Gyermekkorában mindenki gyűjtögetett ezt-azt, hogy aztán a lakás különböző pontjait ellepjék ezek a mások számára értéktelen vackok. A korábban már bemutatott, számunkra kifejezetten kedves Sunset Over Waterért is felelős Pencil First Games játékában azonban senkit nem zavar, ha 10 kagylót/csigaházat vagy levelet begyűjtve, azokat a nagyi régi kredencére tesszük. Sőt, a nagyi jó eséllyel kifejezetten örül ennek, hiszen máskülönben miért hagyná jóvá a játékot a megemlítésével? Nem véletlen, hogy a nagyit mindenki szereti.  

A nagyi régi kredence (The Whatnot Cabinet)

  • Hazai partner/kiadó: Vagabund
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 1-4 fő
  • Játékidő: átlagosan 20-30 perc 
  • Korcsoport: 8+
  • Nehézség: 1,7/5
  • Ajánlott fogyasztói ár: a Vagabund webshopjából 8990 forint

Ahogyan az az 1,7-es nehézségből és a Sunset Over Water, a Herbaceous és a Virágvarázs (leánykori nevén Floriferous) után sejthető, a kiadó ezúttal sem egy kőkemény heavy euróval zsibbasztja a játékosok agyát, inkább egy könnyedebb, családi fillerrel teszi kellemesebbé a néha már szürreálisan komor témákkal díszített hétköznapokat. Mert amikor a nagyhatalmak egymás bajszát húzogatják, a nagy kredence bizony akkor is stabilan áll a helyén, hogy összeszedegetett apróságainkat szépen elhelyezhessük rajta. 

12 kincs egy helyen

Ehhez egy kisebb dobozban kapunk 4x2 fa játékosjelölőt, egy közös, a lépéseket mutató táblát, mindenkinek egy saját játékostáblát a saját színében, illetve néhány kártyát, valamint 85 ritkaságlapkát, aminél állatokat, ásványokat és leveleket egyaránt megtalálhatunk. Az egyszerűen, de ránézésre is szépen illusztrált lapkák bekerülnek a húzózsákba, minden játék előtt a játéktérre kerül 5 kuriózumkártya és 1 csodakártya, amik meghatározzák a célokat, majd lényegében már kezdődik is a játék, melynek során minden saját körben két lapkát veszünk el a megnyíló kínálatból, és azokat rakjuk a saját táblánkra, avagy a nagyi kredencére, hogy utána ezzel szerezzünk pontokat.

Mindez egy kicsit jobban kibontogatva a következőképpen zajlik. A közös táblán nemcsak a játékos-sorrend látható, de minden egyes szegmens egy akciót is jelöl. A játékosok sorrendben elhelyezik valahova a bábujukat, majd végrehajtják az ennek megfelelő akciót, ami egyben a következő forduló sorrendje. Nagy dolgokra senki ne gondoljon: három lapkát húzunk a zsákból, egyet eldobunk, kettőt a kredencre teszünk; két lapkát húzunk, ezt a közös tábla alatt már ott lévő 4 lapka mellé tesszük, majd kettőt elveszünk a saját kredencbe és a többi. A lényeg, hogy két lapkával mindig gazdagodunk, így a kredenc 12 fakkja gyorsan megtelik, ami alatt és után a pontozásnál több dolog is számít. Egyfelől a kuriózumkártyákat egyből megkapjuk a teljesítésük esetén, másfelől szintén pont jár minden oszlop és sor kitöltésekor. Az oszlopokban a mind egyforma/teljesen eltérő színekért, a sorokban ugyanígy a tárgyakért kapunk több-kevesebb pontot. A csodakártya pedig a végén hoz némi pluszt.   

Gyűjtögetők

A játék egyezik a címével, avagy A nagyi régi kredence pont olyan kedves és megnyugtató, mint ahogy azt sugallja az egyébként remek magyar névadás. Összeszedünk kagylókat és csigaházakat, állatokat, majd úgy rakosgatjuk azokat, hogy valami elv mentén gyűljenek a pontjaink. Persze játékostársaink is belekontárkodhatnak a dolgunkba, pont elhappolva előlünk bizonyos lapkákat, vagy egyből pontokat, de a stressz és a konfrontáció így is minimális, pláne, ha megtanuljuk, hogy inkább az élmény számít, nem pedig a győzelem.

Galéria
Kattints a galéria megtekintéséhez!

És élmény ezúttal is van. A doboz kialakítása rendben van, az illusztrációk nagyon szépek az egyszerű stílusukkal, színes az egész asztalkép és rendkívül barátságos, ezzel is igazodva a témához. Jópofa döntés az is, hogy ragaszkodunk-e ahhoz, hogy mi legyünk az elsők, amivel ugyan elorozhatunk ezt-azt mások elől, viszont sokkal jobban a szerencsére bízzuk a dolgunkat, mintha a későbbi helyekről az asztali kínálatot bővítenénk, majd ebből a nagyobb számból választanánk. Így aztán kicsit kockáztatni is kell, ha nagyon meg akarunk szerezni egy-egy kártyát. És bizony nem árt azokra is rámenni, mert néhány ponton is múlhat a játék végeredménye. A Vagabund által magyar verzióban kiadott társasjáték remek választás, visszafogott árral, kedves stílussal és könnyű játékmenettel, mely sokak számára okozhat kellemes perceket, miközben egyszemélyes játékkal és promókkal is feldobhatjuk az alapokat. Ha felkeltette az érdeklődésed, bátran csapj le rá, simán lehet egy új kedvenc.

(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Vagabundnak!)

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát