Hírek

Az Electronic Arts örömét fejezte ki a napokban: kiderült, többen szeretnék magukat rávetni a Warhammer Online bétájára, mint ahányan csúcsidőben játszanak a Star Wars: Galaxiesszel. Ez még nem lenne olyan lenyűgöző eredmény, de 10 embernél többről van szó persze.

Az Electronic Arts soha nem arról volt híres, hogy sikerjátékai mellett hosszú évekig kitartott volna. Inkább írt hozzájuk két új pályát, belerakott pár extra tartalmat, számot rakott a neve mellé, és kiadta újra a nagy klasszikust.

Az egész, akár csak mindig, az istenekkel kezdődött. Több teória volt, miért is estek egymásnak, voltak, akik teológiai vitákról beszéltek, megint mások úgy tartották, az egyik isten egy rosszabb napján elkérte a másiktól a porszívót, és utána nem adta neki vissza.

Január legnagyobb botránya a Take-Two körül zajlott. Mint kiderült, a cég vezetői meghamisították az üzleti eredményeket, és visszadátumoztak 2,1 millió részvényt, mellyel több millió dolláros jogosulatlan haszonra tettek szert. Az ügybe belebukott a teljes felső vezetés, ám természetesen a kázus a bíróságon folytatódott.

Fantasztikus, milyen kreatívak tudtok lenni, ha akartok, és szerencsére a verseny alatt érezhetően akartatok, aminek a végeredménye egy nagy rakás jópofán megrajzolt kép...

Az angyal tudta, hogy feladata van. Szent pallosát megemelve magában elszámolt négyig, majd lekaszabolta a környéken leledző gonoszokat. Áh, gondolta magában, még kettő, végre szintet lépek, és akkor talán a gazdi sem nyúz ma éjjel már tovább.

Az embert megeszi a kétméteres szörny, hogy aztán azt megegye a négy, azt a nyolc, azt pedig a 16 méteres mutáns torzszülött. Hát igen, a tápláléklánc a Gears of Warban meglehetősen egyszerű: vagy a csúcson vagy, vagy újra a pálya elején.

Sid Meier játékai olyanok, hogy nem nagyon kell nekik ajánlólevél: aki már egyszer leült a mester bármelyik szoftvere elé, biztosan tudja, miféle mesterien megmunkált hangulattal, és milyen zseniális ötletek sokaságával találja magát szemben.

Sherlock Holmes, és elmaradhatatlan segítője, Dr. Wattson ismételten visszatérnek a kalandjáték rajongók monitoraira, hogy egy idáig felderítetlen bűntény végére tegyenek pontot a maguk utánozhatatlan stílusában.

Érdekes dolognak lehetett szem- és fültanúja az, aki STEAM-en keresztül vásárolta meg a Capcom első, DX10-es interfésszel is ellátott játékát a Lost Planetet. Láthatta, amint elkezdődik a patchelés, majd káromkodhatott, amikor úgy a felénél leállt az egész.

Úgy látszik, kezd divatba jönni a kiadóknál, hogy bizonyos döntéseket rátestálnak azokra, akiket leginkább érint: az adott termék jövőbeli vásárlójára, legyen szó borítótervről vagy egy különleges kiadás tartalmáról.

A Games Aktuell egy igen népszerű német multiplatform magazin, ők kapták meg az esélyt arra, hogy augusztusi számukban élménybeszámolót írhassanak a játékról. Ne is fussuk a felesleges köröket, lássuk az infókat – megjegyzem, más forrásokból származó, eddig oldalunkon nem közölt részleteket is beleszőttem a hírbe.

A számtalan "Év játéka" címmel elismert cucc, mely megkapta az angol PC Gamer magazintól a legjobb PC-s játéknak járó elismerést is, Warren Spector mesterműve volt, de most nem ő, hanem egy, a játék sikeréért szintén nagy részben felelős dizájner mesélt egy picit a háttérről.

Addig abban bízhatunk, hogy a fejlesztők itt-ott elejtett megjegyzéseiből összekaparhatunk valamit. Randy Pitchford volt az első, aki elhintett néhány információmorzsát.

Közhely, hogy nagy üzlet a játékipar, ám sajnos ahol ekkora pénzek (dollármilliókról beszélünk, ugye) forognak, könnyű elcsábulni. Korábban a Take-Two vezetői buktak hatalmasat részvénymanipulálással (ezen ügy fejleményeiről hamarosan szintén írok egy hírt), most pedig a Midwayről derültek ki nem túl felemelő dolgok.

Az Epic sztoikus nyugalommal csiszolgatja az Unreal Tournament legújabb fejezetét. Semmi nagy hype nincs körülötte, néha felbukkan pár csinos kép, esetleg egy videofoszlány, pár hírmorzsa....

A minap ellátogattunk a CD Project studiójába, ahol egy egész délutános Witcher prezentációt tartottak a hazai sajtónak. Kifaggattuk a fejlesztőket egy interjú keretében, sőt, a játékot is kipróbáltuk jelenlegi állapotában...

Juszt sem fogom elemezni az én hozzáállásomat a Crysishoz. Majd ha kijött a cucc, és játszottam vele, térjünk vissza rá. A szerkesztőség nagyobbik fele és a játékosok jó része persze odáig van érte; megértem én, csinos darab. Térjünk inkább a tárgyra...

Nem hiszem, hogy nagy feneket kell kerítenünk a bevezetőnek, hiszen a Company Of Heroes két vállra fektette ellenfeleit, és nemcsak díjzáport söpört be, hanem pikk-pakk hatalmas rajongótábort verbuvált. Miközben idehaza a készülő új fejezet, az Opposing Fronts tartja lázban a stratégákat, Ázsiában valami mást találtak ki.

Ha a BioWare fejlesztésbe fog, az már önmagában esemény. Az 1995-ben alakult kanadai sztárcsapat eddig gyakorlatilag nem tudott hibázni, és úgy tűnik, folytatják e hagyományokat, hiszen a készülő Dragon Age és Mass Effect már most sokunk várólistájának elején dekkol. Ám a háttérben további érdekes folyamatok zajlanak...

Brian Sullivan, az Ensemble egyik alapítója és az Age of Empires sorozat társtervezője 2000-ben hozta létre saját cégét, az Iron Lore Entertainment stúdiót. Első játékuk hat évig készült, de megérte rá várni, hiszen a görög mitológiára épülő Titan Quest nemcsak kitört a Diablo-klónok táborából, saját lábára állva, de azt is megmutatta: a fantasy-világon túl is lehet sikeres akció/RPG-t kreálni, amivel új trendet indítottak a műfajon belül.

Az Epic Games Unreal3-as motorját számtalan fejlesztő használja, ezek közül most előállt az egyik, igen súlyos vádakkal.

A játékipar legfontosabb eseményei közé tartoznak a licencvásárlások, hiszen ezek nélkül a fejlesztők/kiadók csak saját kútfőből merítkezhetnének, ezzel viszont szabaddá válik az út a jól bejáratott nevekre épített franchise-ok előtt.

A seregek kivont karddal rohannak előre. Hozzászoktak már, hogy csatázniuk kell – tulajdonképpen erről szólt az életük. A roham azonban a sorok elején megtörik, majd az eddig kudarcot nem valló főosztag futásnak ered. Páran azt üvöltik: fémszörnyek, fémszörnyek!