Az asztali szerepjátékok egyik legszebb része, hogy a D&D első kiadásának megjelenése óta a játékosok kis túlzással a bőség zavarával küzdenek, ha a klasszikus fantasytől eltérő játékkal szeretnének próbálkozni. A legkülönbözőbb szabályrendszerek, világleírások és variációk állnak rendelkezésre, és természetesen nem maradhattak ki a különböző, sikeres filmeken, könyveken és képregényeken alapuló játékok sem. Marvel-szerepjátékból is láthattunk már párat az évek során, a kiadó legújabb bejelentése, a 2023-as megjelenésre szánt Marvel Multiverse RPG azonban viszonylag gyorsan igen tekintélyes érdeklődésre tett szert. Egy kifejezetten rules-lite szerepjátékról van szó, melynek fő mechanikáit gyakorlatilag fél-egy óra alatt el lehet sajátítani, játszásához pedig a papír-ceruza kombón felül mindössze három darab hatoldalú dobókockára van szükség. A Marvel előzékenyen biztosított számunkra egy 120 oldal körüli Playtest változatot a játékból, mely ugyan még változhat, bővülhet a jövőre esedékes megjelenésig, azonban jelen formájában már kiváló lehetőséget biztosít szerepjátékos csapatoknak, hogy kipróbálják a játékmechanikákat és visszajelzéseikkel akár még segítsék is a készítőket a végleges változat finomhangolásában.

Én Pókember, te Rozsomák

A játék lényege, hogy a játékosok a Marvel-univerzum ismert hősei, vagy saját karaktereik bőrében nézhetnek szembe számtalan, a képregényekből és filmekből ismerős fenyegetéssel. A konkrét világ meghatározása a Narrátor feladata: a játék kifejezetten bátorít arra, hogy a képregények vagy filmek hivatásos kontinuitása helyett egy, akár azokon alapuló, de önálló univerzumot használjon. Ha tehát valaki kimondottan az MCU, esetleg a '90-es évekbeli Fox Kids-en futott rajzfilmek alapján szeretné felépíteni a játékhoz használt Marvel-univerzumot, teljesen szabad a pálya (bár kinek akarunk hazudni, sokan tuti a '70-es évek végén futott, tévére készült Amerika Kapitány-filmek és a Hulk-sorozat világát fogják alapul venni)!

A játékmechanikák maguk rémesen egyszerűek: a három kockát kell dobálni, majd értéküket a karakter rangjától és archetípusától függő módosítókkal változtatni, hogy azok elérjék a Narrátor által meghatározott célértékeket, mind a mezei “hősies” tettek végrehajtásához, mind az összecsapások során. A rang lényegében az adott hős szintjének megfelelője, más szerepjátékokhoz képest,  a narratív korlát tekintetében azonban rendelkezik egy kis eltéréssel. A mintaként mellékelt karakterek közül Pókember rangja például 10. Ez lehetővé teszi számára az összes ismert kombó és képesség használatát, és csatlakozhat olyan csoportokhoz is, mint a Bosszúállók. Számára viszont ez a rang a maximum, mely fölé nem növekedhet, hacsak a Narrátor által vezetett kalandok során nem tesz szert például kozmikus képességekre. A maximális, 25-ös szintű karakterek azok az intergalaktikus félistenek, akik akár egy Galaktusz szintű fenyegetéssel szemben is egyedül felvehetik a harcot, mint Marvel Kapitány vagy a Kozmikus Szellemlovas. A hősök pontos típusának kiválasztásához a játék hat archetípust kínál, mely még ha kicsit erőltetetten is, de lefedi a képregényekből ismerős karakterek jelentős részét.

A karakterpontok elosztása ezután az aktuális rang alapján történhet, bizonyos értékek pedig rendelkeznek vagy egy alap bónusszal, vagy egy maximális korláttal az archetípus és a rang kombinációja alapján. A kötet jelentős részét a képességek, illetve előre generált képességfák kifejtése tölti ki, mely nemcsak számos ismerős szuperképességet tesz könnyen használhatóvá és kiegyensúlyozottá, de elvben mintaként is használható arra, hogy a Narrátor saját verziókat használjon – erre a játékosok függvényében szükség lehet, a mintaként mellékelt karaktereken túl ugyanis bizonyos hőstípusok eléggé hiányoznak, és például egy kreatívabb mutáns vagy inhuman (nemember) hős létrehozása már elég komoly kihívásnak bizonyulhat.

A játékteszt egészen szórakoztatónak bizonyult (egy, a '60-as éveket idéző, optimista Silver Age világot terveztem mesélőként, amikor még Pókember, az F4 és az X-Men is épp csak kezdték szárnyaikat bontogatni), különösen a karma mechanikával, melynek révén Narrátorként gyakorlatilag extra kockaújradobási lehetőségekkel jutalmazhattam a kimagaslóan hősies tetteket. Viszont két problémásabb elem bukott ki. Az egyik a kötetben a főgonoszok és szuperbűnözők kifejtésének érezhető hiánya. Az egyetlen mintaként mellékelt kalandmodul lényegében egy mezei Hydra ügynök leírását tartalmazza, melynek mintájára könnyen lehet tervezni fegyveres rablókat, AIM zsoldosokat és hasonlókat. Viszont a szupergonoszokról egy szó sem esik a kötetben. És míg bizonyos, a hősökhöz hasonló ellenfeleket, mint Kardfog vagy a Vörös Dinamó, könnyedén meg lehet alkotni, egy olyan komplexebb gonosz bevonása, mint mondjuk Oki doki, vagy a Mandarin, már alaposan feladta a leckét. Ha ez a végleges kötetben sem lesz másképp, sejthető, mire fog épülni a játék első méretesebb kiegészítője/bestiáriuma.  A másik, hogy bár a szabálykönyv csak említés erejéig tér ki a rácsos harctér, vagy tabletop simulator használatára, a gyakorlatban a képességek bizonyos részei, és bizonyos mechanikák olyannyira építenek a pontos pozícionálásra és távolságokra, hogy érezhetően hatalmas segítség lett volna már akár egy kézzel rajzolt, négyzetrácsos csatatér is, nyomtatott tokenekkel.

Ezektől eltekintve azonban kifejezetten ígéretesnek bizonyult a Multiverse, és tökéletes belépési pont lesz a Marvel-univerzum iránt érdeklődő kezdő vagy veterán szerepjátékosoknak. Természetesen, ha megjelenik a teljes változat, arról is elolvashatjátok majd véleményünket és tapasztalatainkat!

(A tesztpéldányt a Marvel biztosította – köszönjük! A játék angolul lesz elérhető, éppen ezért nyelvtudás, és némi D&D tapasztalat is szükséges hozzá!)

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Instagram-oldalát