Már mi is sokszor kielemeztük, mennyire fontos szórakozási forma a video- és társasjáték, hiszen mindkettő számos pozitív hatással rendelkezik, ráadásul utóbbi még csak a digitális térhez sincs hozzárendelve, avagy fizikai formában élvezhetjük, ezzel is kitoldva az interakciós lehetőségek számát. Ellie Dix, az angliai független alkotó, egyben az oktatásban komoly múlttal rendelkező tanár és anyuka, egészen mélyen beleásta magát a témába, hogy tanácsaival és játékokkal segítse a szülőket, akiknek gyermeke végleg elveszett az okoseszközök kijelzői és a digitális tér között, illetve valamiért nincs meg a közös hang a családban. 

Ennek a missziónak a kitűnő bizonyítéka és példázata az, hogy nemcsak egy független játékkiadót alapított, The Dark Imp néven, de még könyvet is írt a témában, a The Board Game Family pedig 200 oldalon tér ki számos fontos kérdésre, amikhez tudományos magyarázatok és tények is tartoznak, miközben a teljes társasjátékos hobbira és szórakozásra rávilágít a család és egy anya szemszögéből. Plusz rengeteg műfaj szóba kerül, illetve még egy ajánlást is kapunk azokkal a címekkel, amik kihagyhatatlanok a família számára. De a The Dark Imp több, mint egy hitvallás és misszió, elvégre a számos kisebb, egyetlen lapkát (egyik oldalon a szabállyal, másikon a játékkal) és néhány percet igénybe vevő játéktól az apró fémdobozba rejtett, egyszerűbb, valamint a közepes méretű, kicsivel összetettebb társasokig sok mindent találni a cég honlapján. Ezekről rántjuk le a leplet aktuális és következő cikkünkben. 

Top Cake

  • Kiadó: The Dark Imp
  • Tarsasjatekok.com adatlap 
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 2-4 fő
  • Játékidő: átlagosan 20-30 perc
  • Korcsoport: 7+
  • Nehézség: ?/5
  • Ára: 15 font, nagyjából 5900 forint

Nehéz a tortakészítők élete, pláne, ha az ennivaló édességek összetevőire mások is pályáznak, miközben a kis darabkák nem bírják úgy a strapát, ahogy azt mi szeretnénk. Valami ilyesmi probléma áll a Top Cake című darab játékmenetét nyújtó taktikus konfliktusok mögött, elvégre a játékosok dolga nem más, mint az, hogy adott kör alatt mindenki összeszedje a saját torta darabjait, felépítse az édes álmot, majd mesterművével végig kínálja az illusztris társaságot. Utóbbi már nem konkrétan a szabály része, de ha ilyen finomságokat készítünk, akkor azért egyértelmű, hogy a legvégén be is faljuk az egészet. 

Amúgy nincs megszabva, hogy kinek milyen tortát kell összeraknia, milyen és hány darab összetevővel, mivel a középen álló, véletlenszerűen összeállított pakliból, pontosabban annak mindig a négy legfelső lapját jelentő, külön helyezett, mindenki számára elérhető piacteréről lehet beszerezni a szükséges rétegeket. Amik aztán egymásra helyezhetők, csak arra kell vigyázni, hogy mindegyiknek van egy teherbírása, így érdemes úgy választani a kártyalapokat, hogy azokból egy masszívabb tortát tudjunk összeállítani. 

Nem mellesleg a legfelső szintből csak kevés áll rendelkezésre, illetve minden egyes rétegért komoly licitháború indul. Ez a Top Cake legfontosabb eleme, elvégre minden játékos adott számú licitlappal rendelkezik, 1-től 6-ig vagy 1-től 8-ig tartó számozással, valamint egy Reverse és Snatch kártyával. Előbbiekkel szimplán az értéket fejezzük ki, és természetesen a nagyobb szám nyer, míg utóbbiak extra hatásokat váltanak ki. Reverse-nél az értékek megfordulnak, avagy a kisebb szám válik a nagyobb értékűvé (és fordítva), Snatchnél pedig egyszerűen lenyúljuk a tortaréteget a többiek elől. Ami megkavarja kicsit a licitharcot, az az, hogy több licitlapot is le kell helyeznünk, méghozzá páros számban, de minden párnál csak az egyik licitünk nyilvános, a másik minden játékos esetében a szembesítésnél derül ki, amikor mindenki felfedi a lapjait. Igen, egy rétegért több lappal is beszállhatunk, viszont döntetlennél mindenki bukja a nyereményt. Így tehát alaposan meg kell gondolni, mikor és mire vetjük rá magunkat, milyen módszerrel akarjuk azt megszerezni.

A Top Cake egy nagyon egyszerű, de jól működő családi játék, ami minimális taktikai érzéket és előre gondolkodást kíván meg a résztvevőltől, azonban ezt sem viszi túlzásba, miközben maga a téma is kimondottan könnyed. A kialakítás teljesen rendben van, az illusztrációk jók, az anyagminőség kimondottan igényes a fémdoboztól kezdve a vastagabb és strapabíróbb lapokig, ha pedig előre bekészítünk a hűtőbe néhány tortaszeletet, amit aztán a játék végén ki lehet osztani a rétsztvevők között, az élmény a hangos licitcsatákon túl is garantált.

Doughnut Dash

  • Kiadó: The Dark Imp
  • Tarsasjatekok.com adatlap 
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 2-4 fő
  • Játékidő: átlagosan 30-45 perc
  • Korcsoport: 6+
  • Nehézség: 1/5
  • Ára: 35 font, nagyjából 13 700 forint

És akkor maradjunk az édességeknél, csak ezúttal a különböző ízesítésű fánkoknál. Mert hát ki ne szeretné ezeket középen lyukas, a legkülönböző ízekben is elérhető finomságokat? Vélhetőleg kevesen, miközben mások egészen megszállottan keresik a legjobb állagú, legfinomabb darabokat. Sőt, vannak, akik annyira odáig vannak értük, annyira megszállottá válnak, hogy a fánkgyárba küldik ügynökeiket, akiknek nincs is más feladatuk, mint az, hogy minél többet begyűjtsenek a különleges édességekből. A gond csak az, hogy többen is így tesznek, emiatt pedig kérdésessé válik, hogy kinek mennyi fánkot sikerül összeszedni.

Elsőként a gyárat építjük fel a véletlenszerűen lehelyezett, 4 mezőből álló lapkákkal, amikből 4x4-et helyezünk le a játékterületre. Majd a játékosok 2-2 impet raknak fel a megfelelő helyekre, a többi üresen maradt helyszínt aztán a meghatározott számú és fajtájú fánkokkal töltik fel, méghozzá ismét random leosztással. Innentől került a játékosokhoz a feladat, hogy a négy égtáj-kártyából a saját körben egyet választva irányítsák ügynökeiket, akik mindig addig mennek a jelzett irányba, míg nem lépnek egy befoglalt mezőre. Ha fánkot találnak, azt elveszik és a készletükbe rakják, ha pedig másik, ellenséges ügynökkel találkoznak össze, az azt irányító játékos készletének legfelső fánkját magukkal viszik. Vannak még falak, amiknél meg kell állni, illetve olyan lezárások, amik visszafordítják az ügynököt, de még teleportokra is rá lehet lelni, amik értelemszerűen egy másik helyen teszik ki a betévedő impet. Ha a tábla bármelyik szélén kívülre haladnánk, a túloldalon térünk vissza a játékterületre.

Ha valakinek olyan jól ment a begyűjtés, hogy eléri a készletre vonatkozó limitet, vége a játéknak. Éppen úgy, ahogy a négy piros “ketchup” közül három begyűjtése esetén. Merthogy különböző színű/fajtájú fánkokat találhatunk, ami részben a pontozásnál fontos, részben pedig azért, mert kettővel Sugar Rush lapok érhetők el, amik némileg megkavarják a játékmenetet, valamint extra győzelmi pontot is adnak a fánkok nyújtotta pontszám mellé.

Végtelenül egyszerű, de nagyon szórakoztató játékról van szó, ami leginkább dizájnvilágával és anyagminőségével fogott meg már elsőre. A fából készült impek és fánkok a játékterületen felsorakozva elképesztően jól mutatnak, ráadásul, bár kis tokeneket nem nyomkodunk ki a saját kezünkkel, de a játékkal folytatott, a bensőséges viszonyt erősítő petting ezúttal sem marad el, elvégre a fánkokat bármikor felmatricázhatjuk, hogy a különböző ízesítések ne csak a színek terén különüljenek el. A kártyák strapabírók, jól is mutatnak a viszonylag minimalista dizájnnal (az irányjelzők elképesztően jól eltaláltak), miközben a fehér, dombornyomott doboz a borítóval szintén megér egy misét. A külcsínre tehát nem lehet panasz, miközben a játék maga is nagyon szórakoztató, családdal/gyerekekkel könnyen kedvenccé válhat. A fánktolvaj kis manókkal gyűjtögetés rendkívül hangulatos meneteket eredményez, éppen ezért meglepő, mennyire nincs értékelve a játék, illetve hogy a hivatalos csatornán is alig van a bemutatónak némi megtekintése. Az egyértelmű, hogy nem forradalmi társasról van szó, de ennél jóval többet érdemelne.

Ahogy maga a The Dark Imp, ami már csak az elhivatottság miatt is nagyobb figyelmet kaphatna. Vannak BuzzleBoxok, amik egyszerre több játékot is kínálnak, illetve Ellie láthatóan folyamatosan dolgozik az újdonságokon. Legközelebb például az űrbe indulunk majd a jelek szerint. Érdemes figyelni a The Dark Impre, mert adott kategórián belül érdekes és jópofa összetevőkkel, kellemes játékélményt nyújt, a családoknak pedig minimális angoltudás mellett kínálhat új izgalmakat, amiken belül kis helyigényüknek és kompakt jellegüknek hála a mindössze egy lapból álló játékok (legyen szó kincskeresésről és osztozkodásról vagy éppen dedukciós mókáról) is számos remek lehetőséget tartogatnak magukban. 

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát