A háború sosem változik” mellett a '90-es évek utolsó harmada egy másik ikonikus tagline-t is kitermelt, amely manapság ugyan már lényegesen kisebb közönségnek mond valamit, mint a Fallout méltán híressé vált szólama, de a '90-es években aktív játékosok esetében nem kell sokat várni arra, hogy eszükbe jusson, hol hallották már ezt a mondatot. Mielőtt ugyanis 1997. június 27-én a Dungeon Keeper megjelent, a játékfejlesztés mellett a reklámra is sokat adó Electronic Arts annyi helyen és olyan hatékonyan terjesztette az igét, hogy a játék érkezését már azelőtt egy elkötelezett rajongótábor várta, hogy egyáltalán lett volna igazán miért rajonganiuk. De ez nem meglepő: elvégre melyik játék viselte magán büszkén azt, hogy az "Evil is good" zászlaja alatt a gonoszt szolgálja?

LE A MÉLYBE

A Dungeon Keeper ugyanis megvalósította azt az álmot, ami a fantasy-rajongók egy részének fejében már régóta motoszkált: magukra ölteni a gonosz szerepét, részese lenni egy olyan történetnek, ahol kivételesen nem a nemes, még a legkilátástalanabb helyzetből is kilábaló hősök nyernek, hanem a gonosz diadalmaskodik. Feltéve persze, ha felkészült a feladatra, hiszen a Dungeon Keeperben egy olyan antagonistát kellett irányítani, aki egy hatalmas repertoárnyi lényből volt kénytelen egy kisebb sereget toborozni, megvédve a föld felszíne alatti birodalmát a fentről érkező hősöktől.

A hangsúly pedig alapvetően ezen az építkezésen van, hiszen a Dungeon Keeper egy olyan stratégiai játék, ahol egy változatos méretű, általában egészen hatalmas pályán kellett termeket kivájni, azokat funkcióval felruházni, és kihasználni az általuk biztosított tulajdonságokat, előnyöket, miközben az egész összeállt egyfajta gazdasági motorba oltott hadigépezetté. Mindez persze egyáltalán nem olcsó mulatság, a pénz kibányászása és kitermelése így az elsődleges és az egyik legfontosabb feladat, ahogy annak elköltése is.

KARD KI KARD

Erre pedig számos lehetőség akad, elsősorban a specializált termek és a hozzájuk kapcsolódó lények miatt, akiknek rendszeresen fizetést kell osztani. A Dungeon Keeperben felsorakozó lények ugyanis egyedi igényekkel rendelkeznek, azaz, például egy Warlock addig nem nagyon csábítható el, amíg nem kap könyvtárat, ahol olvashat, a trolloknak pedig mindenképp kell egy műhely, ahol fegyvereket kovácsolhatnak. Ráadásul nemcsak a pokolfajzatok erősíthetik a saját kis haderőt, de a betolakodók is, feltéve, ha nemcsak sikerül őket élve elfogni, de a kínzókamrában is életben maradnak, és megtörésüket követően az életükért cserébe inkább a gonoszt szolgálják. Minden kreatúra egyedi képességekkel és tulajdonságokkal rendelkezik, ha pedig ezeket sikerül megfelelően kombinálni és kihasználni, szinte minden támadás visszaverhető.

Az biztos, hogy támadásból, helyzetekből nincs kevés, de a Dungeon Keeper javára szól, hogy igazából teljes egészében a játékosra bízza azok megoldását. A pályaszerkesztés sok szempontból kötetlen, a lénytoborzás mellett ugyanis még csapdákat is le lehet rakni, amik lávával, árammal vagy akár mérgesgázzal lepik meg az odatévedőket, így igazából tényleg a játékoson múlik, hogy mennyire hatékony a betolakodókkal szemben. Ennek fényében pedig annyira talán nem meglepő, hogy a játék egészen elsöprő sikert aratott: az erős értékelések mellé erős eladás társult, amely 2003-ra elérte a 700 000 darabot. A játék legendás kiötlője, Peter Molyneux ugyanakkor ezt eltékozolt lehetőségnek tartotta, hiszen korábbi játékai ennél lényegesen jobban teljesítettek. A sors iróniája, hogy Molyneux a megjelenését már nem élte meg a Bullfrog színeiben: miután az 1994-ben kezdődött fejlesztés folyamatosan elhúzódott, az EA frusztrációja pedig nőtt – amit elsősorban Molyneux érzett meg –, a Dungeon Keeper megjelenése előtti évben inkább távozott a stúdiótól, ezt követően pedig a játék számos aspektusába (főleg a kezelőfelületbe) is belekötött. Távozását később megbánta, sőt bevallotta, hogy igazából részegen nyújtotta be a felmondását, de akkor már késő volt.

A Dungeon Keeper pótlása manapság szerencsére már egyáltalán nem nehéz, köszönhetően annak, hogy az Electronic Arts is elkezdett értékként tekinteni múltbéli katalógusára. 2011 júniusa óta elérhető a GOG kínálatában (ráadásul a Gold változat, vagyis az alapjáték és annak kiegészítője), amit egy rajongói mod, a KeeperFX tud megkoronázni, amely bővíti a támogatott (modern) felbontások körét, feljavítja a mesterséges intelligenciát, kijavít számos blogot, és feltámaszt pár kivágott tartalmat is. És bár remek folytatása rengeteg szempontból jócskán élvezetesebb (főleg mai szemmel), azért jó visszaemlékezni arra, honnan indult a széria – arra már kevésbé, hogy azóta hova jutott.