Az 1969-ben indult Scooby-Doo, merre vagy? annak ellenére is működött, hogy minden egyes ügy ugyanazt a sémát követte: volt egy kísértet, szörny, démon, zombi vagy valami hasonló, ami mögött szinte mindig egy nagyon is földi figura állt. A harmadik Tőrbe ejtve-film receptje pedig lényegében ugyanez, vagy legalábbis nagyon hasonló, azaz kapunk egy természetfelettinek tűnő rejtélyt, amiről végül hogy, hogy nem, kiderül, hogy az égvilágon semmi természetfeletti nincs benne. Meglepő módon azonban Benoit Blanc legújabb nyomozása ennél kicsit többről is szól.
Na azért nem egy filozófiai műről van szó, de az tagadhatatlan, hogy a Tőrbe ejtve - Ébredj fel, halott ember a saját műfaján belül meglepő komolysággal, sőt nemcsak komolysággal, de őszinteséggel is vizsgálja az ember alapvető igényét a hitre, és azt is, hogy ezt a szükségletet hogyan használhatják ki mások. Egyébként Rian Johnson maga is nagyon vallásos, evangélista környezetben nőtt fel, később azonban megtagadta a hitét, mostanra pedig saját bevallása szerint elég ambivalens lett a viszonya a vallással. De térjünk a lényegre: mégis mi a fenébe keveredett harmadszorra Daniel Craig piperkőc nyomozója?
Blanc a 2022-es Az üveghagyma után tér vissza, kevésbé szarkasztikusan, kicsit hosszabb hajjal, ám ezúttal is roppant elegánsan, hogy egy katolikus templomban kezdjen szaglászni New York állam északi részén egy presbiteriánus pap, egy bizonyos Monsignor Wicks (Josh Brolin) finoman szólva is hatásvadász meggyilkolása ügyében. A legfőbb vádlott a templom szimpatikus és lánglelkű lelkésze, Jud atya (Josh O’Connor), aki egykoron a ringben osztotta a pofonokat, mára azonban már csak a jó tanácsokat osztogatja, indítéka azonban még így is akadt volna a gyilkosságra. És nem, nem csak azért, mert a Monsignor ragaszkodott ahhoz, hogy a fiatal pap végighallgassa a gyónását, amelyben tételesen beszámolt arról, hogy hányszor és hogyan maszturbált a héten. Jud atya ugyanis viszonylag hamar átlát a szitán, és rájön, hogy a karizmatikus, a pulpitusáról szinte háborút indító Wicks sokkal inkább egy szektavezér, mintsem az eltévedt báránykáit jó útra terelgető lelkipásztor.
A helyzetet tovább bonyolítja az is, hogy a Monsignort egy problémás, ám roppant összetartó hívek egy csoportja imádja, és idővel kiderül, hogy mindegyiknek alapos indoka lett volna eltenni láb alól az egyszerre karizmatikus és taszító papot. Van egyrészt egy kerekesszékes csellistánk, aki súlyos betegséggel küzd (Cailee Spaeny); egy hajdan népszerű sci-fi írónk (Andrew Scott); egy iszákos orvosunk, aki volt felesége után kajtat (Jeremy Renner); egy ügyvédünk (Kerry Washington), akinek a nevelt fia (Daryl McCormack) amolyan jobboldali influenszer; egy Samson nevű kertészünk (Thomas Haden Church), és végül, de nem utolsósorban ott van a templom szentfazékja, a Monsignor leghűségesebb híve, Martha (Glenn Close) is. De vajon ki a gyilkos?
Ezért jó:
- Josh O’ Connor karrierje egyik legjobb alakítását nyújtja, Jud atya szerepében pedig nemcsak szimplán ellopja a show-t a többi karakter elől, még Daniel Craig elől is, de egy egészen új irányba is eltolja a Tőrbe ejtve-univerzumot. Egy jóval emberibb, őszintébb és érzelmileg komplexebb irányba.
- Merthogy most először fordul elő, hogy a Tőrbe ejtve egy kicsit komolyabb témába is beletenyerel, ráadásul meglepő finomsággal és alázattal is teszi mindezt. Nem azt kérdezi, hogy van-e Isten, hanem az intézményesült vallás torzulásaiban rejlő veszélyekre figyelmeztet. Nem gúnyolja a hitet, hanem vizsgálja azt. Nem tör pálcát a hívők felett, ahogy a hitetleneket sem emeli piedesztálra. A film kérdéseket tesz fel, azok megválaszolását pedig - már amennyiben ez egyáltalán lehetséges - nagyon okosan a nézőkre bízza.
- Azért tegyük hozzá azt is, hogy bár a prímet O’Connor viszi, Josh Brolin ugyancsak brillíroz a brutálisan domináns egyházi vezető szerepében, akárcsak Glenn Close a vallási fanatista házvezetőnőként, akinek a jelenléte talán még baljósabb és fenyegetőbb, mint magáé a Monsignoré. Jár a piros pont továbbá azért is, hogy Blanc sokkal kevésbé maníros, mint a korábbi részekben, egy mesterkélt nyomozó ugyanis kifejezetten rosszul állt volna ennek a sötétebb, érzelmileg gazdagabb történetnek.
- Mert ha az első film amolyan cozy, Agatha Christie-szerű rejtély volt, a második pedig egy nyaralós Cluedo, akkor a harmadik egyértelműen egy Edgar Allen Poe-sztori erős vallási aláfestéssel. Ebben a filmben minden sarkon ott leselkedik a halál, és hiába tudod végig, hogy egy Scooby-Doo-történet lesz a vége, szinte már várod, hogy egy kísértet elsétáljon szépen a háttérben. A gótikus műfaj szerelmesei, mint például mi is, egészen biztosan értékelni fogják ezt a fajta atmoszférát.
Ezért nem jó:
- Bár az Ébredj fel, halott ember látszólag egy többszereplős mű, leginkább csak négy karakterről szól: Jud atyáról, Benoit Blancról, a szektavezér Monsignor Wicksről és a templom házvezetőnőjéről, Martháról. A többiek némi túlzással élve inkább tűnnek biodíszletnek, mint a történet teljes értékű szereplőinek.
- Bár kétségkívül értékelendő, hogy nem egy faék egyszerűségű krimit tettek elénk, az új Tőrbe ejtve is egy olyan rejtéllyel operál, amit esélyünk sincs visszafejteni. Nem azért, mert hülyék vagyunk, hanem mert az alkotók egész egyszerűen nem szolgálnak elég kapaszkodóhoz mindehhez.
- A film élvezetes, de talán nem minden egyes perce, egy negyedórát nyugodtan lecsippenthettek volna a játékidőből.
Végítélet
Hogy az Ébredj fel, halott ember egy józan hívő vagy egy józan hitetlen filmje-e, azt nehéz lenne egyértelműen megmondani, annyi biztos, hogy most is egy túlcsavart, néha szándékosan önmaga paródiájába hajló történetet kapunk, amelyen felesleges törnöd magad - mert úgyse találod ki, mi történt. A végkifejlet azonban még így is jó, és messze nem olyan földtől elrugaszkodott, mint Az üveghagyma esetében, ami okvetlenül újra és újra kirántotta a néző alól a szőnyeget, hogy a végére egy teljesen értelmetlen katyvasszal álljon elő. Bár a felpuffasztott, ripacskodással teli második rész után komoly kétségeink támadtak Benoit Blanc létjogosultságát illetően, a harmadik darabot látva nagyon reméljük, hogy Rian Johnson hosszú távra rendezkedett be a Tőrbe ejtve univerzumában, és van még pár ehhez hasonló, hangulatos és tartalmas sztori a tarsolyában. Esetleg egy annyira kerek egész, jól megkoreografált nyomozás is, mint amilyen a legelső film volt.
Borítókép forrása: Netlfix
