Lara Croft. Egy valódi ikon a játékvilágban. Egy nő, aki az elmúlt évtizedekben beutazta az egész Földet, kincseket keresett, ahol csak tudott, miközben a létező legnagyobb rejtélyeket oldotta meg. Lara Croft mára felnőtt, 1996 óta jobb és rosszabb játékokban szerepelt, többször újjászületett, és az elkövetkező napokban visszatér, hogy ismét egy olyan kalandba keveredjen, amit valószínűleg a játékosok is nagyon fognak szeretni. A Rise of the Tomb Raider megjelenése miatt lett az eheti Top 5 témája az angol régészleány, illetve a kalandjai.
5. Tomb Raider III.
A Tomb Raider III: Adventures of Lara Croft a korai Core játékok legjobb darabja lett, melyben a kellő számú újítás és a megfelelő számú, de a Tomb Raider 2 pályáinak hosszúságát el nem érő szint jól kielégítette Lara Croft rajongóinak kalandvágyát. A fejtörők/akciók arányának jó elosztása éppen megfelelő volt, az egyes helyszíneket összekötő videók pedig újabb és újabb kérdéseket vittek be a történetbe, melyekre a válasz megtalálása elégedettséggel töltötte el a játékost. A Tomb Raider III jó értékeléseket kapott, ugyanakkor a játékot kritizálták amiatt, hogy nem mert eleget újítani, maradt ugyanaz a felfedező, lövöldöző formula, mint amilyen az első két rész is volt. A Core később megtette az újításokat: behozott olyan elemeket, amik egyáltalán nem illettek a sorozatba, bukás is lett a vége, ami után új stúdióhoz került a Tomb Raider...
4. Tomb Raider Anniversary
Az Anniversary a stílusteremtő 1996-os Tomb Raider felújítása, ami még a Legendnél is nagyobb kritikai sikert ért el, annak ellenére, hogy ebből a részből értékesítette a legkevesebbet az Eidos Interactive: kb. 1,3 millió darabot adott el belőle. A 2006-os epizód gyakorlatilag Lara első kalandjának modern köntösbe bújtatása volt, de a Crystal Dinamics csak a hangulatát adta vissza az 1996-os eredetinek. Ezt már a bevezető képsorok különbözőségén észre lehetett venni, de ez az eltérés az eredetitől csak jót tett a játéknak, aminek a nehézsége egyébként cseppet sem változott. Ugyanolyan nehezen lehetett megtalálni a helyes útvonalat, ez gyakorlatilag játék volt a játékban, hiszen rengeteg lehetőség közül kellett kisilabizálni a megfelelő irányt. Nagy kár volt azonban, hogy a Crystal nem húzta fel a mesterséges intelligenciát a 2006-os szintre, mert így kihívást csak a helyes mozdulatok, mozgások kivitelezése jelentett, az ellenfelek kőbutasága nem.
3. Tomb Raider: Underworld
Az első Tomb Raider reboot (Legend) is a Crystal Dinamics nevéhez kapcsolódik, az Underworld pedig ennek a játéknak a közvetlen folytatásaként funkcionált. Az Underworld az egyik legszebb Tomb Raider játék volt a 2013-as második reboot megjelenéséig, és a történetre sem lehetett panaszkodni. Már a Croft Kúria felrobbanása is elég sokkolóan hatott, nem beszélve arról, hogy Lara egyik társa meg akarta ölni a lányt... Mi történt? Miért történt? Mi állt az események hátterében? Az információk, amik választ adtak megannyi kérdésre, persze szép lassan kiderültek, miközben Lara szokásához híven a világ több részén megfordult. A játék háttere, a mitológia éppen olyan érdekes volt, mint bármikor, jó, az Angel of Darknesst nem számítva. A változatos játékmenet (emlékeztek a hajóról való menekülésre?) és a jó történet ellenére az Underworldnek voltak bosszantó hibái: bár Lara Croft akrobatikus mozgását könnyebb volt irányítani, nem kellett olyan precízen kicentizni az ugrásokat, mint az első részek esetében, még így is meg lehetett halni, néha teljesen váratlanul, akár egy kisebb esés után is, mely nagyon bosszantó volt, csakúgy, mint az ostoba ellenfelek megléte. A Tomb Raider Underworldöt érdemes kipróbálni még manapság is, mert jól mutatja, hogy mi volt a Tomb Raider évekkel ezelőtt.
2. Lara Croft and the Guardian of Light
Gondolom, sokan most csodálkozva néztek: Guardian of Light? Igen, hiszen a 2010-ben megjelent program a maga nemében kiváló szórakozást nyújtott. Igaz, már a címe is sejteti, hogy ez a játék tulajdonképpen egy spin-off. Szegény Larának talán még soha nem kellett annyi ellenséggel szembenéznie, mint ebben a játékban. Ezen persze nem lehet csodálkozni, ha az ember véletlenül felszabadít egy ősi, gonosz istenséget, akinek egyetlen célja van: hogy pokollá változtassa a földet. A Guardian of Light a Tomb Raider széria már ismert elemeiből építkezett, de a pörgős játékmenettel és az állandó akcióval, a remek pályatervezéssel, az ellenfelek soha meg nem szűnő hordájával egyetemben mégis maradandó élményt tudott nyújtani azoknak, akik kipróbálták. Igaz, ebben a játékban a történet csak másodlagos szerepet játszott, arra szolgált, hogy az egyedül vagy kooperatív módban teljesíthető kampánynak - a szörnyek ölésének - keretet adjon.
1. Tomb Raider (2013)
Számomra 2013 játékainak csúcspontját a The Last of Us mellett a Tomb Raider jelentette. Lara Croftról már rengeteg mindent meg lehetett tudni az elmúlt évek alatt, csak azt nem, hogyan vált azzá, akit a játékosok ismernek. A Crystal Dinamics ebből a szempontból nagyon jó döntést hozott, amikor úgy határozott, hogy azt meséli el, hogyan lett egy ártatlan lányból igazi túlélő. Ezt pedig olyan igényességgel tette meg, amit ritkán lehet látni. Már a játék nyitó képsorai is kellően izgalmasak voltak, a történet előre haladtával pedig ez az érzés csak fokozódott: a sziget köré épített - lépésről lépésre feltárt - mitológiai háttér egyrészt kifejezetten érdekes volt, másrészt a kellően szabad, mégis kötött és az Unchartedre hasonlító játékmenet kifejezetten jól állt a programnak.
A platformrészek élvezetesek voltak, szerencsére nem kellett törődni a milliméterre pontos ugrások kivitelezésével. Igaz, ez már az Underworldben is így volt, azonban ezzel a játékmenet is sokkal gyorsabbá vált. A harc izgalmas volt, ugyanakkor egyes helyszíneken kifejezett kihívást okozott a túlélés: amikor szegény Larának száz ellenféllel kellett szembenéznie. Kritika egyedül a miatt érhette a játékot - megjegyzem, teljesen jogosan, hogy kevés volt a felfedezendő-megoldandó sírkamra, ráadásul ezeknek titkát pedig jó logikával gyorsan meg lehetett fejteni. A játék változatosságért, a rendezésért szintén dicséret illette a Crystal Dinamics csapatát. Azt hiszem, sokunk emlékezetében élénken él még a bádogfaluban történő bujkálás, a menekülés a pusztuló, felrobbanó hegyi faluból, az ejtőernyőzés és a gonosz vezér, Himiko követője, Mathias, ahogy fel akarta gyújtani Samet...
Egy főhős önmagában persze nem sokat ér, szükségesek olyan személyek, akik motiválják az embert. Lara barátai pedig maximálisan emberiek voltak, nem bábok: Roth, aki Lara apjának barátja is volt, a fiatal régészlányt is biztatja, védi („Te egy Croft vagy…”), Reyes, aki bár kemény nő, Larát hibáztatja azért, hogy ilyen nehéz helyzetbe kerültek, Samantha, a hűséges barátnő, és persze egy áruló kellett a csapatba... Lara jellemfejlődése végig követhető volt: a program elején még a szarvastól is bocsánatot kért, amiért megölte, de az első gyilkossága, melyet az életben maradásért követett el, megváltoztatta. A Tomb Raider 2013 legjobb akció-kalandjátéka volt, így az elvárások nagyon magasak a Rise of the Tomb Raiderrel szemben. Hogy képes-e megugorni, hamarosan kiderül.
A kérdés adott:
Neked melyik a kedvenc Tom Raider játékod és miért? Mit vársz a Rise of the Tomb Raider játéktól?
A cikk a szerző és nem a szerkesztőség egyöntetű véleményét tükrözi.
Szóval bármelyik másikat előveszem hiányérzetem van.
Nagyon jól sikerült azonosulnom vele, és végig érdekes maradt a története, nem volt az, hogy félúton már csak azért játszottam, hogy vége legyen és nekiessek egy másik játéknak, hanem komolyan tudott érdekelni, hogy mi lesz vele, a társaival, hogy alakul át Tomb Raiderré. Valami hasonlót várok a következő résztől is, bízom benne, hogy a már "felnőtt" Larával is hasonlóképp lehet majd azonosulni és méltó folytatás lesz.
Amúgy a lista többi része szentem rendben van.