Játékadatbázis

A Bulb Boy hőse egy fiúcska, aki boldogan tengeti gyermekkorát kicsiny családjával. Egy este azonban a tévénézést és lefekvést követően groteszk kreatúrák lepik el a meghitt fészket: ott lapulnak a nappaliban, beférkőztek a fürdőbe, és a konyha sem biztonságos immár. Nem kisebb feladatra vállalkozunk, mint hogy csemeteként legyőzzük félelmeinket és egyúttal a rémségeket. A történet alapvetően a kissrác és a félelmetes teremtmények harcára fókuszál, egyes helyszíneken azonban a família többi tagját is irányíthatjuk. A Bulbware alkotása egyszerre igényel agymunkát és ügyességet, egyedi hangulattal rendelkezik. A különleges élményre vágyóknak érdemes tenniük vele egy próbát, az árát megéri.

A finn Vasara Entertainment közelharci kaszabolással és szerepjátékos elemekkel bolondította meg a bullet hell akciójátékok receptjét, és habár ez a kombináció egészen jól sikerült, a Stardust Galaxy Warriorsból sok lehetősége ellenére hamar kifogy a gőz. A Stardust Galaxy Warriors története 2087-ben játszódik, a játékosnak egy galaxist védő rendőr bőrébe kell bújnia, hogy egyedül vagy társakkal (max. 4 fős helyi kooperatív játékmód) rakjon rendet. A játék elején négy karakter közül lehet választani, mindegyiknek speciális képességei és fevyverei vannak, így némileg eltérő játékélményt adnak.

A Q-Games 2007 óta készíti a PixelJunk játékait, legjobban sikerült alkotásuk azonban a 2009-ben kiadott Shooter, ami hosszú-hosszú várakozás után végre PC-n is teljessé vált, megjelent ugyanis a PixelJunk Shooter Ultimate, ami egy csomagban tartalmazza a két, összekapcsolódó részt, fantasztikus szórakozásra invitálva minket az ERS Pinita Colada bátor mentőcsapatának szerepében.

Akik tengerparti területen nőttek fel, azok mind álmodoztak arról, hogy egyszer majd csatlakoznak a parti őrséghez. Az emberek nagy részének ez csak vágyálom maradhat, így születhetett meg a Coast Guard című játék, ami az utóbbi éveken elharapódzott szimulátor hullámot próbálja meglovagolni, de sajnálatos módon a program játékélmény nagyon gyorsan elsüllyed. A történet elképesztően rossz, a szereplők mintha robotok lennének, a hajókat nehézkesen lehet irányítani. Egyszóval, a Coast Guardban minden rossz, ez az a program, amit jobb elkerülni, mert csak szenvedést és düht okoz a megvásárlása.

A Bedlam egy videójáték paródia. főhőse egy programozó hölgy: Heather 'Athena' Qiunn, aki egy VR-eszköz tesztelése során bekerül kedvenc gyerekkori FPS programjába. Van harc, kellemes gaming kikacsintások, amik jól működnek, de a játék többi része nem igazán sikerült jól. A játék Christopher Brookmyre azonos című sci-fi szatírája alapján készült, azonban a fejlesztőknek nem sikerült megfelelő módon adaptálniuk a művet. A Bedlam emiatt inkább egy elvesztegett lehetőség, amiből többet is ki lehetett volna hozni.

Huszár üti a B5 gyalogot..., nem túl izgalmas, ugye? Ám ha a huszár egy jetpackes űrgárdista, és az ork parasztot egy lánckarddal hasítja ketté, na, az már döfi. Aztán dob egy páncéltörő gránátot az A8 bástyára, mert ez nem egyszerű sakk, hanem Regicide! Az Interplay már a 80-as években megalkotta a Battle Chesst, a Hammerfall Publishing pedig még tovább próbálja emelni a harcos sakk minőségi szintjét a Warhammer 40 000: Regicide című programmal.

Két év után tért vissza a Knights of Pen and Paper, hogy egy második résszel ismét elrabolja a táblás, papír/toll alapú szerepjátékok rajongóinak szívét. A Knights of Pen and Paper pixelart stílusú grafikával, kellemes humorral, rengeteg geek-nerd utalással és kikacsintással várja a játékosokat, illetve a fejlesztők több apró újítást is beépítettek a programba. Ezek a játékmenetre is hatással vannak.

A Werewolves Within nagymértékben támaszkodik a multiplayerre. Története szerint a középkori Gallowston városkáját egy vérfarkas tizedeli, és a játékosokra vár a feladat, hogy kiderítsék, mégis ki az a szörny. Közülük alakítja valaki a szörnyet, míg a többiek speciális képességekkel és szabályokkal megkötött kérdezősködéssel megpróbálják őt leleplezni. A köröket egy szavazással zárjuk le, ami alatt a csapatnak el kell dönteniük, szerintük ki a rém. Mindehhez barátlista és az információk megosztására használható privátüzenet-rendszer áll rendelkezésünkre. A Werewolves Within egyaránt támogatja a HTC Vive-t, a PlayStation VR-t és az Oculus Riftet.

Az Eagle Flightban egy sassal röpködhetünk az ötven éve kihalt Párizs fölött. Az épületek afféle akadálypályát fognak nyújtani, ezeket kell különféle módon kikerülnünk vagy átrepülni köztük. Illetve olykor még a madarunk életére törő ellennel is meg kell küzdenünk. A játékban nagy hangsúlyt kap a többjátékos mód, egész pontosan a hatfős kompetitív móka, de kampány is van. Az Eagle Flight egyaránt támogatja a HTC Vive-t, a PlayStation VR-t és az Oculus Riftet.

A Where's My Mommy? egy úgynevezett runner, avagy a platformjátékok zsánerének a sebességre és a kiváló reflexekre fektetett alágába tartozó, 2D-s valami, amiben egy darab kakit alakítunk. Nem, nem viccelünk, halál komolyan.

A szarkasztikus hangvételű történetet a középpontba helyező Grotesque Tactics egy régi vágású RPG, aminek harcrendszerébe stratégiázást kevertek. Elemeit főleg az olyan nagynevű játékokból emelte át, mint a Final Fantasy Tactics, a Heroes of Might & Magic és a Fire Emblem.

A Sword Coast Legends egy, a Dungeons & Dragons szabályrendszerén alapuló, a Forgotten Realms világában játszódó program, több játékmóddal (van a klasszikus történet orientált és egy multiplayer is például) és megfelelően megírt párbeszédekkel: látszik, hogy a fejlesztők odafogyeltek a világ alapjaira. Ugyanakkor az n-Space alkotása hosszű távon unalmas, a grafika nem igazán szép, és a harcrendszeren is kellett volna még csiszolni.

Dimenziókapuk és portálok, azokon át nagy számban érkező démonok, egy teljes világ veszélyeztetettsége. A Handy Games az okoseszközökre készített játékát alakította át, hogy elérhető legyen PC-n is, ez pedig magával hozta a döntés minden hátrányát: kevés a beállítási lehetőség, történet igazából nincs, a játékmechanika egyszerű. Ideig-óráig még szórakoztató is, nem szabad sokat várni tőle, és akkor nem csalódik az ember, miután kiadta a 10 eurós árat.

A Grand Ages Medieval a Gaming Minds munkája, olyan játékok taposták ki az útját, mint az Imperium Romanum és a Glory of the Roman Empire. Nagyjából 20 millió négyzetkilométeren lehet garázdálkodni, a birodalom építés a gazdaság segítségével történik, ami nagyszerűen működik. A háborús rész és diplomácia azonban közel sem nevezhető kidolgozottnak, így a hódítás szerelmeseinek nem fog tetszeni.

Hosszú évek után visszatért a Moto Racer egy újabb résszel, ami visszahozza a klasszikus sorozat által nyújtott élményt. A játék az eredeti tervező, Paul Cruisset felügyelete alatt készült el.

A Yo-Kai Watch egy szerepjáték, amiben a japán folklór csíntevő lényeivel találkozhatunk össze. A játék során Nathan „Nate” Adams vagy Katie Forester szerepében szert teszünk a Yo-Kai Watch nevű szerkezetre, aminek birtokában láthatóvá válnak a Yo-Kai nevezetű szellemlények, innentől kezdve pedig az a feladatunk, hogy a városkát bejárva megismerjük és összebarátkozzunk összes szellemmel, illetve helyrehozzuk az általuk okozott galibát és megbirkózzunk a rosszat akaró Yo-Kaiokkal. Mindez a Pokémon sorozathoz hasonlatos formában tárul elénk, rengeteg csatával és még több küldetéssel, aminek során az egész várost és annak színes lakóit is megismerhetjük.

A Pulse című játékban egy vak kislányt kell vezetni, aki gyermekkorában elvesztette a látását. Emiatt a hangok alapján tud tájékozódni, végig kell mennie ay ősei által végigárt ösvényen, hogy az erdő szellemeinek segítségével felfedezzen egy titkot... A Pulse egy végtelenül egyszerű, járkálós kalandjáték, rendkívül ötletes tálalásban, ám az élmény kong az ürességtől, a látvány pedig a grafikai tervezés miatt fájdalmas.

A Convoy című alkotás egy roguelike-jellegű játék, amire nagymértékben hatott a Faster Than Light (FTL) és a Mad Max. A feladat az, hogy megjavítsunk egy űrhajót, ezért a címbeli konvojjal meg kell keresni a megfelelő alkatrészekeket egy poszt-apokaliptikus pusztaságban. Természetesen a harc is elkerülhetetlen, egy helytelen döntés azonnali halált okozhat. Mindehhez kellemes pixelgrafika társul, de a tartalom nem túl bőséges, és némi bug is benne maradt a fejlesztés végén.

A jó öreg Space Marine, az Ork és az Eldar frakció esik egymásnak, a küzdelem helyszíne pedig a Acheron nevezetű rejtélyes világ, ahol egy pusztító erejű fegyver bukkant fel, amit a kapzsi ork hadúr, Gorgutz, az ambiciózus eldar seer, Macha és a rettentő Space Marine parancsnok, Gabriel Angelos is magának akar megkaparintani, kerül, amibe kerül.

Az In Between nagyon hasonló koncepcióval indul, mint az inspirációként szolgáló Braid: kézzel rajzolt elemekből építi fel a világát, és mit ad az ég, logikai ugrabugrálós játékmenetével is Johnatan Blow alkotásának legjobb pillanatait próbálja megidézni. Az In Between főhőse haldoklik, a kampány során narrációjának kíséretében figyelhetjük meg életének jellemző mozzanatait - mindeközben betegségének, jobban mondva a betegségéből fakadó lelki állapotainak stációit is végigjárjuk: a halálos betegségek témakörét méltósággal és kellő alázattal dolgozta fel a Gantlymad csapata. Művészi és videojátékos értelemben is tartalmas logikai-platformer.

Bár a Call of Duty: Infinite Warfare a földi ütközetek mellett űrháborút is kínál, nem kell csillagközi utazást és idegen lényekre számítani. Az egyetlen ellenfél még mindig az ember és annak haditechnikája, így a Call of Duty alapok sem sokat változnak. Rövid, moziszerű egyszemélyes kampány és gyors multiplayer csaták jellemzik.

A Battlefield 1 nem a Hardline rendőrségi, hanem a hagyomány katonai hadviselés vonalát viszi tovább, de nem csak ezen a téren lép vissza a múltba. Minden eddiginél távolabb megyünk, és az első világháború kegyetlen csatáiba kóstolhatunk bele.

A Big Pharma témája a gyógyászat, annak is az az oldala, amivel videojáték még nem nagyon foglalkozott: a gyógyszergyártással magával, azaz miként születnek azok a méregdrága pirulák, amiért időnként az ember muszáj, hogy befáradjon a gyógyszertárba. A Big Pharma ezt a jó öreg tycoon műfaján keresztül mutatja be, csipegetve egy kicsit a logikai játékokból is. A Big Pharma túl sok minden akar lenni egyszerre: puzzle játéknak kicsit túl egyszerű, tycoonnak nem elég mély, stratégiának pedig néha kifejezetten frusztráló... és mégis működik, függővé tud tenni, a receptek kikísérletezése, a megfelelő gyártósor felállítása órákat el tud venni az ember életéből anélkül, hogy feltűnne, mennyi idő is telt el....

A Cross of the Dutchman egy, a valóságon alapuló kalandjáték, ami Pier Gerlofs Donia történetét meséli el, akit utolért a történelem vihara. A Triangle Studios alkotása sokkal inkább egy interaktív mese, mintsem különösebb mélységgel és tartalommal bíró játék: a népe szabadságáért harcoló Nagy Pier alakján alapuló program nem elég mély, a harcok nem elég taktikusak, és kevés tartalommal is rendelkezik, mindössze pár óra alatt végigjátszható.