Játékadatbázis

Kiválóan sikerült Diablo-klón Chris Taylor, a Gas Powered Games alapítójának műhelyéből, szakadatlan harccal, egy nagy halom varázstárggyal és nem utolsó sorban nagyszerű hangulattal, mely köszönhető a pazar grafikának és a remekül megkomponált zenei aláfestésnek – az egyszerre irányítható nyolc karakter pedig kellő változatosságot és fejlődési irányt eredményez.

Az első résszel párhuzamosan haladó sztori során a Halált megtestesítve az lesz a feladatunk, hogy az alvilágot bejárva megmentsük az emberiséget és tisztázzuk az apokalipszis korai elindításával vádolt Háborút, aki mellesleg a testvérünk. A játékmenet a szűk folyosókról nagy, szabadon bejárható pályákra vált, és mellékküldetéseket is vállalhatunk, mi több, a karakter fejlesztése is sokrétű folyamattá válik.

A Darksiders egy, a Dante's Inferno és a God of War vonalán haladó hack 'n' slash, amelyben az Apokalipszis egyik lovasát, Háborút irányíthatjuk, akit alaposan átvernek a játék elején, ő pedig ezen felszívja magát és szépen bosszút áll mindenkin. Annak ellenére, hogy az először konzolokra megjelent játéknak igen komoly vetélytársakkal kellett megküzdenie (Dante's Inferno, Bayonetta), igen jó értékeléseket kapott a szaksajtóban, BadSector kollégánk röviden így emlékezett meg róla: "A pörgős, véres, de mégis jól kidolgozott hack 'n' slash játékmenet, illetve az érdekes sztori és a karakterek a játék erősségei."

Az akció-RPG specialista Snowblind (Baldur's Gate: Dark Alliance, Champions of Norrath) boszorkánykonyhájából származó The Lord of the Rings: War in the North Tolkien első Gyűrűk Ura-regényét veszi alapnak és a legendás gyűrű háborújának eseményeit meséli el betűre pontosan követve a könyvekben leírtakat, miközben a filmekből is merítenek, illetve színesítendő a történetet maguk is előállnak újdonságokkal.

A játékot készítő Crave Entertainment az Iron Lore romjaiból épült fel, jelen címük az előd sikers akció/RPG-je, a Titan Quest motorjára és eszközkészletére épül.

Lángol a Föld. A világűr ismeretlen részeiről egy félelmetes géphadsereg pusztítani kezdte a földieket. Shepard parancsnokként az egyetlen reményed az emberiség megmentésére, ha a galaxis civilizációival közösen végső támadást indítasz a Föld visszafoglalására.

A Fable 3-ban szinte minden megváltozott, illetve új alakot vett fel az előző részekhez képest. Először is a játékosok nem egy hőst alakítanak, hanem egy forradalmárt, tetszik tudni az előző játék szereplőinek a gyermekeként az a feladat vár ránk, hogy különböző szövetségeket formálva és ígéreteket téve megdöntsük Albion zsarnok királyának az uralmát és átvegyük a hatalmat, hogy aztán a saját belátásaink szerint uralkodjunk. Lehetünk zsarnokok, könyörületesek, haladó szellemiségűek, vagy éppen konzervatívok, a döntéseink drasztikusan befolyásolják majd mind Albion kinézetét, mind a karakterek hozzáállását az uralkodásunkhoz. Tőlünk függ, hogy a birodalmunk az iparra vagy a földművelésre koncentrál-e, azonban ne felejtsük el betartani a forradalom alatt tett ígéreteinket, mert különben nagy baj lehet, illetve azt is figyelembe kell vennünk, hogy számos esetben nekünk kell eljátszani a bíró szerepét.

A meglehetősen pozitív fogadtatásra lelt Marvel: Ultimate Alliance második része, amelyben ismét a Marvel hősöket kommandírozhatjuk a harcban, és ezúttal nemcsak kedvünk szerint módosíthatjuk a négyfős csapatunkat, nemcsak váltogathatunk közöttük, hanem a képességeiket összefűzve speciális kombókat is létrehozhatunk. A játék története szorosan kapcsolódik néhány korábbi Marvel-képregényhez, így a Nick Fury vezette Secret Warhoz, majd az egész Marvel világot felkavaró Civil Warhoz.

A Bethesda már alegendássá vált Elder Scroll-szériájának 1996-os, második fejezete, amely maga is legendává nemesedett: a bejárható, nagyrészt véletlenszerűen generált terület 161.600 négyzetkilométer; csak összehasonlításképp: a Morrowind területe ennek 0,01%-a (!), az Oblivioné pedig a negyede.  15 ezer város, falu és dungeon vár ránk, 750 ezernél is több (!) NPC (az Oblivionban kb. 1000 volt).

Az Ice & Blood névre hallgató expanzióban egy új karakterrel ismerkedünk meg, aki szakmája szerint Dragon Mage, és természetesen egy új sztoriban, sok friss küldetés során kell helytállnia olyan szituban, amelybe minden szeráf belebukott. A kalandok közben felfedezhetjük Ancaria két, eleddig nem ismert területét, ahol soha nem látott, új taktikákat igénylő ellenségeket apríthatunk halomra az új cuccok reményében. Utóbbiakat természetesen a régi barátaink is megszerezhetik, tehát érdemes lesz kedvenc árnyharcosunkkal vagy templomőrünkkel is nekivágni az ismeretlennek, mindenki számára tartogat a játék meglepetéseket, friss holmikat.

A játékot fejlesztő osztrák ClockStone stúdió előző munkája, az Avencast nevű szemre is kellemes, játszani is jó szólista, akcióközpontú RPG volt, amely kliséi ellenére is egyedi szórakozást nyújtott, és a kritika is elég kedvezően fogadta.

A Star Wars: Empire at Warról elhíresült Petroglyph merész vállalkozásba kezdett, a Mytheon ugyanis egy ingyenes, erősen a harcra és gyűjtögetésre épülő online akció/RPG. A játék a világ számtalan mitológiáján keresztülvezet minket; kalandozásunk az ókori Hellászban indul, a későbbi expanziók mindegyike egy-egy újabb hiedelemvilággal egészíti ki az univerzumot. A leglényegesebb elem az úgynevezett hatalomkövek (Power Stones) összekaparása, ezekkel tudunk ugyanis mellettünk harcoló lényeket és struktúrákat idézni, ártó (tűzlabda, villám) vagy épp gyógyító mágiákat előbűvölni. A Mytheon PvP és kooperatív, csapatalapú játékmódokat egyaránt tartalmaz.

A Torchlight készítője a Runic Games, amelyről ugye hűséges olvasóink tudják, hogy a Flagship romjaiból alakult, létrehozója a volt blizzardos testvérpár, Max és Eric Schaefer, no meg Travis Baldree, a Fate atyja, így nem meglepő, hogy a játék erre a remek, bár nem szeplőtelen hack 'n slashre hajaz, de megemlíthető múzsaként az Ncsoft-féle Dungeon Runners is. Hagyományos hentelj és gyakj, izometrikus nézetben, rajzfilmszerű látvánnyal, szerteágazó fejlődésfával és különféle perkekkel, amelyben egy MI-irányította kutyussal kell felfedeznünk a világot, főleg a véletlenszerűen generált dungeon-öket.

James Cameron életének fő műve, melyet 14 éve dédelgetett, csak épp meg kellett várni, hogy a technológia felnőjön a forgatókönyvhöz... A cucc egyébként egy sci-fi, amelyben egy bolygó kiaknázása a cél, újfajta csodával: miután a légkör nem belélegezhető számunkra, az őslakosokat mintázó avatarokat hoznak létre a tudósok, melyekbe beleplántálhatják egy ember tudatát. A Ubisoft teljes 3D-ben programozza le a kapcsolódó játékot, akció/RPG műfajban, melyben lehetünk a mecheket használó, high-tech nagyvállalattal vagy a törzsi fegyverekkel hadakozó bennszülöttekkel egy avatart terelgetve; a lényeg mindkét esetben ugyanaz: küldetések, akciók, XP-gyűjtés, ezekből karakterfejlesztés, így új eszközök, területek elérése.

Ez a játék az eddigi Pirates of the Caribbean címektől eltérően nem adaptáció, hanem egy önálló, nyílt világú akció/RPG, melyet a Disney házi stúdiója, a Turokkal ismertté vált vancouveri Propaganda Games jegyez.

Ezek a WildTangenték csak nem nyugszanak. A 2005-ben megjelent Fate viszonylagos sikere után röpke három évvel el is készítették a folytatást a hangzatos nevű Undiscovered Realms képében. Illetve, hogy valóban folytatásról beszélhetünk-e, némiképp megkérdőjelezhető. Egy új epizódtól ugyanis joggal elvárhatná a játékos kedvű fiatal, hogy az elődhöz képest a korhoz passzoló feljavított grafikát, új zenei kompozíciókat, és ami talán a legfontosabb, még nagyszerűbb játékélményt kap a pénzéért. A Fate esetében sajnos semmi ilyesmiről nem beszélhetünk, úgyhogy az Undiscovered Realmset tekintsük nyugodtan egy amolyan „bővítőcsomagnak”, amely önállóan, a Fate megléte nélkül is telepíthető, és sajnos ugyanannyira középszerű Diablo-klón, mint elődje.

Egy újabb csillag az akcióra fókuszáló szerepjátékok egén, mely azért még halványabban ragyog a társainál. Nem mutat fel semmi újdonságot, de aki rongyosra játszotta a Diablót, levezetésképpen próbát tehet vele. A hangulat ugyan inkább mesekönyvre emlékeztet, mint valami sötét fantasy eposzra, de érződik a belefektetett energia a kis fejlesztőcég részéről...

A Silverfall önállóan futtatható, tehát az alapjátékot nem igénylő verziója, melyben a négy eddigi faj (ember, elf, troll, goblin) mellé két új társul: a műfajban kötelező törpe és az álnok gyíkember, mindegyikük öt-öt egyedi képességgel bír...

A Dungeon Siege 3-ban egy magával ragadó, és velünk együtt fejlődő világ tárul elénk, ahol minden döntésünknek meg van a következménye, de ha nagy bajba is keverednénk, a sorozatra jellemző RPG-elemektől gazdag, könnyedén kezelhető harcrendszernek és a manapság már szériatartozéknak számító kooperatív módnak (itt négy főt támogat) hála, kikeveredhetünk a legnagyobb csávából is.

A Venetica a német Deck 13 fejlesztőstúdió XVI. században játszódó RPG-je, melyben nem mást, mint a Halál lányát alakíthatjuk.

A játék egy Diablo-szerű akció RPG, melyben négy kaszt (lovag, berserker, druida, alkimista) egyikének bőrébe bújva kell megmentenünk Aven városát a gonosztól, közben persze isteni magasságokba tápolva a karakterünket és szörnyek seregét küldve vissza a túlvilágra. Mint ahogy egy ilyen játékhoz illik, kalandozásunk közben rengeteg varázstárgyra, fegyverre vagy épp páncélra tehetünk szert, melyekre szükségünk is lesz a több mint 150 típusú szörny legyőzéséhez. Az Untold Legends nem csak egyjátékos játékmóddal rendelkezik, melyben egy epikus kalandnak lehetünk részesei, de a haverokkal kipróbálhatjuk a 4 játékosra tervezett multiplayer opciót is.

A játék a címének megfelelően igazi kalóz kalandjáték. Egy spanyoloktól éppen megszökött fiatal kapitány, Nicholas Sharp bőrébe kell bújnunk és boldogulnunk az elképzelt Archipelagok szigetein. Az ifjú kapitányra sűrű tengeri csaták, baráti és ellenséges városok és a történetének menetét befolyásoló küldetések várnak. Győznie kell a tengeri ütközetekben és az ellenséges hajók megcsáklyázása után az ellenséges kapitány elleni kézitusában is.

A sokszor kitüntetett első Mass Effect után eljött végre a sokat várt folytatás, melynek története kissé más vizekre evezi Shepard parancsnokot. Az első rész hőse ugyanis ezúttal a Cerberusnak dolgozik, új csapata pedig a korábbinál is keményebb megbízás miatt áll össze. Sokat a történetről kár lenne elárulni, ugyanis a játék egyik legerősebb eleme, annyit viszont még érdemes tudni, hogy az első részben fejlesztett karakterünket bátran átvihetjük a folytatásba. A Mass Effect 2 játékmenete hasonló az elődhöz, azaz most is egy akció-RPG-vel van dolgunk, a recepten viszont sokat finomítottak, így mind a fedezékharc, mind a választásaink súlya jobban domborodik, mint annak idején. Grafikai szinten a Mass Eccet 2 az első részben is használt Unreal Engine 3.0-val fut, a motort viszont annyira kihajtotta a BioWare, hogy rá se lehet ismerni. Nem túlzás azt állítani, hogy az ME2 a jelen egyik legszebb játéka, ám ezt nem csak technológiai, hanem látványtervezési szempontból is ki lehet jelenteni.

Az Obsidian új játéka PC, PS3 és X360 platformokra; stílusa külső nézetes, szólista akció/RPG, leírása szerint "egy napjainkban játszódó kémtörténet, James Bond, Jack Bauer és Jason Bourne nyomdokain, amelyben egy zöldfülű ügynökből kell a világ egyik legjobb szuperkémét kiképeznünk". A főhős neve Michael Thorton, egy tökéletesen kiképzett, de tapasztalatlan fiatal tiszt, akinek az élete fenekestül felfordul, amikor az egyik küldetését elbaltázza. A sztori további fordulatairől árulkodik, hogy az "alfa protokoll" egy bevett kifejezés: olyankor használják, ha egy ügynök fedett munkán, teljes inkognitóban dolgozik, mely melóról csak nagyon kevesen tudnak... A játékmechanizmus nagy szabadságfokot biztosít: több aktív küldetésünk is lehet egyszerre, akár több országban is, és mi döntjük el, hová megyünk, melyiket hajtjuk végre. Azt talán mondanom sem kell, jó adag romantika is van a csomagban, rengeteg csajjal futunk össze, és a "007-es" szelleméhez híven mindegyiket hanyatt is dönthetjük.