Top 5: versenyjátékok

A versenyjátékok zsánere szép hosszú múltra tekint vissza, és alapvetően három nagy kategóriára oszthatjuk: van egyszer a kemény szimuláció, aminek kormány nélkül teljesen felesleges nekiesni, a spektrum másik végén találjuk a könnyed szórakozást nyújtó arcade eresztéseket, s a kettő között helyezkednek el a két irányvonal hibrid megoldásai. Ez az évek során nem sokat változott, az alapok teljesen ugyanolyanok maradtak, de ez nem jelenti azt, hogy csökkent volna a kereslet, hiszen egy jó versenyjátékot mindig szívesen fogad az ember, s szerencsére volt is ilyenekből jó pár. A Top 5 e heti részében most öt ilyen kiválóságot hoztam.

5. Re-Volt

Gyerekkoromban nem volt távirányítós versenyautóm, s nem is ismertem senkit, akinek lett volna ilyenje -- volt azonban Re-Volt, ami pótolta ezt a hiányosságot, bár be kell vallanom, hogy egy kicsit „szeretem is, meg nem is” kapcsolatot ápolok a programmal. Amikor működik, akkor nagyon jó a pillekönnyű kocsikat terelgetni a változatos pályákon, ám amikor a rossz kanyarok és a szemét ellenfelek még inkább szemét húzásai (rohadt rakéták) egymást érik, akkor a legrosszabb ellenségemnek sem kívánom a játékot.

Elképesztően frusztráló egy végig vezető pozícióból az utolsó kanyarban vesztes helyre visszaesni, ami egy pillanat alatt letöri a lelkesedésemet, de aztán nyomok egy resetet és kezdtem elölről, mert végtére mégiscsak egy jó, bár kemény és sokszor igazságtalan program a Re-Volt. Egyformán jó gépi ellenfelekkel küzdeni, és akkor is, ha multiplayerben szórjuk meg egymást rakétákkal, olajfoltokkal vagy bombákkal, sőt utóbbiban van kit szidni is, nem csak a gépet.

4. Race Driver: GRID

A Codemasters neve jóformán összeforrt a ralijátékokkal, hiszen sokunkban rengeteg kellemes emlék él a Colin McRae-sorozattal kapcsolatban, különösen annak remekre szabott, szinte teljesen tökéletes második részéről. A csapat azonban valamikor 2008 környékén úgy döntött, hogy elegük van a murvás, poros és sáros szerpentinekből, s visszatérnek a jóval kiszámíthatóbb aszfaltra, hogy a TOCA Race Driver-játékok után ismét egy zártpályás programot készítsenek -- így született meg a TOCA szellemi utódjának tekinthető Race Driver: GRID.

A játékkal a készítőknek precízen sikerült belőniük azt az igencsak keskeny sávot a szimuláció és a teljes arcade között, amit sokan céloznak, de valahogy mindig elvétenek. A kocsiknak mondhatni személyiségük van, egyedi a viselkedésünk, s nem tapadnak mágnes módjára az aszfaltra, mint ahogy azt az NFS-ben feltűnő járgányok teszik; egy kicsit ugyan birkózni kell a gépekkel, de amint megtanuljuk a szeszélyeiket, máris kezesbáránnyá válnak, amikkel öröm körözni. A Race Driver: GRID ezen felül kiváló törésmodellel, kielégítő mennyiségű játékmóddal és pályával érkezett, s még az sem vette el a versenyzéstől a kedvet, hogy az egész játék csak a barna különböző árnyalatait vonultatta fel.

3. Flatout 2

Nagyon tudok örülni annak, hogy a BugBear Entertainment csapata új játékot készíti, ugyanis a Flatout 2 máig az egyik kedvenc versenyprogramom, amiben a rombolás és a gyors kocsik remek keveréket alkotnak, s belegondolni abba, hogy mindezt talán nem is olyan sokára jobb törésmodellel és fizikával párosítva újra megkaphatom, na az az örömmámorhoz közeli állapothoz visz -- ameddig azonban várunk, marad a Flatout 2, ami még most is remek szórakozást tud nyújtani. (A Flatout 3-ról nem beszélünk.)

Aki esetleg valamilyen fatális hiba folytán eddig kihagyta volna a Flatout 2-t, annak teljes szívemből csak azt tudom javasolni, hogy sürgősen pótolja be, ugyanis közel s távol nincs még egy ilyen izgalmas roncsderbi-szimulátor, mint ez. A versenyek kellő kihívást nyújtanak, a kezelés pont kézre áll, s ha beleunnánk a sajnos elég kevés pálya kínálatába, akkor morbidba hajló játékokban vehetünk rész, amelyek azt kérik tőlünk, hogy a versenyző, vagyis a saját élettelen testünket minél messzebbre vagy magasabbra juttassuk. Kérhet ennél is többet valaki? Nem hinném!

2. Need for Speed: Most Wanted

Mint oly sok mindenki másnak, nekem is a kedvenc Need for Speed-játékom a 2005-ös Most Wanted, ebben ugyanis még minden megvolt, ami miatt szeretni lehetett a modernebb NFS-eket. Nyitott, szabadon bejárható város? Pipa! Rendőrök, akik mindent bevetve üldözhetnek minket keresztül-kasul a játékvilágban? Pipa! Tuningolható autók? Pipa, mégpedig többszörösen is, hiszen nem csak külsőre, hanem a teljesítmény terén is babrálhattuk a gépeinket, egyedivé, a sajátunkká téve ezeket.

Már az első öt perc után rabul ejthetett Rockport City, ahol versenyről versenyre feljebb kerültünk azon a bizonyos ranglétrán -- a csúcsig való menetelés izgalmas versenyekkel volt kikövezve, akkori mércével mérve szép környezetben vezethettünk, s a lehető legmodernebb autócsodákat vehettük kezelésbe, s pofozhattuk ki alaposan. Szép volt, jó volt és azóta is valami ilyesmit szeretnénk modernebb külsőben, főleg azután, hogy a Criterion tavaly milyen nagy csalódást okozott a Most Wanted reboottal, ami nem volt méltó a névre, és nem is volt különösebben szórakoztató.

1. Forza Horizon

Mivel az egyszerű, gondtalan száguldozás felé húz a szívem, mindig is nagyon unalmasnak tartottam a Forza Motorsport-szériát; nem vonzottak az endurance-be hajló, szinte örökké tartó versenyek, hiányzott a jó zene, és zavart, hogy nincs igazán személyisége a sorozatnak; egy versenyjáték sok autóval és kész. Szerencsére (és nagy meglepetésemre) mindezen változtatott a Forza Horizon, ami élettel töltötte meg a Forza nevet, s szerény véleményem szerint toronymagasan a tavalyi év legjobb versenyjátéka volt. De miről is van szó?

Arról, hogy a Forza Horizon egy fiatalos, bulizós hangulatot árasztó játék, ami az egyszerűen gyönyörű Coloradóban enged minket szabadjára egy versenyzésre összpontosító zenés fesztivál apropóján, amit akár meg is nyerhetünk. Ez üdítő váltás a vaskalapos nagy testvér, a Forza Motorsporthoz képest, ami szigorúan ragaszkodik a "szimulátor" jelzőhöz, pedig a vak is látja, hogy csak egy szokásosnál komolyabb arcade eresztés. A Forza Horizon felvállalja, sőt ünnepli, hogy egy pajkos arcade játék, ami egy felhőtlen szórakozásra vágyó rétegnek szól, akiket egyáltalán nem érdekel a felfüggesztés keménysége vagy a váltó különféle beállítása, csak versenyezni akarnak.

Ezt természetesen meg is kapjunk, méghozzá bőségesen, hiszen számtalan izgalmas verseny hullik a nyakunkba, ezeken kívül a fejlesztők értelmet adtak a festői helyszín felfedezésének is, hiszen klasszikus kocsikat szerezhetünk, bolti kedvezményt gyűjthetünk, illetve PR kihívásokat teljesíthetünk -- mindeközben pedig csak szól a zene, dübörögnek a motorok, és a nap meleg sugarai simogatják a karosszériát…

Természetesen eme lista (mint ahogy az összes többi is) egy szubjektív vélemény alapján összeállított felsorolás, ami nem biztos, hogy egyezni fog az te vagy bárki más elképzeléseivel -- de ez nem baj, sőt annál jobb, minél kevesebb a fedés, hiszen így elmondhatjátok a ti verziótokat is. A héten tehát az a nagy kérdés, hogy neked melyek a kedvenc versenyjátékod.

Most is listákat szeretnénk látni, de megelégszünk azzal is, ha egy szép kerek véleményben mutatjátok be szívetek választottját.