Emlékezetes pillanatok (52. rész): Batman: Arkham Asylum – Borzalmas látomások
A Batman-képregények mindig is árasztottak magukból egyfajta horrorisztikus mellékízt, és erre a 2009-es Arkham Asylum is rátett pár lapáttal.
A Batman-képregények mindig is árasztottak magukból egyfajta horrorisztikus mellékízt, és erre a 2009-es Arkham Asylum is rátett pár lapáttal.
Sokan teljesen belekavarodtak, pedig a Silent Hills demójaként kijött horror-élmény sokkal több volt annál, mint aminek látszott.
Egy teljesen szokványos GTA-küldetésként indul, majd pillanatok alatt a franchise legemlékezetesebb darabjává válik.
Csak úgy, mint a Limbo, az Inside is többféleképpen értelmezhető: szólhat a fogyasztói társadalomról, de magáról a rákról is.
Minden idők egyik legnagyszerűbb, és művészi értékeiben is egyedülálló indie-klasszikusa, melynek a végén azért elmorzsoltunk pár könnycseppet.
A Bethesda klasszikusa gyakran állít döntéshelyzet elé, de egyik sem annyira sokkoló, mint mikor felrobbanthatsz egy pusztító atombombát.
A Cuphead egy legendásan nehéz játék lett, amelyben számos kemény boss keseríti meg a játékosok életét, ám maga King Dice mindre rátesz pár lapáttal.
Ott vannak veled mindenhol, akármerre mész, és csak mondják a magukét – 2017 egyik legjobb játéka többről is szólt, mint a főszereplő személyes pokoljárásáról.
Óvatosan lépkedsz a sötét erdőben, miközben tudod (érzed!), hogy valami figyel a fák között – ha pedig a közeledbe ér, azonnal végez veled.
Richter Belmond lelke megmenthető a játékban, egy alternatív befejezést előhozva pedig sokan eldobták az agyukat ’97-ben.
A soulsborne némelyik borzalmas kreatúrája eleinte nem is látszik egész alakjában, ám amint felfedik magukat, vérfagyasztó rémálmokat hoznak magukkal.
A Birodalom visszavág után minden Star Wars-rajongó ki akarta próbálni, hogy milyen lehet a nagy monstrumot a fölre vinni – 1996-ban ez végre megadatott nekik!
Bár a Capcom már elment akció-horror irányba, a Village második fejezete kimaxolja a vérfagyasztó hangulatot – az a sírás pedig azóta is kísért!
Úristen, very big! – gondoltuk annak idején, mikor összetalálkoztunk a 2005-ös sikerjáték első legyőzendő kreatúrájával.
Mario sosem pihenhet, hiszen mindig van egy újabb kastély – az élet metaforájaként is felfogható játékmenetet már 1985-ben elsütötte a Nintendo.
A Ubisoft itt már elkezdte szépen kiépíteni a széria mögött húzódó lore-t, és a játék vége ebből a szempontból egy rendkívül fontos jelenettel szolgált.
Komplex fejtörővel találkozni egy lopakodós akciójátékban már nem újdonság, azonban a Dishonored 2 egy egészen új szintre emelte mindezt.
A The Witcher-játékokban néha elég furcsa küldetésekkel, párbeszédekkel és átvezetőkkel találkozhatunk, de a Wild Hunt az egyszarvúval elég magasra tette a lécet.
A Persona-játékok szeretnek az ember érzelmeivel játszani, a negyedik rész pedig kimaxolta a lelki-terror fogalmát.
Kratos először, de semmiképp sem utoljára szerepel ebben a cikksorozatban – ma a God of War 3 első bossfigthjára emlékszünk vissza.
Immár egy évtizede várják rajongók milliói, hogy miként folytatódik tovább a történet, hiszen az Episode Two nem kímélt minket annak idején.
Amíg mindenki a Half-Life 3 bejelentésére vár, ne feledjük azt sem, hogy az Episode Two nem kímélt minket annak idején.
A Square 1997-es mesterműve igazi mérföldkő a sorozat történelmében, legszomorúbb pillanata azonban még ma is összeszorítja a torkunkat.
A BioShock-játékok mindig is híresek voltak remekül megírt történetükről, de 2013-ban az Infinite olyan sztorit szállított, amitől instant letettük a hajunkat.