Fél lábbal már átlépte a küszöböt a nyár, hozva magával a jó időt, a napsütést, meg a sok szabadidőt. Nem sok embernek van ilyenkor kedve a monitor előtt ülni, főleg ha a természet lágy öle csalogat, másrészt pedig azért, mert aktívan él bennünk az a meglátás, hogy nyáron játékos szempontból beköszönt az uborkaszezon, s az égvilágon semmi jó nem jön ki, főleg nem olyan, ami miatt érdemes lenne megszakítani a nyaralást vagy lemondani egy kerti partit. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű: az tényleg igaz, hogy a nyári hónapok nem tudják felvenni a versenyt az év végén jelentkező dömpinggel, de azt sem mondhatjuk, hogy nem volna semmi. Az utóbbi években eléggé átrendeződött a megszokott menetrend, s a kiadók már nyáron is adnak ki komoly programokat, annak reményében, hogy nagy konkurensek hiányában szép eladásokra tehetnek szert -- idén sem lesz ez másképpen: június és augusztus között nem is kevés érdekes program fog a boltokba kerülni, melyek közül most az öt legcsábítóbbat szedtem össze.
5. The Bureau: XCOM Declassified
Sokáig nem volt biztos, hogy valaha is meglátja a napvilágot a népszerű XCOM-széria mellékhajtása. A sötét fellegek már akkor elkezdtek gyülekezni, mikor a játékot bejelentették, hiszen csak nagyon kevesen nézték jó szemmel a jól ismert szellemi tulajdon újraértelmezését; jogos volt a félelem, hogy a kiadó különösebb átgondolás nélkül formálta lövöldévé a stratégiai játékot, bízva abban, hogy az ismerős név és a divatos stílus majd eladja a terméket. Az első, langyosra sikerült bemutató után sokáig nem is hallottunk semmit a programról, s miután nagy sikerek mellett megjelent az XCOM: Enemy Unknown, bizonyítva, hogy van kereslet az eredeti irányvonalat képviselő játékra, nagyon úgy tűnt, hogy az egyszerűen csak XCOM néven emlegetett projekt szépen csendben a süllyesztőben végezte.
A játék azonban nem adta meg magát ilyen könnyen -- pár hónappal ezelőtt elkezdtek szivárogni az információk, mely új megközelítésről meséltek, majd a hivatalos csatornák is mozgolódni kezdtek, végül pedig a kiadó bejelentette: az XCOM-lövölde él és virul, csak kissé átalakult. Kezdetnek egy új címet kapott, ami jobban tükrözi a franchise-ban betöltött szerepét (egy előzmény), másrészt pedig a kameranézet a külső perspektívára váltott, ami a játékmenet szempontjából fontos. A The Bureau: XCOM Declassified alapjában véve egy stratégiai játék, melyben úgy tudunk érvényesülni, ha bizonyos mértékig a nagy testvérben látott játékszabályok szerint cselekszünk: ez nem egy akciójáték a klasszikus értelemben véve, itt meg kell fontolnunk nem csak a saját, de a társaink lépését is.
A helyszín az Amerikai Egyesült Államok, a korszak pedig a hatvanas évek: teljes erővel dúl a hidegháború, s mindenki fél, különösen akkor, mikor elsőre megmagyarázhatatlan események történnek a kertek alatt. A kormány attól tart, hogy az oroszok megkezdték a titkos hadműveleteiket, így a különös esetek kivizsgálására a frissen alakult XCOM ügynökeit küldik, akik elsőként szembesülnek azzal, hogy a veszély nem vörös, hanem sokkal inkább zöld. A Földön megjelentek az idegenek, s egyáltalán nem békés célokkal érkeztek; egy hódító faj tette be hozzánk a lábát annak reményében, hogy minket is elpusztíthatnak, vagy minimum igába hajthatnak, hogy a következő szerencsétlen planéta elfoglalásban segédkezzünk. Természetesen ezt nem hagyhatjuk.
The Bureau: XCOM Declassified -- Platform: PC, Xbox 360, PlayStation 3 -- Megjelenés: 2013: augusztus 20. -- Gépigény: nem ismert
4. Tom Clancy's Splinter Cell: Blacklist
A Splinter Cell-sorozat új részének nem kellene itt lennie ebben a felsorolásban, a terv ugyanis az volt, hogy a Blacklist még tavasszal a boltokba kerül. A játékfejlesztés azonban nem egyszerű munka, s milliónyi faktor szól bele a munkamenetbe, melyek aztán a legtöbb esetben a projekt csúszását eredményezik -- ez történt itt is. A Ubisoft Torontónak a vártnál több időre volt szüksége ahhoz, hogy elkészüljenek, a Ubisoft pedig, tudva jól a sorozat fontosságát, több hónapnyi pluszidőt biztosított a csapat számára. Így jött ki tehát az, hogy tavasz helyett csak a nyári szünet végén fog beosonni kedvenc kémünk.
A játék a Conviction folytatása -- hat hónappal járunk az előzmény eseményei után, Sam Fisher pedig a frissen megalakult Fourth Echelon vezetője. Az alakulat különleges szerepet tölt be, hiszen a fiktív Fifth Freedom rendeletnek köszönhetően a hadbírósági eljárás veszélye nélkül bárhol és bármit megtehetnek, a mindenkori elnökség teljes immunitást biztosít a számukra. Továbbá az Amerikai Egyesült Államok elnökén kívül senki sem szólhat bele a munkájukba, melyet az elérhető legmodernebb felszerelésekkel végeznek a legfrissebb kéminformációkra alapozva. A Fourth Echelon tehát az igazi specialista, amelyet csak akkor vet be a kormány, amikor akkora a baj, hogy hagyományos módszerekkel már nem lehet megoldani, főleg nem törvényes úton.
Az ügynökség fő feladata, hogy a még aktív Third Echelon-missziókat és -ügynököket lekapcsolja, munkájuk során azonban szembetalálkoznak egy jóval nagyobb veszéllyel. Terroristák csoportja egy ultimátumot ajánl az Egyesült Államoknak: a céljuk az, hogy az USA csökkentse a katonai jelenlétét a Közel-keleten, különben sorban végrehajtják a feketelistában foglalt, egyre durvább, nagyobb pusztítást véghezvivő merényleteket az Államok területén. Természetesen ezt a kormány nem hagyhatja, így a Fourth Echelonra, nevesen Sam Fisherre bízzák a fenyegetés elhárítását, kinek minden tőle telhetőt meg kell tennie a siker érdekében. Az új játék a klasszikus játékmenet és a Convictionben bemutatott akció között egyensúlyozik, így lesz lehetőségünk teljesen csendben, az árnyékok közt osonva vagy fegyver ropogtatva célba érni; a kulcsszó itt a szabadság, hiszen nincs megszabva, milyen megközelítést kell választanunk. További jó hír, hogy visszatér a Spy vs. Mercs multiplayer mód, így a történet teljesítése után is lesz okunk újra betölteni a játékot.
Splinter Cell: Blacklist -- Platform: PC, Xbox 360, PlayStation 3, Nintendo Wii U -- Megjelenés: 2013. augusztus 23. -- Gépigény: CPU: 2 magos 2660 MHz, RAM: 2 GB, VGA: SM 4.0, DX 10 / 512 MB, HDD: 12 GB
3. The Last of Us
A Naughty Dog már hosszú évek óta készíti szorgalmasan a kizárólag a Sony konzoljaira megjelenő játékokat; a srácok már egészen a platform indulása óta jelen vannak, hiszen az eredeti PlayStationön a Crash Bandicoot-szériát tették le, majd az utódkonzolon a Jak and Daxter-sorozattal jeleskedtek. Mindkét szerzeményük nagyon sikeres volt, a csapat azonban igazán csak a jelenlegi generációban tudott a rivaldafénybe kerülni. Amíg mások küszködtek a PlayStation 3 rejtelmeinek kiismerésével, addig ők már a platform életciklusának elején számkápráztató játékot készítettek. Ez volt ugyebár az Uncharted, amiről első látásra könnyű azt hinni, hogy a Naughty Dog válasza a Tomb Raiderre, ám erről szó sincs -- egy egyedi szellemi tulajdonnal állunk szembe, mely megérdemelten bővült teljes sorozattá, s nagy valószínűséggel a PlayStation 4-en is tiszteletét teszi majd.
Most azonban nem az Unchartedről vagy csapat régebbi sikereiről van szó, hanem az új játékukról, mely minden valószínűség szerint az utolsó PlayStation 3-as munkájuk lesz, s egyúttal a leköszönő hardver egyik utolsó nagy durranása is. A The Last of Us egy új irányvonalat képvisel a stúdió eddigi játékainak sorában, ugyanis a tömérdek akciót és a poénok helyét átveszi a nagyon is komoly hangvétel, maga a játékvilág pedig semmiképpen sem barátságos vagy csodákkal teli, ellenben nagyon érdekes, s a maga módján csalogató, már ha annak lehet nevezni egy globális katasztrófa után mindenféle értelemben romokban heverő világot.
A történet szerint egy parazitagomba állatokról valahogyan átterjedt az emberekre, zombiszerű lényekké változtatva őket. A tudomány nem tudta megtalálni a kór ellenszerét, a kormányok pedig nem voltak képesek kordában tartani a fertőzés terjedését -- ez a kialakult pánikkal együtt tökéletes recept ahhoz, hogy a jól ismert társadalmi rend összeomoljon, ami természetesen meg is történt. A városok a katasztrófa lecsengése után kietlenné váltak, az utcákat pedig kegyetlen bandák uralják. Az a pár ember, aki nem lett a parazita áldozata vagy valamelyik útonálló célpontja, meghúzódva éli életét valamelyik karantén alá zárt városkában, s gondolni sem akar arra, hogy mi van a falakon túl. Az egyik ilyen ember a kőkemény Joel, a játék főhőse, akinek mégis ki kell merészkednie a viszonylagos biztonságot jelentő otthonából, hogy teljesítse egy barátjának tett ígéretét, miszerint elviszi az egyik ellenállócsoporthoz a fiatal Ellie-t. Kettejük Amerikát átszelő kalandját kísérhetjük majd végig a játékban.
The Last of Us -- Platform: PlayStation 3 -- Megjelenés: 2013. június 14. -- Gépigény: nem készült PC-s verzió
2. Saints Row IV
A Volition, Inc. 2006 környékén hatalmas fába vágta a fejszéjét, egy olyan feladatot vállalva magára, amibe sokan belebuktak már vagy egyszerűen meg sem próbálták. A csapat elhatározta, hogy készít egy nyílt világú, külső nézetes akciójátékot, amiben egy piti bűnöző felemelkedését élhetjük át. Ismerős ugye? Persze, hiszen ez a közkedvelt GTA receptje, amit lemásolni még könnyű, de hasonló sikereket elérni már nagyon nehéz, pontosan azért, mert mindenki egy szemtelen koppintásnak nézni a programot, s ezzel el is intézi a témát. Ezzel a veszéllyel nézett tehát szembe a Volition, Inc., ám nagy szerencséjük volt, ugyanis az eredeti Saints Row érkezésekor még csak a messzeségben volt a GTA IV, s mivel mindenki egy hasonló, de már next-gen játékra vágyott, jobb híján benevezett erre.
A szerencsés időzítésnek és az egyébként odafigyeléssel végzett fejlesztésnek köszönhetően sikeres lett a Saints Row -- legalábbis pont annyira, hogy lehetségessé váljon egy folytatás. A helyzet azonban itt már alaposan nehezedett, ugyanis időközben megjelent a nagyszerű GTA IV, egy újabb klón pedig már nem jöhetett szóba, az ugyanis öngyilkosság lett volna. Ahhoz hogy kilépjenek a Rockstar árnyékából, a fejlesztők úgy döntöttek, hogy dobják a pókerarcot, és egy komolytalan játékot készítenek. Ez a döntés végül a javukra vált, hiszen azok, akik csalódtak Niko földhözragadt, komoly történetében, megtalálták a számításukat a jóval könnyedebb Saints Row 2-ben. A sorozat itt vált el teljesen az inspirációt jelentő GTA-tól, s mostanra már nem nagyon jut eszébe egy komoly játékosnak sem összehasonlítani a kettőt, hiszen két nagyon különböző, más és más okok miatt szerethető sorozatról beszélünk.
Idén már a negyedik játékot köszönhetjük a Saint Row famíliában, mely folytatja a második részben bemutatott, majd a harmadik részben még tovább vitt őrületet. Ezúttal a főszereplőnk nem holmi utcai banda vezetője, hanem egyenesen az Amerikai Egyesült Államok elnöke, akit idegen lények egy virtuális városban foglyul ejtettek. Az őrült felütést meg se próbáljátok megérteni, teljesen felesleges, csak azt kell tudni, hogy a megszokott játékmenet a különös körítésnek köszönhetően tovább bővül, még több olyan lehetőséget adva a kezünkbe, amiket máshol garantáltan nem találhatunk meg.
Saints Row IV -- Platform: PC, Xbox 360, PlayStation 3 -- Megjelenés: 2013. augusztus 23. -- Gépigény: nem ismert
1. Remember Me
A tavalyi E3 volt az egyik legunalmasabb a rendezvény fennállásának történetében, ám emiatt nem okolhatjuk a szervezőket, ők arról nem tehetnek, hogy alaposan elhúzódott az aktuális konzolgeneráció. A vártnál hosszabb életciklus tavaly volt igazán fájó, mikor előzmények és folytatások tengerében csak néhány érdekességet találhattunk. Az egyik ilyen gyöngyszem a semmiből feltűnt Remember Me, mely az újdonságra szomjazó közönséget azonnal megfogta, ám ahhoz, hogy idáig eljussunk, rögös út vezetett.
A francia illetőségű Dontnod Entertainment a megalakulását követően, tehát 2008-ban kezdte meg a munkálatokat játékán, melynek akkoriban nem csak a neve, hanem a teljes koncepciója is egészen más volt. A program eredetileg Adrift névre hallgatott, s a globális felmelegedés miatt szinte teljesen vízzel borított bolygó még lakható városai között jetskivel közlekedetünk volna, különböző feladatokat megoldva. Egyszóval valami olyasmit álmodtak meg a csapat kreatívijai, mint amit a Kevin Costner főszereplésével készül Vízivilágban láthattunk, s noha alapvetően ez az elképzelés sem rossz, abban azt hiszem, mindannyian egyetérthetünk, hogy mégiscsak jobb, hogy végül a memóriák és Párizs köré építették a játékot, ezzel könnyebben megfoghatóvá téve a témát, az inspirációt ugyanis a közösségi hálózatok jelentették, s az a gondolat, hogy ezek milyen alakot ölthetnek a jövőben.
A Remember Me-ben 2084-et írunk, s a jövő eme variációjában a közösségi élmény egy eltorzult formáját láthatjuk, hiszen már a saját emlékeink sincsenek biztonságban, melyeket megoszthatunk egymás közt, átélhetjük másokét, de a legfontosabb, hogy módosíthatjuk is őket. Ebben a világban az emlékek lettek a legértékesebb termékek, ez pedig természetesen magával hozta azt is, hogy megjelentek az erre szakosodott bűnözők. A játék főhőse, Nilin is egy ilyen memóriatolvaj, aki Új-Párizsban, a világ egyik legnagyobb metropoliszában végzi a feladatát, mígnem a memóriamódosítást lehetővé tevő cég elfogja, s megszabadítja minden emlékétől. Ha tudnánk, akkor sem emlékeznénk, hogy miért történt ez velünk, az viszont biztos, hogy addig nem állunk meg, míg a végére nem járunk a dolognak. Az ellopott emlékeink kutatása során a város legszebb és legijesztőbb körzeteit is bejárjuk majd, mindeközben harcolva és emlékeket piszkálva, az igazság után kutatva.
Remember Me -- Platform: PC, Xbox 360, PlayStation 3 -- Megjelenés: 2013. június 7. -- Gépigény: CPU: 2 magos / 2400 MHz, RAM: 2 GB, VGA: SM 3.0, DX 9.0c / 512 MB, HDD: 9 GB
Fontos leszögezni, hogy a megjelölt dátumok csak tájékoztató jellegűek, hiszen bármelyik nap jöhet hír egyik vagy másik játék késéséről, de bízok abban, hogy a felsoroltak közül mindegyik meg fog jelenni a nyári szünet folyamán. Mellesleg ti melyik játékot várjátok a legjobban idén nyáron?
