeletével készültek játékok. Erre jó példa az MMO ágazat. A 8 évet megért Star Wars Galaxies még egész jól szerepelt a programot ért kritikák ellenére, de a 4 év alatt kifulladt Clone Wars Adventuresre talán már senki sem emlékszik.

Ezután nem csoda, hogy a játékosok szkeptikusak voltak a ma tíz éves The Old Republic-kal szemben, ami öt nappal azután jelent meg, hogy a Galaxies szerverei leálltak. Persze voltak biztató előjelek. Először is, a játékon az akkor még töretlen hírnévnek örvendő BioWare dolgozott, avagy a máig méltán elismert (és éppen remake-elés alatt álló) Star Wars: Knights of the Old Republic mögtt álló csapat. A másik bíztató jel pedig az volt, hogy a The Old Republic a KotOR világára épült, annak laza folytatásának tekinthető – bár pont ezért kicsit csalódtak is a játékosok, mert sokan szívesebben láttak volna egy egyjátékos élményre kihegyezett folytatást.

Réges-régi kalandok

A The Old Republic kicsivel több mint 300 évvel játszódik a Knights of the Old Republic után. A régi Köztársaság – a Coruscant elvesztése után – épp csak kiegyezett a Sith Birodalommal. Bár béke honol, valójában hidegháború dúl a korábbi fegyveres konfliktusban meggyengült felek között. Mi, játékosként, ebbe a Galaxisba csöppenünk bele a Köztársaság vagy a Sith-ek oldalán.

Az előbbi frakcióban lehetünk Jedi lovagok, Jedi konzulok, köztársasági katonák vagy csempészek, míg a Sötét Oldalt Sith harcosként, Sith inkvizítorként, birodalmi ügynökként vagy fejvadászként szolgálhatjuk.

Játszható fajok tekintetében egészen el lettünk kényeztetve. Mindkét oldalon belebújhattunk emberek, emberi kiborgok, twi’lekek és zabrakok bőrébe, míg a Köztársaság oldalán miralukát és mirialant is alakíthattunk. A Birodalom oldalán pedig olyan exkluzív fajok voltak, mint a chiss, a rattataki és a tisztavérű Sith. Későbbi frissítésekkel pedig megérkezett a cathar és a togruta is.

A játékban 17 bolygót járhatunk be, miközben felfedezzük a sztorit, ami igencsak széleskörű lett, hiszen mindegyik karakterosztály önálló, háromfelvonásos történettel bír. Mindez alapjáraton nagyjából 1600 órára köti le az embert, a kiegészítők nélkül. Írnom sem kell, hogy mind karakterosztályok, mind sztori terén hatalmas előrelépés volt a The Old Republic a Galaxieshez képest, ami ezen a téren elég karcsú tartalommal bírt. Egész pontosan történettel egyáltalán nem rendelkezett. Ezzel a TOR lényegében meg is nyerte magának a rajongókat... Egy rövid időre.

Egy változó galaxis

Bár a játék összességében pozitív kritikákat kapott és az első három nap alatt több mint egymillió előfizetője lett, 2012 nyarára olyan mértékben megcsappant a játékosok száma, hogy a készítők novemberben kénytelenek voltak átállni a free-to-play modellre. A húzás bevált, mi több, a játék nemcsak a túlélést, de a sikert is ennek köszönheti. Az előfizetési rendszer opcionális lehetőségként megmaradt, ezzel a játékosok előbb juthattak hozzá új tartalmakhoz, illetve egyéb extrákat is kaptak.

És ha már szó esett az új tartalmakról. 2013 áprilisában érkezett meg az első kiegészítő, a Rise of the Hutt Cartel, amely új bolygót (Makeb) és új küldetéseket hozott, valamint 55-re növelte a maximális szintet. Sőt, még ez év végén jött egy másik kiegészítő is, a Galactic Starfighter, aminek megjelenésével a játékosok végre egymás ellen is harcolhattak az űrben – korábban csak egy előre kijelölt pályán haladva futottak az űrcsaták, az MI irányította ellenfél ellen.

2014 elején befutott a Galactic Strongholds, ennek hála kedvünk szerint berendezhető otthont létesíthettünk a messzi-messzi Galaxisban. Valamint ennek az évnek a végén jött meg a Rishi-t és a Yavin 4-et a játékba helyező Shadow of Revan, amiben 60-ra növelték a maximális szintet.

2015-ben sem állt le a TOR, ekkor érkezett meg az új történetet indító Knights of the Fallen Empire, amiben megreformálták a sztorimesélést, emellett új világokkal és társakkal bővítették a felhozatalt. Ekkor mutatkozott be az Alliance-rendszer is, amivel szövetségeseket gyűjthettünk az Eternal Empire elleni harchoz.

A Knights of the Fallen Empire-t 2016-ban követte a Knights of the Eternal Throne, ami folytatta az előző részben megismert játékos karakter, az Outlander történetét. Ebben két új játékelem is helyet kapott. A galaktikus befolyást biztosító Galactic Command, valamint az Uprising, amiben a játék leghíresebb ellenfeleivel vehettük fel a harcot, három szövetségesünk társaságában. Ezután viszont nagyobb szünet következett, ugyanis a következő kiegészítő, az Onderont és a Mek-Shát elhozó Onslaught csak 2019-ben jelent meg.

És végül elérkeztünk a júliusban bejelentett Legacy of the Sith-hez, aminek pár nappal ezelőtt kellett volna megjelennie, de a startot végül eltolták február 15-ére. Ebben visszatérhetünk a Knights of the Old Republic egyik jól ismert világára, a Manaanra. A sztori középpontjában Darth Malgus fog állni, az elérhető maximum szintet pedig felhúzzák 80-ra.

Az Erő velünk van, mindig

A játékhoz a kiegészítőkön túl több képregény és könyv is megjelent, s bár kánon státuszát elvesztette, a Disney érában született művek egyre több mindent emelnek át a programból. Maga a Régi Köztársaság már rég újra a kánon része, A klónok háborújában több ízben is említették, de Darth Revan, aki a The Old Republicban megint fontos szerepet kapott, szintén erre a sorsra jutott.

A játék népszerűsége tehát többé-kevésbé töretlen a free-to-play modellre állás óta, ezt jól jelzi az is, hogy a Lucasfilm a mai napig nem lőtte le. Sőt a tízéves évforduló örömére a régi cinematic trailereket felhúzták 4K-s felbontásra. Ezeket a The Old Republic hivatalos YouTube-csatornáján tekinthetjük meg egyéb visszatekintő videók mellett. És, hogy meddig marad velünk ez a remek kis MMO? Hogy Yoda szavait idézzem: „a jövőt kifürkészni most lehetetlen.” Addig biztos, amíg a játékosok száma nem csökken drasztikusan, és a Disney-Lucasfilm duó nem talál a helyére egy másik Star Wars-MMO-t.