Ha van sorozat és alkotó, amit és akit nem nagyon kell külön bemutatni senkinek, akkor az a Metal Gear és Kodzsima Hideo. A 60. születésnapjához szélsebesen közeledő japán játékdizájner azon kevesek egyike, aki nemcsak ki tudott törni a névtelenség homályából, de akkora hírnévre tett szert, hogy már más műfajokban is ismertté vált, hívásait és felkéréseit pedig hollywoodi színészek, rendezők, írók és egyéb közreműködők is örömmel fogadják. És pont ez a közeg az, amely a Metal Gear-sorozatot is inspirálta.

119769-metal-gear-msx-screenshot-i-knew-i-should-have-never-entered.gif

Halálos fegyver

Az idén 35. születésnapját ünneplő Metal Gear-család első játéka, az 1984-es Metal Gear ugyanis bevallottan omázs, olyan filmek által ihletve, mint a James Bond-sorozat, A nagy szökés és a Menekülés New Yorkból. Ehhez ugyanakkor nagyban hozzájárultak a célplatformul választott, az eredetileg elsősorban a japán piacra szánt Commodore-rivális MSX2 hardveres korlátai: a Metal Gear eredetileg egy, a harcra kihegyezett, a modern hadviselés eszközeit rivaldafénybe állító akciójátéknak készült, de teljes paradigmaváltáson esett át a fejlesztés korai szakaszában, és inkább arra fókuszált, amire akkor még szinte senki: a lopakodásra. Ehhez pedig bőven volt forrás, hiszen a kémek és a nukleáris fenyegetés folyamatos paranoiája által övezett hidegháború kiválóan megágyazott a történet középpontjában álló Outer Heavennek, egy olyan fiktív, gyakorlatilag egy bázisból álló nemzetnek, amit egy egykori háborús veterán alapított, és a békés együttélés helyett inkább a nyugat fenyegetését választotta egy Metal Gearnek hívott fegyverrel, egy olyan lépegetővel, amely bárhol a világon képes nukleáris töltetet szórni az általa kiválasztott célpontra. A Metal Gearben a fő cél ennek megakadályozása, az elit FOX-HOUND egység tagjaként, belopakodva Outer Heaven szívébe, megállítva a Metal Gear és az ország fenyegetését.

119771-metal-gear-msx-screenshot-starting-location-different-from.gif

A Metal Gear mindezt egy olyan akciójátékként tálalja, ahol sokkal célszerűbb a lopakodás, az őrök és az automatizált biztonsági rendszerek kijátszása, semmint a sok esetben elkerülhető direkt konfrontáció. Ehhez pedig egy meglepően gazdag eszköztár asszisztál: a pisztoly, a gépfegyver, a rakétavető és a gránát mellett legalább ugyanennyi szerep jut a különböző biztonsági szinttel rendelkező kulcskártyáknak és annak a rádiónak is, amely segít tartani a kapcsolatot a külvilággal, valamint a küldetés sikeréhez asszisztáló személyekkel. A hozzávetőlegesen ötórás történet számos egyéb, később ikonikussá váló elemet is tartalmaz: a nevesített bossokkal való leszámolástól kezdve a Metal Gearrel türténő végső konfrontációig.

Legalábbis az eredetiben: a Metal Gear megjelenését követő elsöprő siker óhatatlanul is elkerülhetetlenné tette annak nyugati kiadását, ahogy a platformváltást is, ám a fél évvel később érkező NES-es verzió más változást is hozott. Például Kodzsima kihagyását, az átiratot ugyanis nem az eredeti fejlesztőcsapat készítette, hanem a Konami egy másik divíziója, amely mindössze három hónapot kapott arra, hogy az MSX-hez képest lényegesen korlátoltabb NES-re is elkészüljön a játék. A szűkös határidő és az egyéb korlátok miatt pedig az történt, hogy a játékmenet és a történet egyes elemei is megváltoztak (például a játék végén még a Metal Gearrel való harc is hiányzott, helyette egy számítógépet kellett meghackelni), ez – valamint a hozzájárulás hiánya – viszont azt eredményezte, hogy Kodzsima azóta sem tekinti legitim felvonásnak. A NES-es változat ennek ellenére hatalmas sikernek bizonyult, az Egyesült Államokban több mint egymillió példány fogyott belőle, ezzel pedig egy sorozat született meg.

119796-metal-gear-2-solid-snake-msx-screenshot-talking-to-the-journalist.gif

Egy sorozat, amit Kodzsima eredetileg nem is akart: a folytatás, az 1990-es Metal Gear 2: Solid Snake két okból jött létre. Egyrészt mert Kodzsimát egy munkatársa meggyőzte annak szükségességéről, másrészt mert a Konami ekkor már javában dolgozott a dedikáltan a nyugati piacnak szánt NES-es folytatáson, a Snake's Revenge-en, ezúttal is Kodzsima közreműködése nélkül, ez pedig elegendő motivációnak bizonyult ahhoz, hogy inkább ő maga készítse el a történet folytatását. Ezen kiadás egészen 2006-ig nem kapott hivatalos angol változatot, annak ellenére, hogy mind a játékmenetet, mind a történetet tekintve maximálisan hű volt elődjéhez. Ez pedig az előszele volt annak, amit sokan nem szerettek volna: várakozni.

12972-metal-gear-solid-windows-screenshot-hurry-now-keep-moving.jpg

Kígyó Szilárd

A 2+2 játék megjelenését követően Kodzsima ugyanis hátrahagyta a sorozatot, és inkább a kalandjátékok vonták el a figyelmét: az 1988-as kultikus Snatcher-t a hasonló státuszt elérő 1994-es Policenauts követte, és utóbbi fejlesztése során merült fel az, hogy egy harmadik Metal Gear-játék készüljön. A célplatformnak választott 3DO azonban nem bírta a megjelenésekor kiéleződött konzolháborút – a SNES és a Megadrive mellett azonban, 1994-ben, feltűnt a PlayStation, amely mindenkit lepipáló hardveres képességeivel még a Nintendót is lesöpörte a színről. És pont ezen hardveres képességek voltak azok, amiket Kodzsima keresett, létrehozva azt az életszerűségre kihegyezett játékmenetet, amely az aprólékosságot és a hitelességet igyekezett házasítani a mangák és az animék extrém, szélsőséges típusú szereplőivel és történetmesélésével.

138541-metal-gear-solid-3-snake-eater-screenshot.jpg

Sikeresnek nevezni a végül 1998 szeptemberében megjelent Metal Gear Solidot meglehetősen visszafogott kijelentés: minden idők egyik legnépszerűbb és legnagyobb példányszámában értékesített PlayStation-játéka gyakorlatilag egybeforrt a platform nevével, Kodzsimát világsztár státuszba emelte, a sorozat és a lopakodós játékok műfajában pedig egy új korszak hajnalának bizonyult.

A folytatáshoz ugyanakkor ismét generációváltásra volt szükség. A 2000-ben érkezett PlayStation 2-t többek között a 2001-es Metal Gear Solid 2 vitte sikerre, amely véglegesítette az MGS-ben látott elemeket. Erre épülve készülhetett el a sorozat mindmáig egyik legkülönlegesebb darabja, a lopakodást a szabadba és a múltba áttoló Metal Gear Solid 3, generációjának utolsó MGS-epizódja, és ekkorra bontakozott ki igazán az MGS-család, hiszen előbb Game Boyon, aztán PSP-n is megvetette a lábát, a kánonon túllógó, néha a játékmenetet is teljesen átformáló epizódokkal. A főbb fejezetek tempója azonban tovább lassult, a Metal Gear Solid 4-hez már a PlayStation 3 megjelenése kellett (és egészen példátlan módon egynél több Blu-Ray lemez), a Metal Gear Solid 5 pedig csak 2014-re született meg, tökéletesítve és teljesen modernizálva mindazt, ami 1998 óta formálódott.

133450-metal-gear-solid-4-guns-of-the-patriots-screenshot.jpg

Sajnos a Metal Gear-sorozat sorsa azóta is hányatatott: Kodzsima és a Konami világhírű szakítása után készült ugyan egy spinoff, de a modern epizódok bepótlására csak a régi hardvereken van lehetőség, azok újrakiadására, felújítására sajnos azóta sem került sor, folytatásnak pedig se híre, se hamva. Bár pletykálnak egy teljes remake-et a harmadik részből, de ez egyelőre csak egy híresztelés, így az MGS pótlása jelenleg se nem egyszerű, se nem olcsó – de az biztos, hogy ennél meghatározóbb, ennél kihagyhatatlanabb sorozat kevés van a világon.