Felejtsük el most egy pillanatra azt, hogy milyen szörnyen nehéz játékok alapján filmet készíteni, és tételezzük fel azt, hogy nem támaszt nagyobb nehézséget egy ilyen produkció összehozása, mint mondjuk egy könyv átültetése; nem indulnak az írók és rendezők már a bejelentéskor hátrányból, s a rajongótábor igényeit sem lehetetlenség kielégíteni. Lényegében tehát azt kérem tőletek, hogy dobjátok el egy kicsit a józan eszeteket, s merengjetek el velem azon, hogy mely játékokból lehetne igazán jó filmeket készíteni. Elvégre évről évre annyi jó ötlet kerül színre, hogy már-már rossz nézni, mennyire parlagon hevernek ezek. Lássunk is neki!
5. God of War
Amióta csak a filmipar létezik, mindig is vonzó volt az ókor, mégpedig több okból is: egyrészt az íróknak nem kell különösebben megerőltetniük magukat, hiszen a történelemkönyvek és mondák alapján van egy félig kész történetük, egy vázuk, amire építkezhetnek, másrészt pedig az emberek nagy többsége már hallott ezekről történetekről, s kíváncsiak arra, hogy mit tudnak az adott témából kihozni a rendezők. A szandálos filmek az ipar örökzöldjei, legyenek bár a valóságtól teljesen elrugaszkodott alkotások istenekkel és mitológiai lényekkel, vagy történelmi gyökerekkel rendelkező drámák. Ebbe a stílusba érzésem szerint tökéletesen beleférne a God of War-széria adaptációja -- persze csak és kizárólag a spektrum komolytalanabb szélén.
Zack Snyder a 300-zal, a Starz tévécsatorna pedig a Spartacus című sorozatával bizonyította be, hogy van egy egészen nagy közönség, melynek tagjai vérontásra vágynak a görög félszigeten. A film és a sorozat formulája az utolsó betűig passzol a Sony többszörösen díjnyertes sorozatához: vér, rengeteg brutalitás és természetesen fedetlen keblek. Ezzel a négy összetevővel mindent le is írtam, ami egy God of War-mozihoz kellhet, s az az igazán gyönyörű a dologban, hogy egyáltalán nincs szükség mesteri írót keríteni a forgatókönyvhöz, Kratos bosszúhadjárata ugyanis nem éppen az a sztori, amit lehetne, vagy éppenséggel ki kellene vesézni; tömérdek akció kell ide, semmi más, ez nem a görög dráma helye, hiába tűnik annak távolról.
Természetesen több alkalommal is szóba került már az, hogy lesz God of War-film, ám az elméleti síknál itt sem sikerült továbbjutni, ami megint csak arra vezethető vissza, hogy nagy a rizikó, még az előbb említett két jó példa ellenére is. Arról meg nem is beszélve, hogy a tudományos fantasztikum és a szuperhősök mellett most éppen nem divatosak az ókori történetek, így maximum csak akkor kerülhet majd újra szóba mindez, ha a mostani láz lecseng egy kicsit.
Állítólag jelenleg is készül a film, de leginkább csak az írókat cserélgetik, így ne mostanában várjuk a kész terméket.
4. Halo
Elmondhatatlanul örülök annak, hogy idén a reneszánszukat élik a sci-fi-filmek. Elég csak ránézni az év eddigi, illetve a közel jövőben érkező kínálatára, s rögtön látni lehet, hogy Hollywood újra felfedezte magának ezt a zsánert. Itt a Star Trek, az Ender’s Game, a Pacific Rift, az Elysium, az Europa Report, az After Earth és még lehetne sorolni a különböző megközelítésű tudományos fantasztikumokat. Szinte a teljes spektrumot sikerült lefedni a látványosságokra koncentráló popcorn filmektől az adaptációkon át a tudományos alapokon nyugvó filmekig -- egy valami azért hiányzik: egy jó játékadaptáció.
Már a bevezetőben is említettem, hogy milyen elképesztően veszélyes dolog egy játékból filmet készíteni. Az még hagyján, hogy nagyon költséges egy ilyen beruházás, de az még nagyobb probléma, hogy nehezen lehet megfogni az adott alapanyagot, s úgy átültetni a nagy vászonra, hogy az a laikusok mellett a rajongók igényeit is kielégítse. Nagy szakértelem kell egy ilyen feladat elvégzéséhez, na meg egy olyan licenc, aminek van is esélye filmpénztáraknál. Egyszerűen nem lehet mindenből filmet forgatni -- de a Halo-sorozat adja magát egy könnyű munkához.
A Bungie alkotásának az egyik legkézenfekvőbb választásnak kellene lennie, ha egy filmadaptáció kerül szóba: a történet, a karakterek és a helyszínek egy könnyed és látványos akciófilmnek jelentenek tökéletes alapot, amivel egy kompetens rendező megvetheti a lábát, ugyanakkor van annyi melléktörténet és mitológia a szereplők körül, hogy abból egy nagyobb név valami komolyabb alkotást is kit tud hozni. A Halo tehát kifejezetten jól, könnyedén megközelíthető lenne filmes szempontból, de sajnos (vagy szerencsére, nézőpont kérdése) a Microsoft eddig csak nagyon kicsiben, kvázi rizikó nélkül engedett meg élő szereplős verziókat -- a hangulatos reklámok mellett volt egy felemás websorozat és itt ki is fújt a dolog, pedig vannak tehetségek az iparban, akik szívesen megcsinálnák a filmet. Neill Blomkamp például még mindig benne van a dologban, csak ugye a Microsoft nem ad neki szabad kezet, pedig ez a pasas az akció mellett egészen komoly témához is biztos kézzel tud nyúlni, ráadásul ha úgy esik, kevés pénzből is szórakoztató művet tesz le az asztalra.
Egy időben úgy volt, hogy Peter Jackson fogja elkészíteni a filmet, de végül abból sem lett semmi.
3. Brothers in Arms
A filmek és játékok világában alaposan kiaknáztuk a második világháborúban rejlő lehetőségeket; minden jelentős csatát legalább kétszer mi magunk is átélhettünk, s bejártuk valamennyi frontot nyugatról keletre, oda s vissza. Mindezek ellenére azonban sokaknak még most is nagyon hiányzik egy minőségi játék/film/sorozat ebben a témában, hiszen nem mindenkit fogott meg a modern hadviselés, mely rövid úton teljesen átvette a főszerepet.
Én nem tartozok azok közé, akik visszasírják a régi szép időket, mikor mozdulni sem lehetett egy újabb második világháborús játéktól, de fontosnak tartom leszögezni, hogy habár semmi kedvem nincs ismét elfoglalni Berlint, vagy már megint partra szállni, nagyon is szívesen megnéznék egy jó drámát ebben a témában. Itt jön képbe a Brothers in Arms, ami alapjában véve egy nagyon jó történet, és éppenséggel a második világháború kellős közepén játszódik -- de akár a modern hadviselés is lehetne a téma, ugyanis nem a körítés, hanem a karaktereken van a hangsúly, s az általuk átélt borzalmakon. Egyszóval egy Elit Alakulat-típusú filmet látok magam előtt, ami egyszerre előny és hátrány, hiszen ez a kiváló sorozat adta a játék inspirációját, így nem volna nehéz megragadni a hangulatot, de félő, hogy csak egy ismétlést kapnánk.
A siker kulcsa itt nyilván az volna, hogy ne az Elit Alakulatot másolják le, elsőre nagyon is szembetűnő hasonlóságok ide vagy oda. Észre kell venni a két szellemi tulajdon közötti komoly különbségeket: az HBO díjnyertes alkotása egy teljes osztagra koncentrál, míg a Brothers in Arms alapvetően Matt Baker története; ez szolgáltathatná az alapot, amire építkezni lehet. Kizárólag a „hős” szemszögén keresztül bemutatni az eseményeket, s nem nagy a csatákra fókuszálni, hanem arra, hogyan hat a szereplőnkre, mint emberre mindez. Egy nagyon jó személyiségdrámát lehetne ebből összehozni, ami bemutatná, ahogyan pár hónap alatt lelkileg leépül a katona, mikor otthonától távol idegeneket kell megölnie, s elesett társait gyászolnia.
A Gearbox nagy csöndben, de már készíti a Brothers in Arms-széria következő részét. A korábban bejelentett Furious 4 végül egy önálló projekt lesz.
2. BioShock
A BioShock-játékokkal kapcsolatban nekem nem a játékmenet volt az elsődleges szempont, ami miatt ezekkel leültem játszani. Az igazság az, hogy a sorozat nem igazán kiemelkedő, ha az akcióról van szó. Semmiképpen sem rossz, de nem is egy olyan forradalmi alkotás, amire évek múlva is emlékeznénk -- működik, szórakoztató és kész, egyszerűen ellátja a feladatát. Az igazi sztár az én szememben a helyszín és a történet, ezen a téren pedig egyik játék sem jelentett csalódást, még a kicsit feleslegesnek ható második rész sem, hiszen legalább kaptunk egy jó indokot arra, hogy újra a víz alá merüljünk abba a bizonyos városba.
Aki egy kicsit is játszott a sorozat első részével, s nem az akció miatt jött, azt minden bizonnyal hatalmába kerítette a helyszín sűrű atmoszférája. A folyosók és a lepukkant termek nagy gondossággal készültek el, odafigyelve a részletekre is, így aki veszi a fáradságot, az mindenféle apróságokkal lepheti meg magát, melyek csak tovább mélyítik az élményt. A sietségben eldobott hangüzenetek, a törött üvegek, a félbehagyott ünnepségek és a rothadozó hullák egy egykoron nyüzsgő városról mesélnek, ami érkezésünkkor már nem is hasonlít régi önmagára; az új úr a kegyetlenség, s bárki, aki belép, annak a farkastörvények szerint kell élnie, ha ki akar kerülni a lebilincselő, titkokkal teli városból.
Egy ilyen felütés alapján jogosan merül fel a kérdés, hogy ugyan miért nem tettek már komolyabb lépéseket egy filmmel kapcsolatban, mikor az ezredik sótlan vígjáték azonnal és gondolkodás nélkül zöld lámpát kap; a BioShock friss levegő lenne a sok-sok folytatás tengerében. Tökéletesen adja magát egy minőségi thrillerhez, olyanhoz, amit már rég láthattak a moziba járók -- ám még véletlenül sem szabad egy horrort készíteni, annál érdekesebb az alapanyag, mintsem hogy céltalanul, hírtelen éles hangokkal ijesztgessenek minket, bármennyire is kézenfekvő lenne a splicereket nézve. Nem, ide a stílus egyik hozzáértő rendezője kell, aki meg tudja ragadni azt a hangulatot, amit az eredeti BioShock áraszt magából, nem csak egy felületes átiratot készít, az első negyedóra játékmenete alapján.
Ken Levine állította le a film készítését, miután pénzügyi okokból elveszítették az eredetileg kiszemelt Gore Verbinskit.
1. Call of Duty
A második világháború szinte teljes leköszönése a játékvilág palettájáról elsősorban a Call of Duty-sorozat negyedik részének köszönhető, ugyanis a fejlesztők éppen időben vették észre, mennyire kifáradt és lerágott a téma. Az egyetlen ésszerű döntés a modern hadviselés bemutatása volt, természetesen nem nagyon törődve a realitással vagy hihetőséggel; egy idealizált háborút mutattak be, melyben -- akárcsak a sorozat és a legtöbb hasonló témát boncolgató játékban -- az amerikai hadsereg katonái lehetnek a hős megmentők, akik az örökzöld terroristáktól, az oroszoktól, esetleg a kínaiaktól védhetik meg a szabad világot.
A Call of Duty, és ha már itt tartunk, a legtöbb modern hadszíntéren játszódó lövölde történetét nem szabad komolyan venni, mert igazából a fejlesztők sem tették. A cél az, hogy a játékos egy hős lehessen, aki minden erejét latba vetve, lehetőleg magányos farkas módjára rendet tesz. Ennek a célnak az elérése érdekében az írók minden komolyabb témát boncolgató elemet félredobnak, s csak arra koncentrálnak, hogy a konfliktusok gazdag, tényleg izgalmas akciójelenetekkel legyenek megtömve. Ritka az, mikor egy AAA-kategóriába tartozó lövölde mondani is akar valamit a témában. És tudjátok mit? Ez egyáltalán nem baj! Aki a Call of Duty-típusú játékkal ül le szórakozni, annak nem igazából megengedett, hogy a banális történet, az egysíkú karakterek és a lehetetlen akciójelentek miatt panaszkodjon, hiszen a trailerek után a vak is látja, hogy mire ült be -- nevesen Michael Bay és társai munkásságának bitbe öntött megfelelőjére, egy ilyen könnyed akcióorgia pedig filmért kiált.
Ebben az esetben abszolút semmi komolyra nincs szükség, inkább egy, a B-kategóriát súroló, de mégis nagy költségvetésű, ismert sztárokkal megtömött nyári akciófilmre, vagy legalábbis illene fontolóra venni ezt. A Halálos Iramban-széria például tökéletes példa arra, miként lehet hihetetlen akciójelenteket fapofával, komoly hangvételben eladni; igen, az „ínyencek” nevetnek, meg legyintenek a látottakon, de nem is nekik szól, hanem azoknak, akik csak egy kis agyatlan kikapcsolódásra vágynak. Erre a célra tökéletesen megfelelne a Call of Duty, sőt egy pazar filmsorozat lehetne a jó kezekben.
Idén jön a Call of Duty-sorozat következő része, a Ghosts.
Ez természetesen csak öt példa volt és még van száz másik, amit jó ötlet lenne. Biztos vagyok abban, hogy nem egyszer elmerengtetek már azon, melyik kedvenc játékotokat látnátok szívesen a nagy vásznon. Ne legyetek hát restek, osszátok meg velünk is, hogy mit találtatok ki!
