A Temze fölött átívelő London Bridge (nem összekeverendő a Tower Bridge-dzsel) mai helyén már i.sz. 50 óta állt valamilyen építmény. Mondhatni, hogy a híd, vagy legalábbis a helye öregebb, mint maga a város, mely a római helyőrségből nőtte ki magát Londiniummá, majd Londonná, akárcsak megannyi másik, mára már modern nagyváros az egykori Birodalom egykori területén. Persze, közel kétezer éves története során számos alkalommal veszett oda, szándékos pusztítás, tűzvész, tornádó áldozata lett, mígnem 1176-ban, II. Henrik utasítására, Peter de Colechurch irányítása alatt kőhíd épült a helyén. A középkori építmény egészen 1758-ig állt, és ezen idő alatt folyamatosan változott: tetején házak, boltok, de még egy templom is állt, melyek adójából tartották fenn a hidat. Ennek megépítése – igaz, csak kicsiben – a feladatunk az Old London Bridge társasjátékában.
Old London Bridge
- Hazai partner: Piatnik
- Kiadó: Queen Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: 90-120 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 1,8/5
- Ajánlott ára: a kiadó webshojában 16 490 forintért kapható
Előkészületként magunkhoz vesszük két hídrészünket, melyek a továbbiakban minden szempontból egyetlen felületnek számítanak; jelölőinket a hídkapu- és a kápolnasávra helyezzük, és játékosszámtól függően kapunk kártyákat. Az épületkészlet, a bank és a fogadó feltöltése után már kezdődhet is az építkezés, melynek végén a legtöbb pénzt gyűjtő játékos a nyertes. Pénzt viszont nemcsak a boltokkal, hanem egyéb célok teljesítésével is gyűjthetünk a játék végén, úgyhogy a játék tizenkét fordulója során gyakorlatilag minden épületbe megéri befektetni.
Helyfoglalós
Minden forduló elején megfordítunk egy forduló-jelölőt, mely amellett, hogy a köröket számlálja, meghatározza, hogy az épületválasztó rondelt hány szelettel forgassuk el. Ezután kezünkből kiválasztunk egy lapot, és a legnagyobb értékkel licitáló helyezheti le munkását elsőként, az esetleges döntetleneket minden esetben a kápolnasávon előrébb álló nyeri. A rondel valamely, más játékos által még nem elfoglalt szeletét választva annak pénzértékét megkapjuk (egy mező mindig tiltott), majd a mellette szereplő épületet elvehetjük a készletből.
Az építkezés során ügyelnünk kell arra, hogy a hídon mindig balról jobbra haladva építkezünk, és a házszámoknak csökkenő sorrendben kell következniük. Könnyen előfordulhat, hogy nincs megfelelő épület, ekkor egy parkot létesítve „újraindíthatjuk” a számozást a következő választásra. Ha a park mezője már foglalt vagy tiltott, még mindig választhatjuk a rondel középső szegmensét, ekkor pénz befizetése mellett bármely épületet elvehetjük. Ha ez sem opció, akkor viszont a mindenképpen rossz épületet úgy kell egy, már a hídon levővel kicserélnünk, hogy ne törjük meg a csökkenő sorrendet. Ez a legrosszabb forgatókönyv egyben azt is jelenti, hogy nem lesz tele a híd a játék végén, ami kevesebb pontot is jelent.
Miután elvettük, és a hídra helyeztük a választott épületet, végrehajtjuk annak hatását, melynek ereje attól függ, hogy a lapkáján szereplő színes pajzsból mennyivel rendelkezünk. A hat épületből (hídkapu, fogadó, bolt, kápolna, park és céhház) négynek van közvetlen akciója, a parkról már esett szó, a céhház pedig minden pajzs értékéhez egyet ad. A hídkapu és a kápolna a saját sávján léptet előre annyi mezőt, amennyi az ereje (ha tehát a hídon a már megépítettet beszámítva három kék pajzsunk van, akkor három mezőt léphetünk a vonatkozó sávon), ezzel szakaszonként további pénzhez vagy spéci akció-tokenhez juttatva minket. A bolt az erejének megfelelő számú font sterlinget ad; a fogadó pedig az erejének megfelelő összegben juttathat kártyához, tetszőleges felosztásban, azaz egy négyes erejű fogadó egy négyes, egy hármas és egy egyes, vagy két kettes lapot is adhat.
Miután mindenki sorra került, jön a következő forduló, melyből tizenkettő lezajlása után további pénz jár a kápolna- és a hídkapusávon elfoglalt pozíció, a kezünkben levő kártyák értékének összege, valamint a birtokunkban levő tokenek után, a legtöbbet összeharácsoló hídépítészt pedig nyertesnek kiálthatjuk ki.
Az illusztrációk és a dizájn egy része a középkori krónikákat idézi, de a többi elem is gond nélkül simul az összképbe. Az Old London Bridge leglátványosabb része kétség nélkül a játékosok hídja, melyen a sorakozó épületeken öröm végignézni. A játéktáblán nagyban ugyancsak fellelhető épületrajzok pedig segítenek emlékeztetni a funkciójukra.
A játékmenet egyszerűsége mellett gyors is, ebben a rövid setup is sokat segít, bár a zacskók helyett jobban díjaztam volna egy inzertet, de hát az élet nem kívánságműsor. És bár egyértelműen négyen a legjobb, a két játékosra szabott hatfordulós, kétlépéses rendszer is egész szórakoztató. Kifejezetten kellemes kikapcsolódás, társasjátékos esték gyors fel- vagy levezető játékának egyaránt tökéletes, de akkor is remek választás, ha csak egy röpke félóránk van éppen leülni az asztalhoz.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Piatniknak!)
