Játékadatbázis

A Phantasy Star Universe egy akció-RPG akart volna lenni, rengeteg harccal, és a szokásos, távol-keleti túlzásokkal, hangulattal. Azonban PC-re elég igénytelen formában érkezett meg.

Klasszkus hack 'n' slash játék, jó pár érdekességgel. Az első az alapfelütés, ugyanis ez úgy szól, hogy Ozirisz legyőzte Széthet, holott ugyebár a mitológiában épp fordítva van, Széth, az idegen országok és a gonoszság megtestesítője volt az, aki megölte bátyját. No de, a sztori kedvéért mindent, ugyanis így lesz izgalmas: Széth évezredekig fekszik sírjában, mígnem egy nap feltámad, és elhatározza, bosszút áll az egész világon. Nagy szerencséjére felfedezi a módot, hogy az eleddig egymástól elszigetelten létező négy világ mitológiái között amolyan tér és idő vándoraként közlekedjen, és maga mellé állítsa a vele szimpatizáló istenségeket. Kiválasztott hősöd saját hazájából indul, és miután ott legyőzte a főgonosz kollégáit, rajtad áll, merre indul tovább, azaz szabadon választhatod meg a fő küldetések sorrendjét. Az egész végén persze, kellően feltápolva, szembe kell nézned a rettentő Széthtel is. Persze nemcsak istenek és félistenek között kell rendet vágnunk, hanem mindenféle mitikus, no meg a műfaj miatt kissé sablonos szörnyek között is: csontvázak, óriáspókok, kentaurok, múmiák, hárpiák, vadállatok, no és kisebb főellenségek, mint Medúza, vagy Fáfnir (a skandináv mitológia kincset őrző sárkánya) és Fenrir (szintén az északiak gigantikus farkasa, melyet a játéknak címet adó Loki isten nemzett). Ez utóbbi kettő kivételével tiszta Titan Quest, no de mint ott, itt is helye van ezeknek... Az ellenségeknek persze meglesz a maguk gyenge pontja, melyek megtalálása és kihasználása lesz a siker egyik záloga. Megnyugtató a másik kötelező játékelem, a cuccok kérdése is, hiszen több ezer holmit lehet összekaparni és megvásárolni, ezek között 500 egyedi felszerelés is megtalálható lesz, például Tór isten híres harci kalapácsa, a Mjöllnir, vagy Achilles páncélzata. Minden vért és fegyver a kovácsoknál fejleszthető lesz úgy technikai, mint mágikus téren, ami ismét csak elvárt dolog a műfajban. A négy világ híres történelmi és mitológiai eseményeinek is részesei leszünk, így ott lehetünk Trója ostrománál, a Ragnaröknél (a skandináv mitológiában a világvége, az istenek pusztulása), és - itt a másik meglepő fordulat, melynél eléggé nagyot néztem - a spanyol konkvisztádorok közép-amerikai hódításánál (ez ugye elég nagy időintervallum). Ennek megfelelően találkozhatunk aztán legendás karakterekkel is, beleértve Achillest, Akhénaton fáraót, no meg Hernán Cortést is. Még valami, mégpedig örömteli tény: a pályákat a Diablóhoz hasonlóan a motor véletlenszerűen generálja, ami ugye erősen javítja az újrajátszhatóságot, nem beszélve arról, hogy ugyebár négy hőst (norvég barbár harcos, görög katona, egyiptomi varázsló és azték sámán) indíthatunk útnak négy világból, saját segítő istene pártfogásával (ráadásul itt is három lehetséges közül választhatunk, ami ismét megsokszorozza a variációk számát), plusz kapunk multit is, két játékmóddal (kooperatív móka és PvP arénaharcot)...

Klasszikus akció/RPG, avagy hack n' slash, ezúttal sci-fi témában - ahogy a cím sejteti, rusnya idegen létformákat kell felaprítanunk. A fejlesztők számos számmal próbálják meg eladni portékájukat: pályánként tízezer szörny (egy képernyőn egyszerre 100), 50 fegyver, húszféle kütyü (zseblámpa, elsősegélycsomag, harci robot, radar, stb.). Mindezt dinamikus fény/árnyék és környezeti hatásokkal (víz, eső, köd), három játékmódban: kampány, túlélős móka, és hálózatos üzemmód. Nem egy világmegváltó cucc, de némi agyatlan mészárlásra kiválóan alkalmas, és néha ilyen is kell...

A Gothic egy kötelező darab az RPG és a TPS kedvelőinek egyaránt, de azoknak is, akik nem várnak mást egy legalább 50 órányi játékidőt garantáló címtől, minthogy elandalítson, elvarázsoljon, és - nem mellesleg - teljesen kikapcsoljon.

Természetes, hogy a jó Molyneux mester a Lionhead új szuperprojektjéről mesélt a GDC-n, és minden bizonnyal ő is ismeri a média alaptézisét: ha valamiben van gyerek és/vagy kutya, az már fél siker...

A Depths of Peril egy szólista akció/RPG, erős stratégiai elemekkel. Törzsi vezetőként a barbár város, Jorvik védelem hárul rád, miközben szörnyeket hentelsz és küldetéseket teljesítesz. Ezalatt azonban a rivális törzsekkel is hadakoznod kell, akiknek szintén a településre fáj a foguk. Márpedig a barbárok azt választják vezérnek, aki a legerősebbnek bizonyul életre-halál küzdelmekben. Ellenfeleiddel diplomáciai úton és kereskedéssel tarthatod fenn az egyensúlyt, ha azonban borul a bili, jön a harc. Ehhez persze a lehető legjobban meg kell erősítened magadat és törzsedet, amit a fantasy-világ felfedezésével, mindenféle rusnya dögök lemészárlásával, a város érdekében végrehajtott missziókkal tudsz elérni, halálos csapdákat kerülgetve, mesés kincseket zsákmányolva. Ebben a világban minden akciódnak következménye lesz. Ha feldühíted az erős és agresszív Legion of Fear törzset, hadat üzennek neked, és elpusztítanak. Ha nem veszed komolyan a Sötét Rengeteg mélyén lázongó orkokat, még komolyabb bajba kerülhetsz. A szövetséges viszonyokat ezzel szemben gondosan ápolnod kell, hiszen a legnehezebb feladat a barátságot elnyerni...

A Titan Quest kiegészítő lemezében ismét visszatérünk a mediterránumba, persze újabb híres tájakra, többek között Rodoszra (állt-e már akkor a kolosszus?) és Epirusra (hatalmas történelmi terület, ma megosztva Görögország és Albánia része). Ám a fő küldetéssor az "igazi" földalatti birodalomba, az alvilágba vezet. Átkelhetünk az élők és holtak birodalmát elválasztó Sztüx-folyón, az Ítélet Mezején, és neki ugorhatunk a sötétség serege tábornokainak Elüszionban (avagy latinosan: Elíziumban). A három új felszíni, és az 5 alvilági régióban 30 új missziót kapunk, ezek kb. 15 órát emésztenek fel, ami azért tisztességes időnek számít manapság. A nagy truváj új "mesterség", a Dream Mastery. A játék sajátos rendszerében ugye ez azt jelenti, hogy 9 új kasztot állíthatunk elő (hiszen két "szakmát" lehet egybefogni, és jelenleg nyolc van, plusz lehetséges - bár nem túl egészséges - egyetlennel is nyomulni). Hogy fejlődésünk töretlen legyen, a legmagasabb elérhető szintet 75-re emelték, így még táposabb hősöket nevelhetünk az ellenségek lenyomására, melyek között húsz új szörnyet is találunk. A Dream Masteryről később fog még születni egy hasonló videó, ezt természetesen szintén megosztjuk majd veletek - egyelőre annyit tudunk, hogy elsődleges képességként mind a közelharcosoknak, mind a távolsági támadóknak (ideértve a mágiahasználókat is) hasznos lesz, másodlagosként (támogatóként) pedig mindenkinek, hisz találunk benne közvetlen sebzésre és tömegoszlatásra jó skilleket, plusz buffokat is. Akik szeretnek lényeket teremteni maguk mellé, azok számára jó hír, hogy ezek is okosabbak lesznek, és beállíthatjuk viselkedésüket is (agresszív vagy defenzív), ami újfent üdvözlendő. Szintén friss okosság a karaván, melyekkel éppen fölös cuccainkat két város között utaztathatjuk, azaz ez egyfajta raktárként funkcionálnak, plusz ezekkel lehetséges két karakterünk között csereberélni a motyót. A felszerelési repertoár egyébként több mint 400 új cuccal bővül, ezek sorában újdonságot jelentenek az egyszer használatos varázstekercsek, melyek a műfaj ismerői számára persze nem újdonságok, ezeket a "hot slot" helyekre is befűzhetjük (ez a játékelem is duplájára bővül egyébként). A városokban új NPC jelenik meg, az Enchanter, aki két dologra képes. Egyrészt a tárgyainkba illesztett relikviákat lehet kiszaggatni - némi pénzért, és annak árán, hogy a két beillesztett kőből csak az egyiket kapjuk vissza, a másik elveszik, de ez mindenképp hasznos dolog. Másrészt náluk speciális tárgyakat is kreálhatunk, ehhez kell három relikvia, plusz egy speciális recept, amit szintén be kell gyűjtenünk, ezeket eme új kománál összekotyvasztva juthatunk hozzá ehhez a holmihoz, melyet ráaggathatunk karakterünkre, hogy további bónuszokkal erősítsük őt. Mindezeken túl van még számos apró, de hasznos dolog, például a készlet rendezése, az újjáírt mentési rendszer, némi teljesítmény-optimalizálás, a játék gazdasági szisztémájának polírozása. Nagy ráncfelvarráson esik át a többjátékos mód is, a lobby teljesen megújul (ráfér...), könnyebb lesz hosztolni és csatlakozni egy partihoz, szűrőkkel, kritériumok megadásával kiválaszthatjuk a nekünk fekvő módot vagy játékot.

A német Ascaron klasszikus hack n' slash játéka, a Sacred kellemes perceket okozott, és okoz ma is, amikor előveszem, mert könnyed és jópofa, rengeteg utalással, filmes fricskával. A több mint másfél milliós eladás arról árulkodik, hogy a cím valóban sikert aratott, így a folytatás kézenfekvő volt - és az is, hogy a srácoknak ezúttal jóval több energiát és melót kell belefektetniük.

A kellemesen összetett fejlődési rendszer, a Diablo-szériát idéző harc és a szinte hihetetlenül hosszú játékidő együttesen egy igen élvezetes játékká teszi a Beyond Divinityt, amely méltó rá, hogy mind a megengedőbb szerepjátékosok, mind az agyatlan gyakásnál picit többre vágyó akciórajongók kipróbálják!

A Blizzardból kiváló tehetséges fejlesztők és szakemberek egy csapata úgy döntött, megreformálja az akció-szerepjátékok piacát. Kiváló mesterséges intelligencia, véletlenül generált helyszínek, tengernyi szörnyeteg - mindezt egy látványos 3D-s grafikus motor segítségével. Jól hangzik, nem igaz?

Helyenként igen hangulatos, amúgy rémesen monoton akció-szerepjáték, hatalmas gépigénnyel és egyedi ötletek nélkül. Egy ideig el lehet vele lenni, de a világot nem váltja meg.

Újabb 10-15 óra kalandozás, ám ezúttal egy sötét, depressziós világban. Két új karakterosztály, új állatok, cuccok, mágiák, képességek, receptúrák - mégis, kissé rókabőrszagot áraszt a DS2 kiegészítője...

A Diablo I-II annak idején egy műfajt népszerűsített, és hozott be a játékosok köztudatába, név szerint az akció-RPG műfaját, mely addig, míg a "nagy Sátán" nem debütált, inkább csak lenéztek. Azonban a random cuccok, pályák, tárgyak, s ezek mennyisége, illetve a kiváló karakterek megmutatták, hogy igen is rejlik valami ebben a játéktípusban. Így várható volt, hogy többen is másolni fogják. Diablo III hiányában e próbálkozásoknak igencsak nagy aktualitása van. Így született meg a Titan Quest, mely amellett, hogy tökéletesen "átvette" a nagy előd erényeit, még újításokra is képes volt.

A System Shock második része az első hagyományait követi, így elég nehéz a cikkíró dolga abban az esetben, ha a műfajt kéne meghatározni. A játék 1999-ben jelent meg, ugyanakkor, amikor mozikba került egy film, amelynek hivatalos műfaji meghatározása cyber-kung-fu-sci-fi-thriller volt. Valami ehhez hasonló kategóriába lehet begyömöszölni a System Shock 2-t, csak a cyber-kung-fu kifejezést kell lecserélni RPG/FPS-re, a másik kettő meg rendben van...

A Diablo 2 kiegészítője sokak szerint egyenesen megmentette az alapjátékot. Ami nem is áll távol a valóságtól, hiszen a Blizzard, minden más fejlesztőt megszégyenítve, olyan kiegészítőt adott ki, melybe 2-3 játékot felölelő újítást pakoltak bele.

A Diablo első része annak idején stílust teremtett, sokak kedvence lett, a Blizzard hatalmasat aratott vele, mai napig LAN partyk egyik becses darabja. A folytatás ennél is magasabbra tette a lécet: gyakorlatilag megreformálta az akció-szerepjátékok műfaját!

A hack'n'slash játékok királya, mely azóta sem talált legyőzőre; fergeteges hangulatával, hanghatásaival és rendkívül addiktív játékmenetével lehet hogy még egy ideig nem is fog - legfeljebb a 2. rész szárnyalja túl...