Mi is lehetne kényelmesebb, mint úgy világot látni, hogy ki sem mozdulunk otthonunkból? Mondjuk, ha nem egy szörnyű, posztapokaliptikus világban utazgatnánk, egyben a túlélésért küzdve. Viszont legalább egy cuki háziállatunk is van, vagy inkább mi vagyunk azok Onbu, az óriásgyík-szerűség számára, aki egy jókora fennsíkot cipel magán, és valamiért nem bánja, ha beköltözünk oda. Legalábbis, amíg jól viselkedünk.
Így neveld a hátságod
A The Wandering Village első pillantásra egyszerű és barátságos város-, vagy inkább csak falufejlesztős játék. Az oktatórész szépen végigveszi fő teendőinket, amik nagyrésze a műfajtól már megszokott elemekből áll: kell hálóhely, víz, élelmiszer, mindenféle fejlesztés satöbbi. A különlegességet a sétáló hüllő adja, mivel a vele való kapcsolattartáshoz is kell néhány épület. Itt ráadásul már megválaszthatjuk, hogy baráti, szimbiotikus kapcsolatot építenénk, vagy haszonállatnak tartjuk Onbut, akivel bármit megtehetünk. Mert vannak fejlesztések, amik hasznosak a falunak, de ártanak neki. Utóbbi esetben, mondjuk, ki is fejezi nemtetszését, például az első napokban véletlenül kibányásztam egy tüskéjét, ami után még jó darabig berzenkedett, minden rázkódásával romba döntve pár épületet.
A jó kapcsolat azért is fontos, mert ahogy Onbu halad előre, néha útelágazáshoz ér, ekkor pedig mi is beleszólhatunk, merre menjen tovább. Eleinte ez csak érdekesség, és a kapcsolatunk fokmérője, hogy mennyire hallgat ránk. De később nagyon fontossá válik a jó navigáció, mivel a sivatagos területeken sokkal nehezebb ételhez-italhoz jutni, a fertőzőbb pontokon pedig mérgező növények lephetik el a környéket. Amelyeket természetesen azonnal ki kell irtani, vagy gyorsan elszaporodnak, tönkretéve a termelési folyamatokat. Ez a két elem rossz ütemben érkezve még könnyű szinten is a játék végét jelentheti, ha nem készültünk fel rá eléggé.
A túra befejezésére jelenleg úgy a 100. nap táján kerül sor, amikor emlékművet építhetünk a főtérre. Ennek kinézete a három lehetséges befejezés egyike – bár mehetünk tovább, csak egyelőre cél nélkül. Az egy évesre tervezett korai hozzáférés végére remélhetőleg célhoz is érhetünk már, a posztapokaliptikus címekben szinte kötelező Ígéret földjére.
Onbúra derű
A 3D területre dobált 2D sprite-ok kinézete egyedi és remekül kivitelezett (na meg persze erősen nosztalgikus), a hangok jók, főleg Onbu felől, a zene pedig kellemes aláfestés mindenhez. Bugokról jobbára csak olvastam, mert nálam semmi komolyabb nem jelentkezett. A farm egyszer talán beragadt egy kicsit, de ott elég bonyolult a rendszer, így lehet, hogy csak türelmetlen voltam, és magától is megoldódott volna a terményváltás. Ezen kívül a falusiak nem mindig haladnak logikusan a feladataikkal, de erre van a prioritás megadása, meg persze a korai hozzáférés ideje alatti fejlesztés.
Mindig örülök, amikor olyan Early-Access címmel találkozom, ahol már az indulásra tisztességgel összerakták a játékot, és a The Wandering Village pont ilyen. Azért persze van útiterv a további elemekhez, például új területtípusok, idomítható madarak, némi cserekereskedelem (lényegében az egykori célkitűzések), több random döntés és talán még történetvezetés is, no meg a szokásos finomhangolás. Új skineket is ígérnek, amik remélem, idővel egy nagyobb gyíkot is jelentenek, mivel hosszabb meneteknél azért már szűkös lehet a beépíthető hely. De összességében remek kis játék ez, ami előtt nagy jövő állhat. Pláne, ha még le is akciózzák néha.
