Játékadatbázis

Kíváló, ingyenes FPS játék, a reálisabb fajtából. Remek grafika, statisztikákat figyelő rendszer, összetett csapatmunka: ezek a jellemzői.

Az MMO-kiadó NCsoft ezúttal egy ingyenes mókát kínál, ehhez mérten persze nem kell valami hatalmas durranásra számítani, de némi lazításra megteszi. Úgy tűnik, a kreatív csapat is épp a következő nagy projekten agyal, így a portás bácsit kérték meg, mondjon már valami címet, hiszen kevés sablonosabbat lehet elképzelni egy ilyen cucchoz, mint ezt: Dungeon Runner. Bár arra jó, hogy az olvasó kitalálja, miről szól: föld alatti kazamatákban kell rohangálni, és hentelni rút szörnyeket, ezáltal fejlődni, szintet lépni. Az alapfelállás is megaklisé: harcos, távolsági támadó és mágus közül választhatsz, és lehet szólóban, illetve csapatosan vadászni. Bíztató elem, hogy a �dungeonok� Diablósan, véletlenszerűen vannak generálva, így azért a mókát nehezebb megunni. A készítők új pályákat, ellenségeket és cuccokat ígérnek, utóbbiból már most is van jócskán. A játék ingyenesen letölthető és tolható, ám akinek van rá 5 dollárja, jobban jár, ugyanis ezzel extra szolgáltatásokra jogosult, úgymint: csak így juthatunk hozzá a legbrutálisabb cuccokhoz, mellyel a legtöbb kincset és tápot ígérő helyeket is ki tudjuk pucolni; a készletben 220 egységnyi hely van, szemben az ingyenverzióval, ahol csak 80; csak a fizetősök tudnak egy egységhelyre több mana- vagy életerőitalt pakolni, a többieknek minden lé újabb és újabb helyet vesz el a készletből; ha a szerverek megtelnek, a fizető játékosok automatikusan az �ingyenélők� elé kerülnek... Fentiből is kitűnik, hogy abszolút megéri ez az alig ezer forint, és a srácok további bónuszokat is terveznek. Mielőtt rohannátok, el kell mondani, hogy a játék egyelőre limitált tesztfázisban van, azaz egyrészt kell hozzá PlayNC hozzáférés (ilyet ingyen lehet készíteni, a Lineage és a többi NCsoft MMOG játékosainak pedig már van), plusz egy egy meghívó egy már bent lévő játékostól, amely egyelőre elég nehézkesen működik.

A Tabula Rasa sci-fi alapú, melyben az emberiség intergalaktikus zsoldoscsapata, az AFSF (Allied Free Sentient Forces) küzd az idegen faj, a �The Bane� ellen, ismeretlen, távoli bolygókon. A TR sztorialapú, a küldetések, melyeket szólóban vagy csapatosan hajthatunk végre, alaposan befolyásolják az egész játékot, sőt a birtokunkban lévő rejtélyes erő, a Logos az egész kozmoszt képes átformálni. A műfaj egyszerre FPS és RPG, azaz sok akció, lopakodás, némi mágia és erősebb karakterfejlesztés, no meg persze osztályrendszer, hogy mindenki megtalálja a maga posztját a seregben és a csatában. A játék fejlesztője a Destination Games, amelyet Richard Garriott, az Ultima-univerzum megálmodója és megalkotója, a játékhistória legnagyobb hatású fejlesztőműhelye, az Origin stúdió egykori alapítója hozott létre.

A projekt fejlesztését leállították!

Max Payne visszatér! Ugyan az első részben a fél várost hidegre tette, de mégis megúszta, a rendőrség megbocsátotta magánháborúját, és visszavette köreibe. Max próbál megjavulni, próbálja a törvény útját járni ismét, de az első részben megismert Mona ismét elcsavarja fejét, és most Maxet még nagyobb bajba sodorja, mint eddig.

A Vogster Entertainment egy New Jerseyben székelő új cég, de okos taktikával rögtön Kijevben és Moszkvában is nyitottak stúdiót, hogy az ottani, közismerten jó képességű emberanyagot felhasználhassák, no meg azonmód megjelenhessenek a kelet-európai piacon is. Első projektjük egy MMORPG, CrimeCraft címmel, mely PC-re, XBOX360-ra és PS3-ra készül. A legjobb hír, hogy nem aprózták el a srácok, és egyből megvásárolták az Unreal3 motor licencét hozzá. A játék a mai, modern világban játszódik. A játékosok a politikai, gazdasági és szociális élet szereplői lesznek, üzletet nyithatnak, kereskedhetnek, és szenvedő alanyként konfrontálódhatnak bűnözői csoportokkal vagy rejtélyes rendfenntartó figurákkal. A Megapolisz nyüzsgő életének, atmoszférájának fenntartását, folytonos változását erős mesterséges intelligencia segíti. A főbb kulcspontok: vehetsz magadnak autót és házat; nyithatsz és üzemeltethetsz boltokat, raktárakat, bankokat, üzemeket; részt vehetsz területharcokban és klánháborúkban; MMO-ban egyedi csatarendszer (no, erre igen kíváncsi leszek...); fejlett szociális rendszer, a konfliktusokat lövés nélkül is el lehet simítani; választhatsz a törvénytisztelő, a bűnöző, vagy a pénzügyi karrier között, ezt bármikor megváltoztathatod. Ennyit tudunk egyelőre, képet sem még, csak pár pici koncepciórajz látható a fejlesztő projektoldalán. Ezek szerintem egyébként erősen cyberpunk hatásúak – főleg a gördeszkás hacker -, finom Neuromantik-hangulat lengi be őket, ami azért nem hangzik rosszul. A partnerlista alapján a kiadó a Vivendi lehet, de a terjesztők között szerepel még a Best Buy, a GameSpy és a Yahoo Games is. Részletek később.

A zseniális első rész után eléggé szíven ütötte a játékosokat ez az összecsapott epizód. Gyakorlatilag az első részt kaptuk meg, lebutítva, szebb grafikával és több csatával - amik igen bénán vannak kidolgozva. Ez most nem jött össze...

Az Oblivion első "igazi" küldetéslemeze. Kapunk egy új területet, melynek körülírása így szól: "the realm of Sheogorath, the Daedric Prince of Madness", azaz az őrület ifjú daedra hercegének, Sheogorathnak birodalma ez.

A Desperados 2: Cooper�s Revenge első küldetéslemeze, mely érdekes módon új néven debütál.

A lengyel srácok sikeres, 2004-es versenyszimulátorának még extrémebb folytatása. A raliautókon kívül GT-verdák, DTR buggyk, 4x4 terepjárók és kamionok versenyeznek épített pályákon és hegyen-völgyön át. Az eredeti XR-hez hasonlóan itt is találunk karriermódot, szóló versenyeket és többjátékos zúzást. Természetesen ismét a Chrome Engine dohog a stuff mélyén, és a ChromEd szerkesztő segítségével magunk is tervezhetünk majd saját pályákat vagy versenymódokat.

A játék címe Tribulation Knights, programozója az Atomic Design Laboratory, az egész projekt mögött egy John Nelson nevű úriember áll. A stuff a Left Behind: Eternal Forces-hez hasonlóan szintén Tim LaHaye és Jerry B. Jenkins regényfolyamából meríti szellemiségét. Ott a rosszak Global Community Peacekeeper, míg a jók Tribunal Forces néven futottak. Nos, itt nagyjából ugyanez a felállás. Az alapsztori a bibliai végítélet napjával nyit, egy szekta World Rule Enforcers néven magához ragadja a hatalmat, és minden keresztényt tömlöcbe vetnek. A jók összefognak, létrehozzák a Tribulation Knights nevű szervezetet, és speciális ügynököket képeznek ki, hogy legyűrjék a gonoszt. A cucc lopakodós akció, kalandos-puzzlés elemekkel (a fejlesztő honlapján egyébként az is szerepel, hogy a játék epizódos formában kerül a nagyközönség elé), hősünk tehát nagyjából Sam Fisherre hajaz. Feladatunk információgyűjtés, hittérítés, és keresztény testvéreink kiszabadítása. Mivel a városokban nyüzsögnek az ellenséges katonák és a hozzájuk húzó „pogány” civilek, akik ha meglátják karakterünket, riadót fújnak, és ezzel vagy vége a küldetésnek, vagy egy messzi-messzi börtönben ébredünk fel, háztetőkön, csatornákban, szellőzőjáratokban kell leginkább előrehaladnunk. A játék szellemiségéhez mérten egy csepp vér sem fog hullani; emberünk fegyvere egy high-tech parittya (lásd: Dávid kontra Góliát), a gonoszoké pedig közelharcra sokkoló, távolsági támadásra pedig Woozy Emitter, mely émelygést, hányingert, ájulást okozó „hiperbasszus” hangot bocsát ki (nem nehéz kihallani belőle a rockbandák elleni rosszallást...). Hősünk légdeszkán és lebegő autókon közlekedik, eszköztára éjjellátót, álcázóberendezést, ellenségdetektálót, PDA-t (térképekkel, alaprajzokkal), ajtónyitót, antigravitációs kütyüt és legfőképpen MP3 lejátszót tartalmaz, mely folyamatosan tolja a fülébe a zsoltárokat, nehogy a gonosz hangjai eltérítsék... A parittyán kívül vegyszeres vízzel töltött lufik is lesznek nálunk, amolyan bombák, melyek kis időre lebénítják az ellenfelet. A TK motorja a Reality Engine lesz, ez önmagában nem rossz, jó kis erőmű ez, persze érteni is kell hozzá... A stúdió honlapján található galériákban igazából csak a koncepciórajzokat érdemes meggusztálni, bár azt profi művész készítette, a játékképek elég ijesztő portékák; nem is kreáltam galériát, mert a jelenlegi kínálatból sokat nem tudtam volna hasznosítani. Amúgy a játék alapvason, egygigás procival, 256 mega RAM-mal, és egy GF3-mal elfut. Mondjuk, ezt meg is értem... A készítők célja, hogy jó erkölcsöket és keresztény értékrendet közvetítsenek, és figyelmeztessék azokat, akik még nem tértek meg, hogy ha Jézus magához szólítja majd híveit, a hátramaradókra nehéz sors vár. Ámen.

Klasszkus hack 'n' slash játék, jó pár érdekességgel. Az első az alapfelütés, ugyanis ez úgy szól, hogy Ozirisz legyőzte Széthet, holott ugyebár a mitológiában épp fordítva van, Széth, az idegen országok és a gonoszság megtestesítője volt az, aki megölte bátyját. No de, a sztori kedvéért mindent, ugyanis így lesz izgalmas: Széth évezredekig fekszik sírjában, mígnem egy nap feltámad, és elhatározza, bosszút áll az egész világon. Nagy szerencséjére felfedezi a módot, hogy az eleddig egymástól elszigetelten létező négy világ mitológiái között amolyan tér és idő vándoraként közlekedjen, és maga mellé állítsa a vele szimpatizáló istenségeket. Kiválasztott hősöd saját hazájából indul, és miután ott legyőzte a főgonosz kollégáit, rajtad áll, merre indul tovább, azaz szabadon választhatod meg a fő küldetések sorrendjét. Az egész végén persze, kellően feltápolva, szembe kell nézned a rettentő Széthtel is. Persze nemcsak istenek és félistenek között kell rendet vágnunk, hanem mindenféle mitikus, no meg a műfaj miatt kissé sablonos szörnyek között is: csontvázak, óriáspókok, kentaurok, múmiák, hárpiák, vadállatok, no és kisebb főellenségek, mint Medúza, vagy Fáfnir (a skandináv mitológia kincset őrző sárkánya) és Fenrir (szintén az északiak gigantikus farkasa, melyet a játéknak címet adó Loki isten nemzett). Ez utóbbi kettő kivételével tiszta Titan Quest, no de mint ott, itt is helye van ezeknek... Az ellenségeknek persze meglesz a maguk gyenge pontja, melyek megtalálása és kihasználása lesz a siker egyik záloga. Megnyugtató a másik kötelező játékelem, a cuccok kérdése is, hiszen több ezer holmit lehet összekaparni és megvásárolni, ezek között 500 egyedi felszerelés is megtalálható lesz, például Tór isten híres harci kalapácsa, a Mjöllnir, vagy Achilles páncélzata. Minden vért és fegyver a kovácsoknál fejleszthető lesz úgy technikai, mint mágikus téren, ami ismét csak elvárt dolog a műfajban. A négy világ híres történelmi és mitológiai eseményeinek is részesei leszünk, így ott lehetünk Trója ostrománál, a Ragnaröknél (a skandináv mitológiában a világvége, az istenek pusztulása), és - itt a másik meglepő fordulat, melynél eléggé nagyot néztem - a spanyol konkvisztádorok közép-amerikai hódításánál (ez ugye elég nagy időintervallum). Ennek megfelelően találkozhatunk aztán legendás karakterekkel is, beleértve Achillest, Akhénaton fáraót, no meg Hernán Cortést is. Még valami, mégpedig örömteli tény: a pályákat a Diablóhoz hasonlóan a motor véletlenszerűen generálja, ami ugye erősen javítja az újrajátszhatóságot, nem beszélve arról, hogy ugyebár négy hőst (norvég barbár harcos, görög katona, egyiptomi varázsló és azték sámán) indíthatunk útnak négy világból, saját segítő istene pártfogásával (ráadásul itt is három lehetséges közül választhatunk, ami ismét megsokszorozza a variációk számát), plusz kapunk multit is, két játékmóddal (kooperatív móka és PvP arénaharcot)...

Az utóbbi évek egyik legígéretesebb projektje volt a Söldner, és a megjelent játékot látva azt kell mondani, benne volt a potenciál, hisz az Operation Flashpoint és a Battlefield-széria minden jóságát egyesítette, rengeteg ötlettel, hatalmas arzenállal és járműparkkal. Ám valamely ismeretlen, bár sajnos a JoWoodra jellemző ötlettől vezérelve a kiadó gyakorlatilag alfaállapotban, a hasonló Joint Operations címmel szinte egy időben dobta piacra, ami a legteljesebb bukást biztosította a projektnek. Mindez az 1996 óta tevékenykedő, a Panzer Elite-tel ismertté vált, és 2000-ben a JoWood által felvásárolt fejlesztőcsapat, a Wings Simulations halálát is jelentette. A játék további gondozását (pontosabban: befejezését...), és a foltozások elkészítését a kiadó a gEasy Development Teamre bízta. A JoWood a Söldner hivatalos oldalának német nyelvű szekciójában, illetve a fejlesztő honlapján tette közzé, hogy a gEasy srácok már javában dolgoznak a játék második részén. A kiadó szerint ennek bázisát a Söldner-fórum 20 ezer regisztrált tagja jelenti, akik rendszeresen beszélgetnek a lehetséges fejlesztésekről, melyet a készítés folyamán figyelembe fognak venni. Továbbiakat nem árultak el, csak annyit, hogy a cím egy franchise része lenne, a hangsúly továbbra is a többjátékos üzemmódon van, és 2007 negyedik negyedévére várható.

Egy új, a Sims franchise-ba tartozó, The Sims Stories nevű termékvonal első darabja. A játék kétféle módot tartalmaz. Az egyik egy úgynevezett megrendezett sztorimód. A széria első darabjának címe The Sims Life Stories, ebben két történetet kell megélnünk. Az elsőben egy fiatal lány, Riley hazatér szülővárosába, új életet kezdeni, új barátokra, tapasztalatokra szert tenni, persze sok fordulattal, meglepetéssel tarkítva mindezt. a második hőse Vince, egy high-tech zseni, akinek a szerelemben eddig nem sok sikere bolt, pedig nagyon szeretné a szebbik nemet, így az ő érzelmi életét kell ápolgatnunk. A sztorimód mellett klasszikus szabadjáték is helyet kap, melyben a magunk által készített karakter élettörténetét kell megírnunk, megrendeznünk, lejátszanunk. A széria kifejezetten a laptop-tulajdonosokat célozza meg. A mai, rohanó generáció már előszeretettel használja a hordozható gépeket, az alapjáték pedig kifejezetten a PC-re volt kihegyezve. Ez Sims Stories kifejezetten a „lapikra” készül: bármilyen egyszerű, akár alaplapi grafikuskártyán elszaladgál, és amint a játékos összecsukja a gépet, automatikusan szünetmódba kapcsol, kinyitáskor pedig felajánlja a folytatás lehetőségét. Emellett dedikált ablakos megjelenítésben is fut, így mellette lehet csetelni, bármilyen üzenetküldő szolgáltatással tartani a kapcsolatot a haverokkal.

1984 óta dübörög az EA legnépszerűbb franchise sorozata. A Madden NFL 07 a 17. a sorban, tíz platformra jelent meg, és négy hónap alatt ötmillió példányban talált gazdára. Az amerikai foci nemzeti ligájától az EA 2004 végén vásárolta meg a kizárólagos jogokat, így a címekben az összes stadiont, csapatot és játékost megtaláljuk, részesei lehetünk a bajnokság eseményeinek, látványos akciókban terelgethetjük a népszerű focistákat, csapatalapú egy- és többjátékos üzemmódban egyaránt.

Ez a Medal of Honor-epizód, ahogy azt a címe is sugallja, nem a megszokott európai hadszíntérre invitál minket, hanem a Csendes-óceán szigetein megvívott, talán véresebb és kegyetlenebb csatákba enged betekintést. A helyszín- és grafikus motor váltás természetesen arculatváltással is járt, hiszen immár nem porig rombolt városokban, hanem zöldellő trópusi szigeteken ritkíthatjuk az ellent, akik ezúttal nem a nácik, hanem a japánok.

"...Nincs tovább – jelent meg a napokban az internetes fórumokon. Bár a játékról már hónapok óta semmit nem lehetett hallani, úgy néz ki, a nevető harmadik fél – az MGM játékfejlesztői részlege, akik mellesleg birtokolják a franchise -t – húzzák ki a szőnyeget a marakodó másik két fél alól. Úgy néz ki, több reményt fektetnek a rengeteg pénzt hozó MMORPG fejlesztésébe, így visszaveszik a JooWood-tól a jogokat..."

Hatalmas gondban vagyok a Halo 2-vel kapcsolatban. Az xboxos verziót ugyanis imádtam. Bátran állíthatom hogy a Halo sorozathoz fogható küzdelmes harcokat, mesterséges intelligenciát, történetet és a vezethető járművek sokaságából adódó változatos játékmenetet egyetlen FPS-ben sem tapasztaltam még. A PC-s Halo 2-ből azonban valami elveszett...

Az Arx Fatalis és a Dark Messiah of M&M után a lyoni stúdió valami egészen új dologba kezdett. A The Crossing, amolyan beszédes cím: nem kevesebbet ígér ugyanis, mint a szóló- és a többjátékos mód keresztezését, evégből „crossplayer FPS” besorolást kapott. A játékot a Source-motor hajtja, és a Half-life 2 művészeti vezetője is ott bábáskodik mellette.

Vannak olyan játéktervezők, akiknek nevét mindenki ismeri: Sid Meier, Peter Molyneux, Will Wright. Ám van egy szerény francia srác, akinek legalább ennyit köszönhet az ipar, és akit a mai napig rajongók ezrei imádnak. Sok játékot készített, mégis egy van, amelynek mindezt köszönheti. Eric Chahi a neve ennek a fiatalembernek, ama bizonyos játék pedig az Another World (az USA-ban Out of this World, Japánban Outer World). Főhőse egy fiatal tudós, Lester Knight Chaykin, aki egy éjjel szerencsétlen körülmények következtében átkerül egy másik, idegen világba. A cím hivatalos besorolása „cinematic platform”, azaz moziszerű, folyamatos animációval életre keltett mászkálós-ugrálós móka, akció és kalandelemekkel (a Tomb Raider készítői sokat tanultak belőle...). És hogy mi minden újdonságot tartalmazott a játék? Ez volt az első 2D-s cím, amely poligonokból épült fel; a rajzfilmszerű hatás kedvéért nem volt HUD, sőt semmiféle szöveg, párbeszéd sem, a játékos az akciókból, gesztusokból, arcjátékokból, innovatív átvezető animációk segítségével követhette a sztorit. Az Another World először Amiga 500-ra jelent meg, és fölindulást okozott. Gyakorlatilag minden vasra elkészült a verziója, PC-re egy bővebb változat jelent meg. Hatása a mai napig tart, mind újabb és újabb platformokra portolják, az eladások száma milliós nagyságrendű. Chahi barátunk 2006-ban elkészített egy modernizált verziót Windows XP-re, mely játszható mind az eredeti 320x200-as felbontásban, mind 1280x800-ban (ebből látható egy jelenet a mellékelt képen, az alsón pedig a készítő által festett dobozkép). Ennek demója letölthető a hivatalos honlapról, aki pedig meg akarja vásárolni, mindössze 7 euróért azt is megteheti. Ám most már érdemes egy picit várni. A 15 éves évfordulóra ugyanis elkészül egy ünnepi kiadás, mely a Lexicon Entertainment gondozásában 2007. márciusában jelenik majd meg. A teljes grafika újjászületik, a felbontás 2048x1536-ra nő, a hangok és a Jean-François Freitas által komponált zenét is újrakeverik. A játékhoz mellékelnek egy CD-t a zeneszerzői munkáival, egy dokumentumfilmet a készítésről, rengeteg eredeti, még nem publikált anyagot, rajzokat, terveket. Aki eme mestermű rajongója, bizonyára örömmel fogja megvásárolni, de másoknak is ajánlom, hiszen ez az a cím, ami valóban megreformálta a műfajt, sőt kihatott a teljes játékiparra.

A legenáds Pirates! még Commodore 64-es számítógépeken rótta a kényszerköröket, amíg egy napon a designer zseni Sid Meier úgy nem döntött, felújítja gyermekét. Kedves grafika, egyszerű, de függőséget okozó játékmenet - a hangulatot tehát sikerült újrázni.

Leonardo, Michelangelo, Donatello és Raffaello, a négy pizzafaló nindzsateknős ismét támadásba lendül - az új idők szellemében az interaktív média teljes spektrumában.

Klasszikus akció/RPG, avagy hack n' slash, ezúttal sci-fi témában - ahogy a cím sejteti, rusnya idegen létformákat kell felaprítanunk. A fejlesztők számos számmal próbálják meg eladni portékájukat: pályánként tízezer szörny (egy képernyőn egyszerre 100), 50 fegyver, húszféle kütyü (zseblámpa, elsősegélycsomag, harci robot, radar, stb.). Mindezt dinamikus fény/árnyék és környezeti hatásokkal (víz, eső, köd), három játékmódban: kampány, túlélős móka, és hálózatos üzemmód. Nem egy világmegváltó cucc, de némi agyatlan mészárlásra kiválóan alkalmas, és néha ilyen is kell...

New York hatalmas város... Sokan a szabadság városának tartják, monumentalitása mindenképp elég teret enged ennek kibontakozásához. Amerika szimbóluma egyértelműen, a legtöbb film vagy játék itt, vagy Los Angelesben (esetleg Las Vegasban) játszódik. A New York-i téllel és borzalmaival már találkozhattunk játékban, konkrétan a Max Payne első részében, ahol szinte "télhorrort" élhettünk át a keleti-part nagyvárosában.