Játékadatbázis

A Traveller's Tales LEGO-sorozatának ebben a darabjában az új Star Wars trilógiát játszhatjuk végig, könnyed, szórakoztató formában. A játék kicsiknek és nagyoknak egyaránt ajánlható.

A DICE szitává lőtte ellenfeleit. A BF-franchise második része elképesztő méreteivel, változatosságával, fegyvereivel és járműveivel, no meg a tengernyi extrával az online háborús címek alapművévé vált.

Az eredetileg is zseniális stratégiai játék méltó bővítése. A két új faj (Necron, Tau)  friss színt hoz a játékmenetbe és ezúttal a hadjáratok hosszába sem tudunk belekötni: a korábban negatívumként felrótt rövid hadjáratokat a fejlesztők egy új rendszer bevezetésével küszöbölték ki. Ezúttal nem előre meghatározott sorrendben következő pályákon kell végigirtanunk ellenfeleinket, hanem egy egész bolygó meghódítása a cél, tetszőleges stratégiával. Ezt a Total War óta megannyi RTS-ben visszaköszönő, Rizikó-szerű nagytérkép alkalmazásával hozták össze: szabadon választott sorrendben támadhatjuk és védhetjük meg a bolygótérkép mintegy huszonöt területét. A provinciák eltérő bónuszokkal ruházzák fel népünket, valamint hősünk is egyre táposabbá válik a különböző harci kiegészítők által. A rendszer egyszerű és nagyszerű, bár már annyi RTS-ben láthattuk, hogy a Relictől elvártunk volna egy ennél kifinomultabb, több lehetőséget hordozó variációt. Ráadásul a nem behatárolt fejlődés miatt a küldetések nehézsége eléggé hullámzó, és sohasem tudjuk biztosan, hogy vajon legyőzhetetlenül erős ellenfelet támadtunk be. Az AI továbbra is kimagasló, főleg a küldetések első felében hajlamos nagyon agresszív lenni, de mikor már kiépítettük a gazdaságunkat, akkor is tud súlyos kellemetlenségeket okozni – bár a lassú, de biztos felőrölés taktikája ellen tehetetlen.

Jóból is megárt a sok, tartja a szólás, és milyen igaza van! A második világháborús RTS-ekre (és ha már itt tartunk: az FPS-ekre is) is igaz a népi bölcsesség: ma már azok a legvérmesebb rajongók is hajlamosak hidegrázást kapni a végeláthatatlan sorokban özönlő klónok egy-egy újabb darabjára, akik egyébként Sherman tankokkal fekszenek és 88 mm-es légelhárító lövegekkel kelnek. Na ebbe a miliőbe érkezett meg a Company of Heroes, hogy az unottan ásítozó közönségnek pár másodperc alatt a torkára forrassza a "na még egy partraszállós-tankos RTS" mondatot, és változtasson vissza mindenkit lelkes rajongóvá...

Helyenként igen hangulatos, amúgy rémesen monoton akció-szerepjáték, hatalmas gépigénnyel és egyedi ötletek nélkül. Egy ideig el lehet vele lenni, de a világot nem váltja meg.

Kissé furcsa erről a címről írni, ugyanis az ember vagy gonosz, vagy nem mond semmit... A játék tulajdonképpen ugyanaz, amit az Akella eddig hasonló címeiben, a Sea Dogs és a Pirates of the Caribbean sorozatok darabjaiban (no meg mindezek "múzsájában", a Sid Meier-féle Pirates!-ben) megszokhattunk: hajó- és karakterfejlesztés, kalandozás a 17. századi karibi térségben, epikus csaták vízen, fedélzeten és szárazföldön.

Ukrán stratégiai játék sprite-os - de látványos - grafikával, remek zenével, és valami iszonyatosan vontatott játékmenettel. A fanatikusoknak megér egy próbát - a többieknek azt javasoljuk, fussanak!

A Codename: Panzers - Cold War története elszakad a második világháborús miliőtől, és egy alternatív történelmi szálon haladva mutatja be, milyen lett volna, ha az ötvenes évek hidegháborúja nem is olyan hideg. A sztori szerint a Szovjetunió és a NATO (melyet persze az USA vezet) konfliktusa a harmadik világháborúba torkollik -- ezt dolgozza fel a játék kampánya, melyet kooperatív móddal megtámogatott küldetések és kidolgozott többjátékos mód egészítenek ki. A Cold War persze játékmenet terén marad a gyökereknél: most is egy valós idejű, ám az építkezést többségében hanyagoló stratégiai játékról van szó, melyben egy kisebb osztagot irányítva kell elfoglalnunk a térkép taktikai szempontból fontosnak számító pontjait.

A Word of Chaos a "Káosz szava" című Nemes István (alias John Caldwell) regényt dolgozza fel. Íme a sztori rezüméje:

A LEGO Star Wars, bár kritikailag elég megosztott lett, a játékosok körében népszerű darab volt. Egyszerű, de adrenalindús játékmenetével és hamisítatlan, mégis mókás Star Wars-hangulatával méltán lopta be magát a szívünkbe. Erre való tekintettel jelent meg a II. rész.

Kevés ötlet, kevés újítás, lapos sztori, idegesítő feladványok, erőltetett 3D - de legalább kalandjáték, amit a mostani ínséges időkben bizony meg kell becsülnie a stílus rajongóinak... A Broken Sword negyedik része csak azoknak ajánlható, akik az első hármat a polcukon tudják, és minden este elégedett mosollyal törlik le a port a dobozokról, emlékezve arra a sok élményre, melyekkel gazdagodtak a végigjátszások során. Noha ez inkább az első két részre vonatkozik, ha már végigjátszották a harmadikat, a rajongók feltétlen küzdjék végig ezt is, nem fognak csalódni. Kevésbé fanatikusoknál már fennáll ez a veszély…

A kutya és a nyúl története legendás: emberek százezrei imádják a mai napig. A folytatás hányadtatott körülmények között, végül epizódikus formában készült el - ám panaszra nem lehet okunk, csupán hogy darabokban tölthetjük le a játékot... Azok se búsuljanak, akiknek ez így nem fekszik, ugyanis megvan a megállapodás és pár hónap múlva már rendes, dobozos formában is megkaparinthatjuk a Sam & Max: Season 1-et!

Világsiker lett az alapjáték - nem csoda, hogy érkezett egy expanzió. A kiegészítés hangulatában végül is felnő a nagy elődhöz - éppen csak újdonságokat felejtettek el belecsempészni...

Az Alone in the Dark negyedik része - a sorozat legendává avanzsált első epizódját leszámítva - a legjobb darab a szériában. Mindenkinek kellemes borzongást, illetve izgalmakat nyújt majd a The New Nightmare, úgyhogy sötétedés után csak erős idegzetűeknek ajánlott...

"I will make him an offer he cannot refuse." ("Teszek neki egy visszautasíthatatlan ajánlatot.") Ismerős a mondat, igaz? Ha máshonnan nem is, a Keresztapa című filmből. Mario Puzo regénye alapján készült el a nagysikerű alkotás a '70-es évek elején, és nagyot aratott. Amellett, hogy kiváló adaptáció, a könyvben megismert alakokat, figurákat világsztárok, színészóriások jelenítették meg (Marlon Brando, Al Pacino, Robert Duvall, Robert De Niro, James Caan, stb.). Annak ellenére, hogy a film elég régóta volt látható a mozikban, és egy ideje nem volt porondon sehol, sorsát nem kerülhette el: napjaink új szórakoztatóiparában, a videojátékok világában is meg kellett jelennie. Az Electronic Arts gondozásában végül 2006-ban mi is kezet csókolhattunk Don Corleonénak.

Ha jó idegzetű vagy, kedveled a nyomasztó hangulatú FPS-eket, és szabaddá tudsz tenni úgy 8-10 órát a játékra, várd meg, míg besötétedik, és merülj el a Condemned beteg világában! Mesteri közelharc, nyomasztó hangulat - a Monolith a F.E.A.R. után újabb izzasztó thrillert alkotott. Nem tökéletes, de hogy jó ideig felriaszt álmodból, azt garantáljuk...