A 2013-as Electronic Entertainment Expo a rendezvény történetének ha nem is a legjobbjai között szerepel, de azt egy percig sem mondhatjuk, hogy unalmas vagy eseménytelen lett volna. A két nagy konzolgyártó nagyszerű és kevésbé nagyszerű bejelentésekkel kápráztatott el minket, a két nagy játékkiadó pedig új, valamint ismert játékok egész sorát hozta el, ráadásul nem csak szép kedvcsinálókat mutogattak, hanem játékmenet-videókkal is készültek. Mindezt egy feszes tempójú, szusszanásra csak kevés időt biztosító rendezvényen élvezhettük, egyszóval azt kell mondanom, hogy egy kifejezetten jó E3-at tudhatunk magunk mögött. De miért is volt ez jó? Nos, az az alábbi listából rögtön kiderül!
5. Minden egy napon
Idén az E3 különlegesnek volt nevezhető abból a szempontból, hogy minden nagy cég ugyanarra a napra időzítette a prezentációját. Helyi idő szerint reggel a Microsoft nyitott, majd őket követte a Sony, aztán az Electronic Arts és végül a Ubisoft. Ez itt nálunk, Magyarországon úgy nézett ki, hogy este fél héttől egészen másnap hajnali 4-ig egy szusszanásnyi idő sem jutott, hiszen szó szerint egymást érték a sajtótájékoztatók. És ez jó volt.
Persze, azoknak, akiknek erről írniuk is kellett nem volt egy leányálom az egész, de ha az összképet nézzünk, hasznosnak bizonyult az, hogy a játékvilág legnagyobb rendezvényének nyitónapján egy koncentrált infóbombát kaptunk a négy legfontosabb cégtől. Az így bemutatott játékokból rögtön kaptunk egy korrekt betekintést, majd a rákövetkezendő napokon nyugodtan lehetett ezekről a termékekről kérdezni a sajtó munkatársainak kérdéseit váró embereket, akik gyakran friss videókkal várták a népet.
Nem azt mondom, hogy a régi, minden napra két sajtókonferencia rendszere rossz volt, mert nem volt az; annak is megvolt a maga ehhez képest kissé lassabb tempója, és ennek is megvolt az úgymond stílusa. Az utóbbival nyilván nehezebb lépést tartani, de jobban megfogja az ember figyelmét, pusztán azzal az egyszerű megközelítéssel, hogy nem ereszti el egy pillanatra sem.
Idén több látogatja volt az E3-nak, mint korábban bármikor.
4. Sok játékmenet-demó
Mivel már itt kopogtatnak az ajtón a következő generációs konzolok, azt várná az ember, hogy a könnyű utat választva látványos, de összességében semmitmondó technológiai demonstrációkkal akarják a gyártók fitogtatni a konzoljuk erejét, a fejlesztők pedig azt, hogy milyen jó kódsorokat tudnak írni. Ez azonban ebben a generációban már kevés lenne, hiszen évekkel korábban már megismertük a HD-játékok világát, s noha az új generáció húzócímei tényleg szebbek, mint a mostani gépek legjobbjai, nincs akkora óriási ugrás, mint mondjuk a PlayStation 2 és a PlayStation 3 között.
A látvány terén tehát tudjuk, hogy nagyjából mit kapunk, s ezzel nagy szerencsére a fejlesztők is tisztában voltak, így nem is voltunk CGI-videókkal elárasztva, hanem előszeretettel mutogatták nekünk, hogyan néz ki a játék mozgás közben (igaz, volt, ami nem egy valódi konzolon futott, de legalább futott), ezzel érzékeltetve, hogy nem csak a levegőbe beszélnek. Tessék csak nézni! Amit mondtunk, az most ott van a nagy képernyőn is.
Azt persze lehetne mondani, hogy ez a sok játékmenet-videó azzal magyarázható, hogy alaposan késtek az új konzolok, ebből fakadóan pedig bőven volt idejük a cégeknek játszható demókkal előállni, vagy éppen azzal, hogy az új architektúrákra gyors és könnyű fejleszteni. A történet szempontjából azonban bármi is történt, teljesen lényegtelen, csak az a fontos, hogy sok frissen bejelentett játékot nem egy CGI-videó képében láthattunk először, hanem valódi játékmenet formájában, és ez bizony sokat számít.
Technikai problémák miatt több prezentáció is lefagyott, vagy nem volt egyszerűen hang.
3. A casual száműzése
Csak az E3 lecsengése után tűnt fel az, hogy ezúttal nem kaptuk orrba-szájba a mozgásérzékelős gyerekjátékokat és a fitneszprogramokat. Láthatóan mind a két nagy játékos, a Sony és a Microsoft is letett arról, hogy a kézmozdulatokkal történő irányítást akarják erőltetni, ami nem csoda, ugyanis az egész megbukott, abban az értelemben, hogy nem sikerült megismételni a Wii sikerét. Az új trend most az, hogy egy külső eszközt vonunk be a játékunkba, ami alapvetően nem nagy probléma, hiszen inkább legyen egy opciónál tablet periféria, mint hosszú percek arról, hogy milyen jó nekünk egy FPS-t állva, előretartott kezekkel irányítani. Ugye, Ubisoft?
Az új konzolok érkezésével a két gyártó felismerte, hogy nem elsősorban az alkalmi játékosok kegyeit kell keresni, hanem azokét az emberekét, akik hosszú évek óta elkötelezettjei az adott platformnak. Semmi meglepő nincs tehát abban, hogy a Microsoft sok halogatás után pont most húzta elő a farzsebből a sokak által imádott Killer Instinctet, s az is várható volt, hogy az eredetileg Kinectre készült Ryse: Son of Rome most már egy hagyományos akciójátékként tért vissza. Persze lehetne még említeni a Sonyt is, amely szorosan maga mellé állította a Halo szériát jegyző Bungie csapatát, illetve az új generációban is beveti a PlayStation 3 érában remekül vizsgázott InFamous franchise-t egy új epizóddal.
Ezekkel a játékokkal lehet eladni az új konzolokat; kell az akció, az izgalom, s nekem ezzel semmi bajom. Egy pillanatig sem hiányoztak a Kinect egyébként tényleg jó képességeit kihasználó programok, mert tudom jól, hogy velem együtt sok más játékost is hidegen hagynak ezek a termékek -- az már más kérdés, hogy a tableten keresztül történő interakció sem érint, de sokkal jobban megférünk egymás mellett.
A második képernyő bevonásának ötletét a Nintendo találta ki, de még ők sem tudták sikerre vinni a dolgot.
2. Sok új játék
Nem is egy korábbi Top 5-ben, illetve egyéb rovatban tettünk említést arról, hogy a jelenlegi konzolgeneráció a megnyújtott életének végéhez közeledve kezdett kifogyni a játékokból. Persze minden évre jutott egy szakajtónyi friss program, ám folyamatosan fogytak az új ötletek, s egyre csak nőttek a sorszámok az egyes címek végén. Ez minden ciklus velejárója, ám itt, a nyolcadik évben különösen szembeötlő volt.
Sokaknak érthető módon nagyon elege lett abból, hogy minden évben csak ugyanazokkal a folytatásokkal van tele a sajtó, mint az előző évben. Jön az új Need for Speed, az új Assassin’s Creed, az új Call of Duty és még lehetne sorolni -- na, ez változott meg idén, ugyanis minden egyes nagy bemutatóra jutott legalább két-három friss IP, amiket őszintén lehet várni. Nyilván a folytatások sem maradhattak el, hiszen ezek jelentik a támpontot, de mégiscsak jobb azt látni, hogy a FIFA 14 mellett jön a friss Star Wars: Battlefront, nem igaz?
Többek között a Sony sajtókonferenciáján megismerkedhettünk az Avalanche Studios friss játékával, mely a Mad Max univerzumba repít minket, aztán megtudtuk, hogy jön az új Mirror’s Edge, ráadásul nyílt világgal. Nem szabad tovább elfeledkezni a Ubisoft Reflection gárdájától a The Crew című autós MMOG-ről, vagy éppen az ugyancsak az online játékélményre koncentráló Tom Clancy’s The Division játékról. És ha már a multiplayer módnál tartunk, szót kell ejteni az Insomniac Games színes lövöldéjéről, melynek címe Sunset Overdrive, valamint a Respawn Entertainment bemutatkozó játékáról, a Titanfall című alkotásról -- mindkettő új színt igyekszik vinni az online csataterek megszokott világába. Voltak tehát szép számmal újoncok, amikre nagyon is érdemes lesz odafigyelni a jövőben.
A prezentációkon átlagosan öt percig láthattuk mozgás közben az új játékokat.
1. Olcsó PlayStation 4
Sok mindent vártunk az E3-tól, többek között azt, hogy a két nagy konzolgyártól részleteket áruljon el az új üdvöskéjükkel kapcsolatban. Főleg a játékfelhozatalra volt mindenki kíváncsi, de szinte ugyanekkora mértékben foglalkoztatta az embereket a konzolok ára. Már hetekkel a show megkezdése előtt megindultak a találgatások arról, hogy mennyiért fogják ezeket a gépeket kínálni: egyik elemző úgy vélte, 400 dollár fölé kúszik az áruk, egy másik meg azt mondta, hogy ennél olcsóbb lesz. Aki csak belenézett a kristálygömbbe, mást és mást látott, így ezekben nem lehetett bízni, maximum csak iránymutatást adtak arra, milyen árkategória az, amit a játékosok még elfogadnak.
Az E3 első prezentációja a Microsoftté volt, amely egy nagyon erős felhozatalt mutatott be, tele jobbnál jobb játékokkal, köztük egyaránt exkluzív címeket és nyálcsorgató multiplatform termékeket is láthattunk. Egyszóval a gyártó, még ha csak egy kis időre is, de elfeledtette velünk az Xbox One konzolt megelőző rossz híreket, s tényleg kedvet adott arra, hogy mégiscsak benevezzünk platformra -- aztán jött a hidegzuhany. Kiderült, hogy a konzol ára 500 euró lesz Európában, aminek hallatán mindenkinek leesett az álla, s gyorsan el is szállt a vásárlási kedve, új Halo meg Forza Motorsport ide vagy oda.
A helyi idő szerint reggeli órákban megtartott sajtótájékoztató tehát végül kiábrándultsággal végződött, s a Sonyn volt a sor, hogy előrukkoljon valami igazán nagy hírrel. A japánok a Microsofthoz hasonlóan egy óriási bemutatót tartottak, melyen jobbnál jobb játékok egész sorával kápráztattak el, s közben minden olyan bejelentést megtettek, ami az Xbox One bemutatása után hallani szerettünk volna tőlük: nem lesz DRM a használt játékokon, nem kell folyamatos internetkapcsolat, s mindennek tetejében még az árat is sikerült úgy belőni, hogy mindenki elégedett legyen. Kerek 100 euróval olcsóbb, mint az Xbox One, tehát 400 euró a PlayStation 4 ára, ami bár nem kis összeg, de tekintve, hogy mit tud, milyen játékokat hoz és milyen üzletpolitika szerint működik, máris jobban megéri, mint bármelyik másik rivális.
A PlayStation 4 ezzel a 400 eurós árcédulával pont annyiba kerül, mint annak idején az Xbox 360.
És neked mi a véleményed a 2013-as E3-ról? Sikerült megtalálni a kedvenc eseményedet, vagy valami olyan tetszett neked, amiről itt nem esett szó? Oszd meg velünk a véleményedet a kommentek közt!
