Ha csak a hazai kiadásokra hagyatkoznánk, egy-két játékról azt is hihetnénk, hogy nem szóltak akkorát, de a Birodalmi Telepesek esetében ez egy meglehetősen csalóka kép lenne. 2014-es megjelenését követően ugyanis valóságos invázió indult, aminek apró bővítmények ágyaztak meg, és amit hatalmas, teljesen új civilizációkat tartalmazó kiegészítők koronáztak meg, hogy aztán idővel még roll-and-write változat is készüljön. A franchise története azonban itt nem állt meg: a játék öt évvel később, 2019-ben, a lengyel Joanna Kijanka, az eredeti alkotóval, Ignacy Trzewiczek visszatért a tervezőasztalhoz, hogy együtt továbbgondolják a civilizációépítős társast.
IMPERIAL SETTLERS: EMPIRES OF THE NORTH
- Partner: Asmodee UK
- Kiadó: Portal Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: 45-90 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 2,82/5
- Ára: itthon 16-20 000 forint között mozog az ára
Az Imperial Settlers: Empires of the North így se nem kiegészítő, se nem remake, sokkal inkább egy olyan lélektani folytatás, amely az alapjáték ötletét gondolja újra. A három népcsoportba tartozó hat frakció egyikét irányítva kell helytállni északon, ahol a játék végére egy kisebb birodalom jön létre új épületek, meghódított szigetek révén. Ezúttal tehát nem egy komplett civilizáció sorsát kell egyengetni és folyton-folyvást a riválisok lábára lépni, de a cél és a keret nem változott: az nyer, aki a legtöbb győzelmi pontot gyűjti össze.
Mindezt egy kártyacentrikus játékmenet fogja közre, melynek során egy saját pakliból húzunk lapokat, hogy azokat idővel beépítsük birodalmunkba, ezzel gazdagítva a rendelkezésre álló lehetőségeket. Az Empires of the North ugyanis továbbra is nagy hangsúlyt fektet a munkáslehelyezésre és a nyersanyagok visszaforgatására, hiszen elsősorban így aktiválhatók a kártyák révén megnyitott akcióhelyek.
Az egyes fordulók ezt négy fázisra osztva tálalják. Az első a felderítés, ennek során minden játékos 4 lapot húz a saját, egyedi kártyákat tartalmazó paklijából, és minden megtartott lap után elkölt egy munkást (ezek a forduló végén visszakerülnek tulajdonosukhoz). Az akciófázisban zajlik a játék java: ilyenkor lehet helyszíneket építeni (tehát a kártyákat a birodalmunkba helyezni), egy helyszín akcióját használni, megtámadni egy riválist, vagy használni az úgynevezett klánkorongot.
CSAK FINOMAN
A rivális megtámadása ezúttal nem jár pusztítással, lényegében egy adott akcióhelyszínt egy fordulóra kiiktatunk az ellenfél birodalmában, ezzel kicsit visszafogva a direkt konfrontációt. Ennél lényegesen hangsúlyosabb az akciófázis utolsó opciója, a klánkorong használata. A játék elején véletlenszerű sorrendben kell kör alakban felrakni a játéktér közepére öt akciólapkát: amikor valaki egy korongját lehelyezi ide (minden játékos kettővel rendelkezik), végrehajtja a lap akcióját. Ilyen a felderítés, amellyel "ingyen" szerezhető egy lap a saját pakliból; a gyarapodás, amely egy új munkást eredményez; az építés, amellyel építési költség nélkül lehet egy helyszínkártyát lerakni; a betakarítás, amikor egy termelőhely javait lehet megkaparintani; a hajózás, amellyel egy-egy sziget rabolható ki, vagy hódítható meg teljesen. A kirabolás egyszeri javakat hoz a konyhára, a hódítás viszont szinte mindig egy új akciólehetőséget biztosít. Ezen akciókorongok étel fejében egy második alkalommal is bevethetők, ilyenkor a velük szomszédos mezők egyikét lehet használatba venni.
A potenciális akciólehetőségek száma így relatíve magas, de elődjéhez hasonlóan az Imperial Settlers is komoly engine builder elemeket hordoz magában, amitől a játék első felében inkább szűkösnek érződik minden. Főleg a nyersanyagok száma, hiszen itt nincs termelési fázis: az ételt, a fát, a követ, a halat és a birkát alapvetően csak úgy lehet megszerezni, ha egyrészt rendelkezünk ezeket előállító épületekkel (a kezdéshez mindenki 3 termelőépületet kap), másrészt aktiváljuk azt a megfelelő akcióval.
Ezen alapvető és drasztikus változtatások okán az Empires of the North fundamentálisan más élményt nyújt, mint a Birodalmi Telepesek. A direkt konfrontáció szinte teljes visszafogásával egyáltalán nem lehet annyira sokszor és olyan keményen keresztbe tenni a másiknak (de azért még így is bőven akad súrlódási lehetőség), a kisebb lépték miatt pedig a civilizációépítés hangulata helyett inkább egyfajta viking hadvezérnek érezheti magát mindenki (még a skótok élén is). Emellett mintha a lapok között is kicsit erősebb lenne a szinergia, annak ellenére, hogy közel sem építenek annyira egymásra, mint a Birodalmi Telepesekben. A két játék ezért tökéletesen megfér egymás mellett, de ahogy ott, úgy itt is igaz, hogy akit egyszer elkap, az nemcsak, hogy nem szabadul egyhamar, de a pénztárcája is jelentősen elkezd vékonyodni. Mostanra ugyanis már számos kiegészítő érhető el, melyek ismert nemzeteket hoznak vissza, hogy ők is kivegyék a maguk részét az északiak viszontagságaiból, így a birodalom elsősorban már nem az asztalon, hanem a polcon épül!
(A játékot partnerünk, az Asmodee UK biztosította – köszönjük! Az Empires of the North erősen nyelvfüggő, de rajongói szabálykönyv és kártyafordítás INNEN elérhető hozzá.)
