A Creative Assembly Sofia csapatának műhelyében készül a legújabb Total War Saga, mely a az eddigiek közül tán a legígéretesebbnek tűnik. Hogy pontosan miért, arra mindjárt ki is térünk, hiszen nemcsak kipróbálni volt lehetőségünk a játékot egy csata erejéig, hanem alaposan kifaggathattuk a stúdió vezetőjét arról is, amit egyelőre még nem láthattunk.

Bronzkor, ókor, éppen jókor

A Total War Saga: Troy alapjául az Iliász és az Odüsszeia szolgálnak, de mint tudjuk, ezek „csupán” mítoszok, tele túlzásokkal és mesés elemekkel – ennek megfelelően kellő szkepticizmussal kezelték őket. Ami a hiteles történelmi beszámolók hiányán túl nagy kihívást nyújtott, az éppen magából a választott történelmi korszaknak a sajátosságaiból ered. A bronzkori hadviselés főleg a gyalogságra alapozott, és a lovakat nem elsősorban hátasként, hanem szekérhúzóként vetették be a hadszíntereken, illetve a lőfegyverek sem mutattak messzebb az íj-nyíl kombónál, ahogyan a grandiózus ostromok és ostromgépek sem a korszak fő jellemzői.

A gordiuszi csomó megoldását a játékban a gyalogság súlykategória szerinti szétválasztása jelenti: a könnyű, közepes- és nehézgyalogság közötti eltéréseket igyekeztek hangsúlyosabbá tenni, amit a rendelkezésünkre bocsájtott csata alatt alaposan ki is próbálhattunk. A könnyűgyalogság gyors, nem akadályozza őket a terep, nevezhetnénk őket „lovasság lightnak” is; a középsúly egyes szereplői a tartós harcra vannak berendezkedve, mások rugalmasságát a váltható felszerelés adja (némelyik elteheti a pajzsot, hogy jobbak legyenek offenzívában); a nehézgyalogság pedig nemcsak agyonpáncélozott, de rohamban nagyot is üt, azonban a terep adottságai gondot jelent számára. És ha már így szóbahoztam, a csatatéren most már magas fű és sáros talaj is feltűnik, mely szintén a gyalogsági osztályok közti különbségeket hangsúlyozza ki még jobban: a könnyűgyalogság elrejtőzhet a fűben és nem akadályozza a mocsaras talaj, míg a nehézgyalogság komolyan lelassul a dagonyában. 

Hol buzuki hangja szól

Csatatérként pedig a mediterrán térség számos tájegységét üdvözölhetjük majd, a sivatagos területektől kezdve egészen a mérsékelt éghajlatnak megfelelő tájakig, éjszakai és nappali kivitelben egyaránt, változatosságban tehát nem lesz hiány. És természetesen nemcsak egy sereg felett rendelkezhetünk, a többit kisebb hadurakra bízhatjuk, akiket az általuk biztosított bónuszok és harctéri képességeik alapján négy főbb osztályba (offenzív, defenzív, távolsági és támogató) és további alosztályokba sorolhatunk, összesen tizenegy variációból kiválasztva a megfelelő jelöltet. Túlélési esélyeiket és harci képességeiket pedig nemcsak szerzett tapasztalatuk, hanem a felszerelések is befolyásolják, melyekre kisebb feladatok teljesítésével, alkudozással vagy mások holttestén átgázolva tehetjük rá a mancsunkat.

A sorozathoz hű módon azonban a háború csak névben totális, merthogy nemcsak vérontásra lesz lehetőségünk. Egy összetett diplomáciai rendszert is kapunk, mely ha nem is pont ugyanazt a szintet üti meg, de a Total War: Three Kingdoms összetettségével vetekszik, annyi különbséggel, hogy itt nem csupán kettő, hanem öt nyersanyag (a kaja és pénz mellett bronz, kő és fa) is az alku részét képezheti. 

Mítoszok földjén, legendák mezején

Persze nincsen ókori Görögország mítoszok és legendák nélkül, ehhez fűződik a játék egyik győzelmi kondíciója is: küldetések sorozatát teljesítve gyakorlatilag újra eljátszhatjuk az Iliászt, ezzel bevezetve választott népünket a történelembe (irodalomba?). De nem maradhat el a Total War nyitottsága sem; ha úgy tartja a kedvünk, nekiállhatunk térképet is festeni, vagy akár Hektórt és Akhilleuszt kibékítve gyalulhatjuk be az egész balkáni régiót.

És ha már legendák, az azokban szereplő eposzi hősök a választható nyolc frakció vezéreként elevenednek meg, négyen az akhájok és négyen a mükénéiek oldalán. A neves alakok, mint például Akhilleusz, Hektór vagy éppen Odüsszeusz gyakorlatilag halhatatlanok lesznek, ami ami másnak halálos seb, az őket „csupán” hosszú körökre vonja ki a forgalomból. És mivel nem éppen hétköznapi emberekről van szó, hanem megelevenedett legendákról, úgy illő, hogy ha ketten összetalálkoznak a csatatéren, akkor látványos párbajba kezdjenek egymással, melybe más halandó már nem mer beleszólni.

A görög mondavilágban nem ritkán a halandók életébe beavatkozó istenek is szerephez jutnak. Összesen hét istent kapunk a görög panteon Olümposzon csücsülő tizenkét tagja közül, és bármelyiknek a kegyeit kereshetjük, de értelemszerűen csak egy párral lesz lehetőségünk igen jó kapcsolatot ápolni. És nemcsak azért érdemes jóban lenni velük, mert a történet úgy kívánja... ha hűségünket áldozatok és egyéb tettek bemutatásával bizonyítjuk, egyre komolyabb ajándékokat kapunk cserébe, melyek csúcsán állnak a mitikus teremtmények. Ilyenek például az előzetesben is bemutatott Minótaurosz és a Kentaurok is, de a görög mitológia ismerőinek-kedvelőinek nem kell aggódniuk: a Küklopsz és további rendkívül cuki jószágok is helyt kapnak majd a játékban. No persze rendhagyó módon, és nem a hollywoodi szörnyekre kell gondolni. Mindegyik legendának a valós alapját igyekeztek megteremteni, ezzel a lehető leginkább megőrizve a történelmi hűséget, ugyanakkor megidézve a mítoszok világát. Magyarán nem lesznek félig ez-félig az lények, itt mindenki ember: a Minótaurosz például egy óriási termetű rablóvezér, bikának öltözve, hatalmas baltával; míg a Küklopsz egy törpeelefánt koponyáját viselő nem kevésbé megtermett fickó.

A balkáni béke

A fejlesztőknek a jövőt illetően ötleteik és terveik bőven vannak, de egyelőre a megjelenés köti le a bolgár stúdió minden erejét. Persze ezen ötletek megvalósulása nagyban függ a játék sikerétől is, mely véleményem szerint és az eddig látottak-hallottak alapján igencsak esélyes. Van személyisége, és egyedi ötletek is akadnak benne, melyek kiemelik a Total War-játékok igen népes táborából. Ráadásul egy olyan korszakot választottak, melyet a „nyugati” emberek többsége ismer vagy legalábbis hallott róla; sőt mi több, alapjaiban határozza meg jelen világunkat mind történelmi, mind irodalmi szempontból. De ha máshogy nem is, egy Minótauroszt, Küklopszot, Medúszát vagy éppen Kentaurt valószínűleg senkinek sem kell bemutatni, itt mégis úgy láthatod majd, ahogy eddig soha.