Játékadatbázis

A játék a legendás Gothic folytatása, mely először Németországban jelent meg, és ahol magas pontszámokat kapott, és csak később angol nyelvterületen. Ahogy az első rész, a második is Khorinis földjén játszódik.

A film helyszínein játszódó játék, mely természetesen a moziváltozat hivatalos licenceivel teszi izgalmasabbá a kalandozást. A játékélmény tipikus akció-kaland, kissé monoton megvalósításban -- igaz, egy tipikus filmes játéktól nem is várunk mást.

A Cinemax cseh csapat eddigi játékai közül leginkább a Daemonica említhető, mely nekem bejött, bár igencsak rövid cuccról van szó, és a szakmát is alaposan megosztotta, hiszen 50 és 80% közötti értékeléseket kapott. Legújabb fejlesztésük a Numen: Contest of Heroes névre hallgat, és meglehetősen öszvér játékról van szó, hogy kikerüljem a klón, sőt erősebb kifejezéseket...

A DOOM 3 gazdag kiegészítője: 8 fős CTF multi, hat új démon, az idő, a gravitáció, démoni erők birtokba vétele, no meg a duplacsövű puska....

A Saboteur egy II. világháborús játék, de mielőtt mindenki a „ne már megint egy...” felkiáltással továbblapozna, sietve hozzáteszem: szerencsére van jó pár bíztató elem a dologban, mely - stílusosan, mint Párizs - megér egy misét.

A Splinter Cell széria harmadik darabja. Az Ubisoft immár szokásos módon ismét feljebb tette a lécet, és megugorta - nehéz lesz a műfajban utolérni. Remek pályatervezés, ügyes újítások, melyekkel még élvezetesebb a móka, egészen magas színvonalú tálalásban. Aki lopakodni akar, soha jobban nem élhette ki magát; aki akcióra vágyik, mind a tíz ujját megnyalhatja - aki pedig mindkettőt szereti, a magas újrajátszási értéknek hála bátran nekifuthat a játéknak ismét. Bár vannak hibák, hol kisebb játéktervezési bakik bukkannak fel, hol az MI botlik egyet, vagy épp a grafika hagy ki (a tesztcsapatnak már megint kevés időt adtak), ezt azért az élmény bőven ellensúlyozza. Nyílt színi taps, főhajtás, ezt (megint) rendesen odatettétek, fiúk!

A műfajteremtő, kultikus játéknak annak ellenére hatalmas rajongótábora van, hogy időközben megjelent az EverQuest II, no és persze a trónkövetelők, sőt, az új király, a WoW is. A 8 éves jubileum tiszteletére a SOE és a Verant piacra dobja a The Anniversary Edition kollekciót. A dobozban - és ez nem tévedés! – a klasszikus alapjáték, és az összes eddig megjelent, egészen pontosan 13 kiegészítő megtalálható, így tehát a legutóbbi The Burried Sea is. A pakk elég vonzó, hiszen egy kiforrott MMORPG-t kap a vásárló, 16 egyedi fajjal (közte a legfrissebb Drakkin is) és ugyanennyi osztállyal, 375 zónával, több mint 50 ezer begyűjthető cuccal. Mindez ráadásul szemtelenül olcsón, hiszen az április 23-án debütáló pakk mindössze 19,99 dolláros ajánlott fogyasztói áron kerül a polcokra.

A nagy sikerű mozin alapuló, sajnos elég gyenge szerepjáték, körökre osztott harcrendszerrel, átlagos kivitelezésben, kevés szabadságfokkal és sok dialógussal. A film rajongótáborán kívül nem sok embert fog vonzani...

A gyűjteményes kiadás öt teljes játékot tartalmaz, melyek közül az HL2: Episode Two, a Portal és a Team Fortress 2 önállóan nem jelenik meg!

A gyűjteményes kiadás három teljes játékot tartalmaz:

A cuccban a legendás Battlecruiser-sorozat összes darabját megkaparinthatjuk, méghozzá az Universal Combat SE motorjával.

Leginkább a Myst-szériához hasonlító, puzzle-és készletalapú, tárgykombinálós, belső nézetű kalandjáték, melyben egy ifjú asztrológussegéddel kell bolyonganunk Alexandria olyan híres épületeiben, min a könyvtár vagy a világítótorony. Mindezt a Kleopátra és Ptolemaiosz között kirobbant véres testvér- és polgárháború idején, a királynő szolgálatában. A grafika mesés, a sztori sajnos sablonos, az amúgy kiváló játék pedig oly kurta, hogy fél fogunkra sem elég...

Rengeteg kihívható, létező játékos, korrekt grafikai megjelenítés, alig csaló számítógép: minden megvan hozzá, hogy a lakásunk, esetleg a kocsink helyett pusztán virtuális javakat verjünk el, ráadásul mindezt komolyabb retorziók nélkül.

A készítők 600 különböző kártyát ígérnek, 4 támadó és védekező, 5 varázs-képességet, mindezt korrekt grafikával (ne felejtsük el, web-alapú készítménnyel van dolgunk) megszervezett versenyekkel, a telefonunkról elérhető cserelehetőségekkel, meg mindennel, ami szemnek és szájnak ingere. Méghozzá idén tavasszal!

A zseniális vidámparkmenedzser-szimulátor küldetéslemezében a víz alá merülhettünk nyakatekert hullámvasutainkkal. A remek grafika, a lenyűgöző hangulat, és az igen ötletes és alapos menedzserrendszer mai napig képes rabul ejteni bárkit - immáron delfinekkel!

A GTA sorozatról elhíresült Rockstar North a GTA: Vice City után, illetve a GTA: San Andreas bombasikere előtt furcsa próbálkozással kísérelt meg valami újat letenni az asztalra. Ez a kis mellékvágány a Manhunt volt, melynek már maga a neve is botrányt sejtet (melyet meg is kapott, mint az köztudott, a amit elég öncélú brutalitásával vívott ki magának).

A Rainbow Six, vagy a SWAT 3 egészen új fényt hozott annak idején az FPS-ek kissé egyhangú világába. Az egyszemélyes, mucho hőst végre egy egész osztag váltotta fel, és nem az egyéni rambozás, hanem a megfontolt, kidolgozott csapatmunka volt a lényeges ezekben a játékokban. Azonban ez sokaknak már túl hardcore volt, így a light-abb műfajokat kedvelők nem haraptak rá eme ötletekre. Ezt hivatott megtörni a Star Wars: Republic Commando 2005-ben.

A Games Workshop táblás játékként elterjesztette, Ian Watson megírta, a Relic pedig PC játék formába öntötte a kiváló Warhammer 40K univerzumot. S melyik műfaj is lett volna legjobb ehhez, mint az RTS?

Az Elder Scrolls-sorozat mindig is arról volt híres, hogy az RPG-műfajt újszerűen értelmezve, FPS-nézőpontba helyezte a játékost, s egy újfajta, dinamikus fejlődési rendszerrel gazdagította tovább a szerepjátékok műfaját.

A Max Payne bár történetében egyszerű, mégis a 2000-es évek egyik legmeghatározóbb akciójátéka. A magányos, meggyötört zsaru bosszúhadjárata nem csak megreformálta a TPS műfajt, de olyan, máig használt elemeket vezetett be a játékiparba, mint a Matrix-filmekkel híressé vált Bullet Time. Erős hangulat, parázs pisztolypárbajok és megannyi tisztelgés John Woo és különféle akciófilmek előtt, így lehetne összefoglalni a Max Payne-t.

American McGee gondolt egyet, és a nagysikerű Alice Csodaországban rajzfilmből készített egy számítógépes horroradaptációt - nem is akárhogy! Egyedien morbid (álom)világba csöppen bele Alice, aki nem mellesleg egy pszichiátrián lekötözve feküdt az előbb még, és meredt szemekkel próbált ébren maradni... Nagyjából a már ismert történetet kell végigjátszanunk, csak nem a megszokott módon "teázgatunk a szülinaposokkal"...

Félelmetesnek ugyan kellemesen félelmetes, bizonyos elemeiben zseniális, de a mester Lovecraft maradt igaz, a lepattanó Barkernél van. A történet valódi háttere sajnos csak a könyvekben megtalálható jegyzetekből és irományokból ismerhető meg, az ezekben megelevenedő emlékek lehettek volna szervesebb részei is a történetnek. A hangulat talán még jobb lehetett volna, ha a cselekmény is kellően nyomasztó lenne, a háttértörténet nélkül viszont picit vérszegény volt így pedig vérből konkrétan mondjuk pont elég van, Oneiroson még fürdőt is vehetünk benne. Másrészt horrorjátékban bennszülöttekre vadászni szentségtörés, legyenek azok bármilyen álomvilágban is. A misztikus ellenfelek száma rendkívül kevés, a fegyverek között sincsen különbség, a varázslatok ugyan jók, de nélkülük is jól elvagyunk. Mindezek ellenére megéri csillagászati áron beszerezni egy példányt, annyira egyedi hangulata van; a hiányosságok ellenére minden komolyabb gyűjteményben ott a helye!

A TS2 franchise furcsa oldalágában a borzalmas „álmagyar” címet kapó Mesés díszletek cuccok és a Csilli-villi cuccok után megérkezett a harmadik pakk, Bulis! Cuccok (Celebration! Stuff) néven. E széria mindegyikében adott tematikára felfűzve találunk 60 új felszerelési tárgyat, pár falfestést és padlómintát, plusz némi ruházatot. Esetünkben, mint ahogy azt a cím is sugallja, a bulik állnak a középpontban. Két fő témát találunk, az esküvőket és a szülinapokat, de ezek elemeiből persze egyéb mókákat – házibuli, kerti parti flekkensütéssel – is össze lehet hozni. A csomag segítségével egy belső teret is ünnepi hangulatúvá varázsolhatunk, de a szabadban is kellő körítést adhatunk a hancúrnak. Van itt minden: molinók, fali és asztali díszek, virágok, lámpák, zászlós-füzéres oszlopsorok, lampion, hatalmas lakoma- és pici kétszemélyes asztal, feldíszített székek, bárpult és kerti sütő, puccosabb esküvői kapu, napernyő, mindenféle torta. Mindezek mellé kapunk a férfiaknál kevesebb, a csajoknál több új ünnepi gúnyát, plusz utóbbiaknál négy díszes hajviseletet és fejéket is. A csomaggal tulajdonképpen nagy baj nincs, jópofa dolgok ezek – no de értük pénzt kérni... Jobb helyeken egy ilyen anyagot ingyen osztogatnak, esetünkben viszont a vevőnek közel háromezer jó magyar forintot kell kiadnia érte. A fő gond az, hogy a közösség tagjai ennél kreatívabb, szebb, hasznosabb cuccokat gyártanak tömegével, és nem nagy kunszt egy-két óra alatt nem hatvan, de hatszáz hasonló jóságot levadászni a netről...