Játékadatbázis

A LEGO Star Wars: The Force Awakens műanyagfigurák szerepeltetésében az egész filmet elénk tárja -- persze, a TT Gamestől megszokott, humoros és gyerekbarát körítésben. Többek között Rey, Finn, Poe, BB-8, Kylo Ren és Han Solo kerülhet az irányításunk alá, de amellett, hogy a legizgalmasabb pillanatokban vehetünk részt velük, extra tartalmak is várnak ránk, amelyek jobban összekötik a filmsorozat hatodik és hetedik részét.

A program egy akció-szerepjáték, amiben a The Mystery of The Crows nevű rejtélynek fogunk utánajárni a saját magunk által kreált assassint irányítva. Kezdőből igazi mesterré válhatunk az ikonikus helyszíneket (reneszánsz Firenze, Róma) is érintő történet, valamint a számtalan mellékküldetés teljesítésével, folyamatosan fejlesztve a négy kaszt (Berserker, Shadow Blade, Trickster, Thief) egyikét képviselő karakterünk képességeit.

Mélyen a föld alatt húzódik meg az emberiség utolsó bástyája, melynek lakói éppen forradalomra készülődnek, a jó felütés ellenére azonban a Traverser egy szinte minden ízében csalódást keltő platform-kalandjáték lett. Bár a játékban megjelenő orwelli világ hangulata kellőképpen egyedi, a Traversert nem menti meg, ugyanis a program kezelése és a játékmenete is rossz, ráadásul pár óra alatt befejezhető a története.

Egykoron még nagyon nagy népszerűségnek örvendtek a kalózok és a velük élet-halál harcot vívó tengerészek, ami a filmek és videojátékok számán is mérhető volt, manapság viszont meglehetősen csökkent az érdeklődés a téma iránt. A Tasharen Entertainment mindenesetre úgy gondolta, hogy visszahozza a klasszikus Sid Meier’s Pirates! hangulatát és stílusát a köztudatba, amit a fejlesztőcsapat a Windward képében próbál népszerűsíteni – több-kevesebb sikerrel.

Zachary „Zach” Barth tényleg nem tud hibázni. A másokat gazdaggá tévő Infiminer és a páratlan SpaceChem szerelemgyermekében, az Infinifactoryban benne van minden, ami miatt imádjuk Zach átlagembertől eltérően működő elméjének szüleményeit. Az Infinifactory ugyanis egy zseniális logika-puzzle játék azoknak, akik hajlandók gondolkodni, és nem ijednek meg a kihívásoktól.

A Song of the Deepben egy szabadon bejárható, romokkal, temetőkkel és kertekkel teli, víz alatti világot fedezhetünk fel egy kis tengeralattjárót vagy a főhőst, a búvárruhába bújt Merryn irányítva. aki egy hihetetlen kaland során próbálja felkutatni eltűnt apját. A járművünket kedvünkre fejleszthetjük majd, ezáltal nyerhetünk hozzáférést az újabb és újabb területekhez. A fejlesztések igen meglepő irányt vehetnek fel, például képzeljétek el, amint a tengeralattjáró rákkarjára egy torpedót csatoltok.

A Tron Run/r egy akció-versenyjáték, amiben testre szabható avatarok mögé bújva térhetünk vissza a Tron digitális világába és 32 szinten és többfajta játékmódon futhatunk és fénymotorozhatunk végig, felkerülve ranglistákra vagy vállalhatunk baráti kihívásokat.

A Conan Exiles-ban egyike vagy annak több ezernyi embernek, aki halálra ítéltek, de nem egy kivégzőosztag végzi a piszkos munkát, hanem a kegyetlen vadvilág -- nem mindenki hullik azonban el. A legügyesebbek, kitartással és akaraterővel, új életet kezdhetnek a törvénytelen és brutális birodalomban, ahol nem csak a környezettel, hanem a mindenhonnan támadó ellenségekkel is számolni kell.

Kalandjáték két őz főszereplésében, akik egy bizarr világban igyekeznek eljutni a biztonságot jelentő erdőbe.

A pixelgrafikával nyomuló Hero's Song érdekességét az adja, hogy már az indításkor magunk formálhatjuk, nem csupán a karakterünket készíthetjük el. Kezdésnek ki kell választanunk, hogy milyen istenek uralkodnak a világ felett, cserébe pedig ez meghatározza, hogy milyen környezetben kalandozhatunk. Eztán jön maga a hősünk, aki jó RPG-szokáshoz híven, a saját stílusunkhoz igazíthatjuk (7 faj, 15 kaszt, varázslatok, kraftolás, minden, ami csak kellhet) -- de csak óvatosan! A Hero's Song rogue-like elemeket is tartalmaz.

A Steamen megforduló indie játékok tömegében elég gyakran találhatók múltidéző alkotások, ezek közül viszont ritka a valóban szóra érdemes cím. A Dinocide viszont ügyesen hozza a NES-korabeli programok stílusát és tartalmát: a cím egy instant időgép a múltba, a játéktermek és a NES világába repít vissza minket, ráadásul teszi ezt úgy, hogy az utazást élvezzük, nem pedig bosszankodunk a korszak tipikus hibáin.

Visszatértek a Tini Nindzsa Harci Teknőcök egy, a Bayonetta-sorozatra jellemző gyors, kombókra építő akciójáték keretében. New York utcáit elárasztják a mutánsok, élükön Zúzóval és a Talpas klánnal, és kire, ha nem Leonardóra, Raffaellóra, Donatellóra és Michelangelóra vár a feladat, hogy rendet vágjanak közöttük.

A kék egek meghódítása még várat magára, a négyévnyi fejlesztés után révbe ért Vector Thrust minden szempontból gyenge lett. Csúnya, unalmas, hiányos és bugoktól hemzseg, egy igazi katasztrófa, amit nagy hiba volt kiadni. Az egyszemélyes stúdió által készített játékban semmi jó nincs, így érdemes messze elkerülni.

Layers of Fearben egy festőt alakítva, szépen lassan becsavarodunk egy rémképekkel teli családi házban, miközben egyre mélyebbre ássuk magunkat a főszereplő széttöredezett és megrothadt elméjébe, fényt derítve arra, mi okozta, milyen tragédia állhat józan eszének elvesztése mögött.

Négy év kemény munkája után megjelent a Portal 2 rajongói kiegészítője, a Portal Stories: Mel, ami közel két tucat, az eredeti játékban látottaknál sokkal keményebb és csavarosabb feladvánnyal várja a sorozat rajongóit. A játék szinkronja nem túl jó, de ezen kívül nem lehet ok a panaszra: logikára építő tesztkamrák, jól felépített helyszínek és hosszú időre lekötő tartalom jellemzi a Portal Stories-t.

A Paws a Shelter 2 alapjaira építkezik, tehát itt is egy hiúzt alakíthatunk, a szerep azonban most felcserélődik, és nem a csemetéit védő anyukát irányítjuk, hanem az egyik porontyot, aki elszakadt a családjától. Utunk során egy kísérő, egy medvebocs segít majd, amint felfedezzük -- és túléljük -- a környék egy új szegletét. A vadvilág nem ismer kegyelmet, kis termetünk miatt pedig hatványozottan is ki vagyunk szolgáltatva, de szerencsére nem vagyunk teljesen magatehetetlenek. A játékmenet egyik újdonsága például az, hogy képesek vagyunk nyomokat követni.

A Cities: Skylines Snowfall kiegészítő csomag alaposan próbára teszi a tervezésünket, a hideg idő megérkezésével ugyanis rögtön kiderül, hogy az infrastruktúra bírja-e a megnövekedett fűtésigényt, aztán ott van a tömegközlekedés megfelelő biztosítása, amiben a kibővített opciók és a télnek is ellenálló villamosok segítenek, illetve természetesen a hóval fedett utak letakarítása is a nyakunkba szakad -- most aztán bizonyíthatjuk, hogy jobban megbirkózunk a hideg évszakkal, mint a BKK! A szabad közlekedést egyébként már csak azért is érdemes biztosítani, mert így a lakosok és a turisták egyaránt eljuthatnak az új látványosságokhoz.

A Keep Talking and Nobody Explodes érdekes variációja a kooperatív élménynek. Az alapfelállás egyszerű: az egyik játékos kezében ott egy bombával megrakott bomba, amit csak akkor lehet hatástalanítani, ha a táskára szerelt feladványokat megoldja. Na de hogyan? Hát úgy, hogy a másik játékos, aki nem láthatja a képernyőt, meghallgatja a társának leírását, és a kinyomtatott leírásban előkeresi a megoldást. A feladatot nehezíti, hogy mindez időre megy, így bomba hatástalanítása, a látottak elmagyarázása és a papírlapok közötti lázas kutatás izgalmas és egyedi élményt kínál.

Az Iron Maiden: Legacy of the Beastben Eddie szerepében meglátogathatjuk a banda színes borítóin elénk tárul világokat, és egyúttal magunkra ölthetjük a kabalafigura, sőt, metálikon különböző formáit, amelyekkel természetesen más és más képességek is dukálnak.

Hagyományos tower defense címekkel Dunát lehetne rekeszteni a Flash-oldalakon, ezért sokak szerint nincs is létjogosultságuk „komoly”, steames játékként. Ám ahogy azt már a műfaj több képviselője is bizonyította, nagyon is van, ha elég jók hozzá. A Gemcraftnál pedig kevés hagyományosabb TD-sorozat létezik: se 3D, se irányítható hősök, se nagyon látványos vagy cuki grafika, csak tornyok, amik egy központi helyet védenek. Azonban ezt az alapreceptet sikerült úgy kibővíteni és megvariálni a hazai csapatnak, hogy az eredmény egy könnyen megismerhető, de hihetetlenül összetett, és sokrétű játék legyen.

A Her Story nem egy hagyományos értelemben vett játék, sokkal inkább egy interaktív novella, melyben egy rendőrségi monitor előtt kell végignézni egy többórás kihallgatás teljes videó-anyagát, ami pár másodperctől egy percig terjedő rövid klippekre van vágva. A Her Storynak nincs hagyományos értelemben vett vége, a videók alapján kell rájönni arra, hogy ki lehetett a kihallgatás alapjául szolgáló gyilkosság elkövetője. A Her Story teljesen egyedi élményt kínál, az utóbbi évek leginnovatívabb programja - egyszerűen kihagyhatatlan alkotás!

Közel két év kellett ahhoz, hogy megjelenjen a Final Fantasy XIV első nagyobb kiegészítője, de megérte rá várni, mert a Heavensward egészen elképesztő mennyiségű tartalommal lett megtömve. Közel tökéletes expanzió a Heavensward, hiszen az új világ hatalmas és gyönyörű, a kiegészítő tartalma órák százaira leköti a játékosokat, története pedig a jRPG-k legjobbjai közé emeli. Kötelező vétel azoknak, akiknek megvan az alapjáték!

Az Oxenfree-ben két tinédzsert irányíthatunk egy rejtélyekkel teli, emlékeikből megformált erdőben. A két főszereplő közti párbeszédek szerves részét képezik a játékmenetnek, egymáshoz viszonyított pozíciójuk határozza, hogyan alakulnak a beszélgetések. Az emberközeli történet igen komoly és részletesen kidolgozott.

A Ronin egy mondatba sűrítve igencsak komoly cuccnak tűnik: bosszúszomjas bukósisakos nindzsaként kell nagy hatalmú gonosztevőket levadásznunk egy hibrid, valós idejű és körökre osztott megoldásokat egyaránt tartalmazó játékban. A harcok élvezetesek, azonban nagy gond, hogy nincs történet, az irányítás pedig gyakran olyan nehézzé válik, hogy az lesz a legkomolyabb ellenfél.