A The Siege of Runedar egy 1-4 fő számára készült társas, melyben négy bátor törp bőrébe bújva küzdhetünk meg a Runedart ostromló orkok és trollok seregével. Harcolnunk kell, emellett a felszedhető nyersanyagokból újabb és jobb fegyvereket készíteni, továbbá egy járatot fúrni a hegybe, amin keresztül az aranyat kimenekíthetjük, mielőtt elesik az erőd. Igazi csapatmunkát igénylő játék ez, mely garantáltan kihívás elé állítja a várvédőket.
The Siege of Runedar
- Partner: Asmodee UK
- Kiadó: Ludonova
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 60-90 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 2,33/5
- Ára: itthon 18 ezer forint körül kapható
A történet szerint Runedar sok generáción át biztosította az aranyat a törpök számára, azonban mára csak maréknyian maradtak, akik a kimerült bányát őrzik. Egyszer azonban újabb aranyforrásra bukkantak, mely információ néhány meggondolatlan törp miatt, hamar rossz kezekbe került. Mielőtt egy biztonságosabb erődbe vihették volna az értékes fémet, Runedar falait egy seregnyi ork vette körül, hogy megkaparintsák a törpök aranyát. Itt veszi fel a fonalat a játék, melyben a várvédő törpök szerepébe bújva védhetjük meg kincseinket.
A külalakra nem lehet panaszunk. Már a borító is sejteti, hogy a társas nem veszi magát túl komolyan, és ehhez mérten minden kártya és karakter igen meseszerű megjelenítést kapott, ami szerintem kifejezetten jól áll ennek a játéknak. Bár személy szerint nagyon szeretem az igényes miniatűröket, jelen esetben teljesen illett a társas hangulatához az egyszerű, műanyag talpba állított kartonfigurás megoldás.
Nagyon tetszik, hogy a játéktér maga a doboz, mellyel, amint levesszük a tetejét, már elénk is tárul Runedar erődje. Középen helyezkedik el a kincstár, amit mindenáron meg kell védenünk. Ide húsz darab aranyrögöt helyezünk a játék elején. Ezt a szobát négy oldalt kisebb helyiségek keretezik. Az ácsműhely, az öntöde, a cserzőműhely és maga a bánya bejárata. Az első háromból tudjuk kinyerni az erősebb fegyverek és szerszámok elkészítéséhez szükséges nyersanyagokat, avagy a fát, bőrt és vasat. A bánya bejáratánál pedig a megfelelő akció végrehajtásával a menekülőjáratunkat áshatjuk tovább. Ezt az egészet a várfal és három bástya zárja közre.
"Hát elkezdődött"
A játék elején mindenki kiválasztja, hogy a négy törp közül melyikkel szeretne lenni. Kartonfiguráját a kincstárra helyezi, s megkapja tizenkét lapból álló alappakliját. Ezek közül tíz darab a harchoz, ásáshoz és a nyersanyagok beszerzéséhez szükséges, kettő azonban úgynevezett ork-kártya. (Ha ilyen kerül játékba, akkor az ostromlók lépnek.) Megkeverjük paklinkat, és kettőt azonnal félreteszünk, ezek a lapok biztos nem játszanak a következő két körben. Mondanom sem kell, hogy akkor van a legnagyobb szerencsénk, ha az orkok lapjait dobjuk el, így az ostrom lassabb ütemben fog haladni. Ezután a megmaradt tíz lapot két részre osztjuk, mivel egyszerre csak öt lap lehet a kezünkben. Miután kijátszottunk öt lapot, a következő körben a másik félpaklit vesszük kezünkbe, majd ha azokat is elhasználtuk, újrakeverjük lapjainkat, ismét eldobunk kettőt, és kezdődhet elölről a dolog. Ha ork-kártya kerül a kezünkbe, mindig azt kell először kijátszanunk.
A játék közben mindig a kártyáinkon lévő akciók közül választhatunk egyet. Minden kártyán van mozgási lehetőség, ez szinte mindig két mezőnyi lehet, kivéve néhány ritka kártyát. Ezen kívül közelharci és lövési lehetőségünk is van. Előbbi esetében egy helyszínen kell tartózkodunk ellenfelünkkel, utóbbinál egy bástyán kell állnunk. Lehet a kártyán továbbá nyersanyag begyűjtésére vonatkozó ikon, vagy egy csákány, mellyel az alagutat mélyíthetjük.
A játékban van egy fejlődési sáv, amin a nyersanyagokból elkészíthető fegyverek sorakoznak fel. Ez mellé maximum öt kártya kerülhet, melyet három pakliból választhatunk: sárga, szürke és piros, ez egyben jelzése annak, hogy mennyire erős az adott fegyver vagy szerszám, és mennyi anyag kell az elkészítéséhez. A kártyákon fel van tüntetve az adott tárgy ára, emellett a fejlődéssávon is van egy érték, ami extra költségként hozzáadódik. Minél többen játszotok, ez az extra költség annál kevesebb lesz, négy játékos esetén konkrétan semmi. Ezzel ellensúlyozva azt, hogy több játékos esetén, sűrűbben kerül le ork-kártya és mozog az ellenség. Ha begyűjtünk egy nyersanyagot, nincs más dolgunk, mint arra a lapra tenni, amit ki akarunk fejleszteni. Magunknál nem tarhatunk semmit. Ha egy kártyán minden feltüntetett anyag megtalálható, az alappaklink egy lapjának eldobásával magunkhoz is vehetjük. Paklink egyébként sosem számlálhat tizenkét lapnál többet.
Vérszomj helyett aranyláz
Ezek az orkok nem a fantasy regények lapjairól ismert könyörtelen lények, hisz sosem támadnak meg minket, csak mennek előre, hogy ellopják az aranyat. Ha egy ork eléri a kincseskamrát, levesszük a játéktérről egy aranyrög kíséretében. Amikor felcsapunk egy ork-kártyát, akkor az ostrompakli legfelső lapja alapján mozdítjuk az ellenség seregeit. Ezek a lapok mutatják, hogy hány új ork kerül le a várfalakhoz, pontosan hová, és természetesen azt is, hogy mozognak-e az adott körben. Az ostrompakli ötven lapból áll, öt szintje van, és ezt növekvő sorrendben kell letennünk, a társas így állít minket egy fokozatosan nehezedő kihívás elé. Minél magasabb szinten vagyunk, annál több ork jelenik meg, vagy épp annál sűrűben lepnek meg minket egy ostromtoronnyal vagy hajítógéppel.
Az ilyen gépek esetében még van lehetőségünk védekezni, mert először csak a játéktérre kerülnek fel, s valamelyik bástyára állva, egy jól irányzott lövéssel likvidálhatók. Ha mégsem sikerül, az ostromtorony aktiválásával egy troll kerül a bánya bejáratához, aki természetesen megakadályozza a további ásást, ameddig le nem győzzük. Ha egy hajítógép aktiválódik, akkor a hozzá tartozó öt kártyából húzunk, melyek mindegyikén van egy szám. Amelyik számot felhúzzuk, a fejlődéssáv azon mezőjére helyezzük, s így azt többé nem használhatjuk már. Továbbá egy arannyal is szegényebbek leszünk.
Igazi kihívás
A The Siege of Runedar egy igazán jó móka. Gyorsan tanulható és pörgős játékmenettel bír, azonban nem mehetek el amellett, hogy iszonyú nehéz megnyerni a játékot. Ahogy nehezedik a kihívás, egyszerűen túl sok dologra kell egyszerre figyelnünk. Gyűjteni a nyersanyagot, ásni a menekülőjáratot, visszaverni az ellenséget. Mindezt pedig tetézi a szerencsefaktor, mely talán az egyik leggyengébb pontja a játéknak. A harc természetesen kockadobással dől el, s elég lelombozó tud lenni, ha négy-öt kockából sem tudunk például egy ostromtornyot hatástalanítani, vagy leütni egy orkot. Az arany gyorsan fogy, és szinte minden az ellen dolgozik, hogy mi sikerrel járjunk. Például, ha egy szakaszt kiásunk a járatban, a mélyben lakó goblinok közül kettő azonnal megjelenik, s nekünk foglalkoznunk kell velük is, mielőtt esélyünk lenne tovább haladni az ásással. Természetesen minél előrébb haladunk a járatban, ezek a Goblinok is annál nagyobb kihívás elé állítanak minket.
Garantálom, hogy túl sűrűn senki nem fogja summáját írni Runedar diadalának. A játékot hat különböző módon is elveszíthetjük, és természetesen csak egy út vezet a győzelemig, ami a hegy alatt kanyarog. Egyetlen segítségünk csupán a zsoldoskártyák jelenléte, melyekből öt van, és mindegyiket csupán egyszer játszhatunk ki, két arany fejében. Ezek hatástalanítani tudnak bizonyos kártyákat, vagy éppen minden orkot vagy trollt eltűntetnek a pályáról. Szorult helyzetben hasznosak tudnak lenni, de mivel a társas célja megőrizni annyi aranyat, amennyit csak tudunk, bizony használni őket olyan, mintha a fogát húznák az embernek. Mi eddig kettő-, három- és négyjátékos verzióban is kipróbáltuk a Runedart, és mindig veszítettünk. De mégis tud valamit a játék, mert dacára vereségeinknek, újra meg újra le akartunk ülni, nekilátni megvédeni Runedar falait. A The Siege of Runedar a nehézsége ellenére is könnyed szórakozás, mely köré szívesen ültetnék le barátokat, családot, hogy együttes erővel igyekezzünk az ellenfelek rohamát visszaverni. Bátran ajánlom mindenkinek a kipróbálását. Jó játékot kívánok!
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, az Asmodee UK-nek! A játék a szabályok megismeréséhez igényli az angol nyelvtudást, egyébként ikonokkal kommunikál. Rajongói fordításról nem tudunk.)
