Ha a műfajt nem is ő teremtette meg, de sikerre már maga vitte, és azóta is birtokolja a királyi címet. A League of Legends nevéhez számos rekord kötődik, azt viszont talán senki sem gondolta volna, hogy ebből születik meg minden idők egyik legigényesebben kidolgozott társasa.

Elég kézenfekvő és „egyszerű” lett volna a League of Legendsből úgy társast készíteni, hogy az alapvető mechanikák kerülnek át kartonformába, főleg, mert a MOBA és a társasjátékok világa relatíve kevésszer találkozott egymással, a League of Legends név pedig már önmagában van akkora, hogy minimum tízezreket késztessen vak vásárlásra. A Riot Games viszont nem azért tart ott, ahol, mert szereti a könnyű utat választani: nem véletlen, hogy a League of Legends megjelenésétől számítva tíz évnek kellett eltelnie, mire egyáltalán bármilyen más játékba vágtak volna, és a gleccsersebességű fejlesztési idő még úgy is aktuális ügymenetnek nevezhető, hogy idén egy teljesen más műfajban mozgó, és új univerzumhoz tartozó lövöldét (Valorant) is sikerült megjelentetniük. És ezen mentalitás vezetett a Mechs vs Minions megszületéséhez is.

MECHS VS MINIONS

  • Partner: Riot Games
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kooperatív
  • Játékosok száma: 2-4 fő
  • Játékidő: átlagosan 60-90 perc
  • Korcsoport: 14+
  • Nehézség: 2.41/5
  • Ajánlott ár: 75 dollár, hozzávetőlegesen 24 000 forint

A Mechs vs Minions ugyanis egy programozott mozgást használó, sztoriközpontú, kampányalapú kooperatív játék 2-4 fő részére, amely ezen leírás, illetve a doboz kinyitását követő első pillantás után is csak nyomokban emlékeztet arra a League of Legendsre, amit ismerünk. Pedig a helyszín itt is Runeterra világa, melyben a fiatal feltaláló, Rumble, úgy dönt, iskolát alapít, és gyorsan meg is hívja Heimerdingert, Tristanát, Corkit és Ziggset. Mivel azonban Rumble nem éppen arról híres, hogy átgondolt döntéseket hozna, elég rövid idő alatt eszkalálódik a helyzet, és feltűnnek a minionok, akik mindent elpusztítva szinte végtelen mennyiségben kezdenek özönleni. Megállításuk feladata így a csapatra, azaz rád és társaidra hárul!

Ez a feladat pedig nem lesz egyszerű, vagy legalábbis nem a megszokott módon zajlik – a Mechs vs Minions játékmenete kampányalapú, azaz történettel rendelkező, egymást követő missziók sorozatából áll, összesen tízből. Habár ezek annyira szorosan nem függnek össze, egyik-másik bárminemű logikai kapocs nélkül követi a másikat (a helyszínt vagy a szituációt tekintve), tálalásuk viszont univerzális – azaz mindegyikhez egy egyedi, lezárt boríték tartozik, melyben az adott küldetéshez használandó kézikönyv mellett további játékelemek találhatók. A Mechs vs Minions ennek ellenére nem legacy játék, avagy nem kell semmit megsemmisíteni, sőt visszafordíthatatlan elágazások felé sem kell elindulni, azaz a történet bármennyiszer újrajátszható, abba ráadásul bármikor becsatlakozhat egy új résztvevő is.

A történetvezetés ezen módja nagyon jól működik, sohasem lehet tudni, hogy mit hoz a következő küldetés. Szó szerint. Nemcsak új kártyák kerülnek ugyanis a képbe, de szabálymódosítások is, melyek azon túl, hogy tovább mélyítik a játékmenetet, esetlegesen az addig ismert keret alapjaihoz is hozzányúlhatnak. A keret maga viszont kifejezetten egyszerű, vagy legalábbis nagyon gyorsan megtanulható. Olyannyira, hogy a hivatalos gyorstalpaló videó mindössze 4 perces, és már az is elég lenne az első misszió elstartolásához, ám a dobozban található egy komplett tutorial, amely egy küldetés apró részekre szedésével magyarázza el az alapvető tudnivalókat.

EMBER TERVEZ...

Azaz: minden játékos kiválaszt egy karaktert (azaz yordle-t), és magához veszi annak leírhatatlanul jól kinéző, kézzel festett minifiguráját (ezek a címben szereplő mechák), illetve egy sodrófával felérő hosszúságú karakterlapját. Ez tulajdonképpen a robot pilótafülkéje: itt összesen 6 parancshely található. A játék folyamán minden körben minden játékos parancskártyákhoz jut, melyek programoknak felelnek meg. Ezeket szabadon lehet beilleszteni a parancshelyekre, majd a körökben ezek kerülnek végrehajtásra.

Parancskártyából háromfajta van: mozgáskártya, amely – milyen meglepő – mozgáslehetőséget ad; forduláskártya, amellyel fordulni lehet; és támadáskártya, amivel a célpontokat lehet elintézni. A kártyák lehelyezése bizonyos szempontból kötetlen, minden játékos oda helyezi a kártyáit, ahová csak szeretné, ezeket ugyanis nem lehet sem tartalékolni, sem lehelyezésük után átrakni máshová. Ez alól három kivétel van: olyan különleges képességek, melyek lehetővé teszik az átprogramozást; a csoportosítás lehetősége, aminek hála az azonos elementálhoz tartozó (tűz, villám, fém, számítógépes) lapokat egymásra lehet halmozni, de maximum csak hármat; illetve az átprogramozás, amivel felül lehet írni egy komplett slotot. Miért jó ez? Mert minden parancskártya három szinttel rendelkezik, és a magasabb szint értelemszerűen több lehetőséget nyit meg... a terv pedig nem mindig sül el úgy, ahogy az ember szeretné.

Az előre megalkotott program ugyanis nem feltétlenül fog úgy lefutni, ahogy azt a játékos elképzeli: a programot befolyásolhatja a terep (egy olajfoltra lépve például tovább kell csúszni), a többi játékos akciója, és persze maguk az ellenfelek is bekavarhatnak, akik képesek sebezni. Ilyenkor kötelező lapot húzni az úgynevezett sebzés pakliból, melyben három típusú sebzéskártya található. A programhiba azonnali hatást okoz, aztán el kell dobni; a rendszerszintű sebzés hatása folyamatos, ezt a parancssor mellett kell tartani; végül pedig létezik parancssori sebzéskártya, amely kompletten le tud tiltani egy egész parancssor-helyet! A sebzések maguk sem éppen kellemesek, a kötelező léptetés és fordulat, a programok megcserélése teljesen keresztül tudja húzni a számításokat és derékba tudja törni a legjobban megírt programot. Vagy épp ellenkezőleg: pont úgy mozgatnak, tologatnak, hogy abból mi jövünk ki jól. Vagy mert ennek segítségével sikerül ellenfeleket elpusztítani, vagy mert létrejön egy olyan kaotikus helyzet, amin egyszerűen csak nevetni lehet.

A káosz és az eszkalálódás a Mechs vs Minions egyik legjobb eleme – mindig éberen tart, mert soha nem lehet tudni, hogy az adott küldetés mit hoz, vagy hogy az ott bevezetett szabálymódosítás okán mennyire kell újragondolni az addig alkalmazott stratégiát. Az egyes missziókat ugyanis mindenki tiszta lappal kezdi, azaz nem kell vagy lehet paklit építeni, a parancssort mindig újonnan kell összerakni, az egyedüli kivétel a különleges képességeket biztosító tervrajzkártyák paklija, melyből kettő lapot kell a küldetés elején kiválasztani, ám ezek használata az aktuális küldetés állásához kötött.

Minden küldetés ugyanúgy zajlik: a boríték felnyitása után kiderül, hogy épp milyen problémát kell megoldania a csapatnak, majd jön a pálya összerakása, az ellenfelek lehelyezése és a feladat megkezdése. Maga a pálya nagy négyszög alakú, cellákra osztott, moduláris elemekből kerül összerakásra, ahol mindig meg van határozva, mit is kell véghezvinni, és hogy honnan és hogyan jelennek meg az ellenfelek. A minionok száma pedig több tucatot is tud számlálni, főleg, mert a legtöbbször állandóan újratermelődnek.

A feladat általában sosem az, hogy az összeset el kell intézni (ez igazából lehetetlen is), sokkal inkább az, hogy még azelőtt letudjuk az objektívát, mielőtt az invázió felülkerekedne a játékosokon. Ennek számontartásához egy extra játéktáblát kell használni. Ide kell felrakni a megölt minionokat: minden ötödik megölt minion után a csapat fogaskereke eggyel feljebb megy egy számlálón. Az itt mutatott érték határozza meg, hogy a játékosok tervrajzkártyái mikortól aktívak. A 15. szintet elérve az úgynevezett túlterhelés képesség is elérhetővé válik, amely mindenki esetében egyedi, teljesen pozitív végeredménnyel jár. A legfontosabb ezen a lapon mégis a világvége-számláló, amely azt mutatja, hogy az adott küldetés célja épp mennyi „életerővel” rendelkezik. Például az első küldetésben egy bombát kell biztonságos helyre szállítani, és ha esetleg menet közben annyira lesérülne, hogy a számláló eléri a legalsó értékéket, akkor game over, és az egész kezdődhet elölről.

...MINION VÉGEZ

Ez egy elég gyakran bekövetkező állapot, a Mechs vs Minions ugyanis nehéz. Vagy talán nem is ez a helyes leírás: maga a játékmenet relatíve egyszerű, ám a küldetések zöme egyfajta kirakósra emlékeztet, ahol rá kell jönni, hogy mi a helyes taktika, vagy mi a megoldandó feladat felé vezető út részleteinek helyes sorrendje. Természetesen a lapok és az egyéb elemek randomitása miatt nincs univerzális megoldás, de sok esetben csak a sokadszori újrapróbálkozás hozza el a győzelmet.

Az odáig vezető út viszont a legkevésbé sem nyögvenyelős, a Mechs vs Minions szinte játszatja magát, és a missziók relatív rövidsége – egy-másfél óra – okán hajlamos az asztalhoz szögezni és továbblendíteni a következő küldetésre. Teszi mindezt azért is, mert túlzás nélkül ez az egyik legigényesebb, legszebben kidolgozott társas, amit valaha készítettek. Már a csomagolása is impozáns, a negyednyi asztal méretű doboz közel 6 kg-ot nyom, a kinyitását követően pedig elég gyorsan kiderül, miért: egyrészt, mert a világ összes minifiguráját sikerült belezsúfolni, másrészt pedig a tervezők semmin sem spóroltak. Minden egyes komponensnek külön tárolója vagy komplett tálcája van, melyek egyfajta hatalmas szendvicsként pihennek egymáson, több réteg mélyre suvasztva azt az elképesztő mennyiségű elemet, amely a játékhoz szükséges. A legmegdöbbentőbb igazából nem is a darabszámuk, hanem a kidolgozottságuk. A kártyákat, a térképlapkákat, a játékostáblát és a leírásokat leszámítva papírnak, kartonnak gyakorlatilag nyoma sincs: a minifigurák műanyagból vannak, a főbb jelölők fémből (!), a kezdőjátékos jelölő pedig konkrétan egy funkcióval is rendelkező homokóra. És akkor a legalsó rétegben megbújó, hatalmas, szalaggal lezárt, titokzatos dobozról még nem is beszéltünk! Sajnos egyetlen kép, egyetlen videó sem tudja visszaadni azt a fajta megdöbbentő igényességet és tartalmat, amely a Mechs vs Minions dobozában lapul, és amely láttán egyszerűen felfoghatatlan, hogy miként kerülhet „csak” közel 24 ezer forintba.

Galéria
Kattints a galéria megtekintéséhez!

A Mechs vs Minions viszont – szerencsére – nemcsak szép és igényes, de játéknak is remek: a műfajba sok újdonságot nem hoz, és a League of Legends világához való kötődése sem feltétlen annyira szoros, mint azt esetlegesen vártuk volna (ami egyben pozitívum is: egyáltalán nem kell hozzá ismerni a LoL-t), de a megjelenése óta eltelt négy évben mit sem veszített fényéből, hangulatából és lebilincselő játékmenetéből.

(A Mechs vs Minions kizárólag a Riot Games webshopjából szerezhető be – köszönjük a kiadónak a tesztpéldányt! A játék kézikönyve, sőt az összes misszió leírása hivatalos magyar fordítással is rendelkezik, amely a kiadó oldaláról tölthető le.)