Voltak idők, amikor Kratos még vadállatként őrjöngött, üvöltött, és vágott szét mindenkit, aki az útjába került, legyen az ellenfél vagy ártatlan helyi lakos, aki épp rosszkor volt rossz helyen. Ma a Sony már nem merne bevállalni egy bosszútól fűtött, az ókori görög isteneket egyenként kivégző anti-hőst, ugyanis a 2018-as God of Warral Kratos karakterfejlődése visszafordíthatatlanul vett egy olyan irányt, amely sokkal pozitívabb videójátékos ikonná formálta a spártait. A 2005-ös első részben, valamint a 2007-es folytatásban azonban Kratos még egy ereje teljében lévő, igazi tömeggyilkos volt, akit senki és semmi nem állíthatott meg vérrel feláztatott útja során. Mindkét játék hatalmas siker lett, a Sony pedig úgy döntött, hogy addig üti a vasat, amíg meleg. A fejlesztők a God of War 3 mellé két spinoff-részt terveztek, melyek közül az első, a Chains of Olympus 2008 márciusában jelent meg, eleinte kizárólag PlayStation Portable (PSP) kézikonzolra.
Napnyugta
A sztori eseményei a 2013-as Ascension és az első God of War története között játszódnak, mikor az olümposzi istenek Kratost a messzi Attika városába küldik, hogy a falakat ostromló perzsa sereggel szemben segítsen védekezni. A harcok közepette a Nap egyszer csak eltűnik az égről, sötétségbe borítva az egész világot. Morpheusz, az álmok istene fekete köddel lepi el a vidéket, az istenek többségét mély álomba szenderítve. Athéné megkéri Kratost, hogy állítsa meg Morpheuszt, és hozza el újra a fényt, különben minden elpusztul. Marathon városán átvágva furcsa, kísérteties fuvoladallam hangzik fel, amely a spártait elhunyt lányára, Kalliopéra emlékezteti. De nincs megállás, Kratos ismét alászáll az alvilágba, száműzik a Tartaroszba, de visszatér és szétcsap mindenkit. Perszephoné templomában aztán megadatik számára a választás joga, hogy vagy lemond a hatalmáról és elhunyt lányával lehet (így a teljes emberiség kihal), vagy folytatja küldetését. A lánya iránti szeretet győz, de kiderül, hogy az egész csak figyelemelterelés volt. Atlasz közben elpusztítja a világot tartó oszlopot, amivel az Olümposz is veszélybe kerül, az alvilágban lévő lelkekkel együtt. Kratos visszatér hát, megküzd Perszephonéval és Atlaszszal, és győz. A titánt arra kényszeríti, hogy a világ súlyát az örökkévalóságig a vállán tartsa. Csakhogy mind Atlasz, mind Perszephoné figyelmeztetik a harcost, hogy nagyon meg fogja még bánni, hogy az isteneknek segített. Attika és Marathon ókori városa a valóságban is létezett, de a játékba bekerült számos fiktív, a görög mitológiából áthozott helyszín, mint például a Tartarosz, az Elíziumi mezők, vagy a Sztüx-folyó, ahol Kharón, a révész viszi át a holtakat a túlpartra.
A fejlesztést a Ready at Dawn végezte, akik már a 2005-ös első rész után felkeresték a Sony illetékeseit, hogy megcsinálnának egy PSP-s változatot. Különféle utalások, teaserek ki is jöttek, majd 2007-ben a 1UP egyik szerkesztője megszerezte a God of War 2 egy korai példányát, és közzétette a játék kézikönyvét. Ebben az egyik oldalon szerepelt a híres Omega szimbólum és benne a "PSP" felirat, ami egyértelművé tette, hogy Kratos eljön a Sony kézikonzoljára. A God of War: Chains of Olympus egy saját fejlesztésű, házon belül összekalapált motort kapott, amelyet szimplán Ready at Dawnnak neveztek el, és amely egyébként a csapat előző játékéhoz, a Daxterhez (2006) készült, csak jelentősen felspécizték – például a kameranézetet teljesen ki kellett cserélni. Eleinte a PSP korlátozott, 222 MHz-es processzorához mérten kezdték kialakítani a spinoffot, viszont a Ready at Dawn a PSP processzorának órajel-növelését kérve többször is felvette a kapcsolatot a Sonyval, hogy még epikusabbá tudják varázsolni az élményt – a japánok pedig belementek.
(A PlayStation Portable, azaz a PSP kézikonzol)
A Sony kiadott egy firmware-frissítést, amely lehetővé tette, hogy a játék a teljes, 333 MHz-es processzor legutolsó bitjét is kihasználja. Ez lehetővé tette a valósághűbb vér-, fény- és árnyékhatásokat, valamint a jobb mesterséges intelligenciát. A hátránya viszont az lett, hogy jelentősen csökkentette az akkumulátor élettartamát. Ez viszont senkit nem érdekelt különösebben, pláne, hogy a közönség már ki volt éhezve egy újabb God of War-játékra. A hivatalos demó God of War: Chains of Olympus – Special Edition: Battle of Attica címmel 2007. szeptember 27-én jelent meg, és Attika városát tartalmazta, ahol Kratos a perzsa katonákkal, valamint egy baziliszkusszal szállhatott szembe. Érdekesség, hogy a teljes verzió megjelenését eredetileg 2007 végére tervezték, végül azonban pénzügyi okokból elcsúsztatták 2008 márciusára. Hiába volt ez a játék egy kézikonzolra tervezett spinoff, 2012 júniusáig több mint 3,2 millió példányban kelt el világszerte. Ehhez persze jócskán hozzátett a 2011-es God of War: Origins Collection (Európában God of War Collection – Volume 2), amely a God of War: Ghost of Spartával együtt kínálta a játékot PlayStation 3-ra.
A Chains of Olympus összességében pozitív kritikákat kapott, például Sasa a Guruban annak idején 95%-ra értékelte. A széria védjegyét képező, brutális hentelés itt is megvolt: pörgött az akció, Kratos megállíthatatlanul tört előre, és természetesen az epikus pillanatok, valamint a főellenfél-harcok sem maradhattak ki. Amiből visszavettek, az például a logikai feladványok mennyisége lett. Sajnos az a minimális, ami bekerült, alig igényelt komolyabb gondolkodást (jobbára csak ládákat/szobrokat kellett tologatni). A legkeményebb arcok nekimehettek a Challenge módnak, a trófea-vadászok pedig a platinának – egyik nehezebb volt, mint a másik. A God of War: Chains of Olympus a PSP egyik legkiválóbb címe lett, amely néhány évvel később PS3-on is megállta a helyét. Bár a célplatform miatt erősen le kellett korlátozni a tartalmát (a többjátékos lehetőségeket és más rejtvényeket, karaktereket, valamint párbeszédeket időhiány miatt el kellett távolítani), a története miatt mégis kihagyhatatlan a God of War-rajongók számára, hiszen nagyszerűen egészíti ki Kratos háttértörténetét. A széria ma már egészen más utakon jár, de a dicső múltat egyetlen rajongó sem felejti – a Chains of Olympus pedig egy ragyogó ékkő a háború istenének koronáján.
