Játékadatbázis

Kevés ötlet, kevés újítás, lapos sztori, idegesítő feladványok, erőltetett 3D - de legalább kalandjáték, amit a mostani ínséges időkben bizony meg kell becsülnie a stílus rajongóinak... A Broken Sword negyedik része csak azoknak ajánlható, akik az első hármat a polcukon tudják, és minden este elégedett mosollyal törlik le a port a dobozokról, emlékezve arra a sok élményre, melyekkel gazdagodtak a végigjátszások során. Noha ez inkább az első két részre vonatkozik, ha már végigjátszották a harmadikat, a rajongók feltétlen küzdjék végig ezt is, nem fognak csalódni. Kevésbé fanatikusoknál már fennáll ez a veszély…

A kutya és a nyúl története legendás: emberek százezrei imádják a mai napig. A folytatás hányadtatott körülmények között, végül epizódikus formában készült el - ám panaszra nem lehet okunk, csupán hogy darabokban tölthetjük le a játékot... Azok se búsuljanak, akiknek ez így nem fekszik, ugyanis megvan a megállapodás és pár hónap múlva már rendes, dobozos formában is megkaparinthatjuk a Sam & Max: Season 1-et!

Világsiker lett az alapjáték - nem csoda, hogy érkezett egy expanzió. A kiegészítés hangulatában végül is felnő a nagy elődhöz - éppen csak újdonságokat felejtettek el belecsempészni...

Az Alone in the Dark negyedik része - a sorozat legendává avanzsált első epizódját leszámítva - a legjobb darab a szériában. Mindenkinek kellemes borzongást, illetve izgalmakat nyújt majd a The New Nightmare, úgyhogy sötétedés után csak erős idegzetűeknek ajánlott...

"I will make him an offer he cannot refuse." ("Teszek neki egy visszautasíthatatlan ajánlatot.") Ismerős a mondat, igaz? Ha máshonnan nem is, a Keresztapa című filmből. Mario Puzo regénye alapján készült el a nagysikerű alkotás a '70-es évek elején, és nagyot aratott. Amellett, hogy kiváló adaptáció, a könyvben megismert alakokat, figurákat világsztárok, színészóriások jelenítették meg (Marlon Brando, Al Pacino, Robert Duvall, Robert De Niro, James Caan, stb.). Annak ellenére, hogy a film elég régóta volt látható a mozikban, és egy ideje nem volt porondon sehol, sorsát nem kerülhette el: napjaink új szórakoztatóiparában, a videojátékok világában is meg kellett jelennie. Az Electronic Arts gondozásában végül 2006-ban mi is kezet csókolhattunk Don Corleonénak.

Ha jó idegzetű vagy, kedveled a nyomasztó hangulatú FPS-eket, és szabaddá tudsz tenni úgy 8-10 órát a játékra, várd meg, míg besötétedik, és merülj el a Condemned beteg világában! Mesteri közelharc, nyomasztó hangulat - a Monolith a F.E.A.R. után újabb izzasztó thrillert alkotott. Nem tökéletes, de hogy jó ideig felriaszt álmodból, azt garantáljuk...

A klasszikus Commandos 3D-s, csapatalapú, taktikai FPS-be át- és kiforgatott verziója.

Az első rész nagyon vegyes fogadtatású volt. A játék koncepciója igencsak ízletes volt, de mivel 1998-ban jött ki, pont a Half Life-fal együtt, így eléggé elfelejtődött. Illetve szegény tele volt hibákkal, bugokkal. A Valva szárnyai alá vette Steam rendszerén keresztül a koncepciót, s még a Half Life 2 alatt debütált Source motorral is támogatta őket (persze jó pénzért).

Aki nem ismerné, vagy nem rémlik neki, esetleg elfelejtette volna, a Desperados egy Commandos-klón, abból is a kegyetlenül nehéz, vagy - nézőpont szerint - kihívós illetve szívatós fajta, vadnyugati köntösben. Azaz van egy bazi nagy pálya, amin úgy félszáz ellenség őrködik, járőrözik, figyel, és neked a térkép egyik sarkából a másikba kell eljutnod észrevétlenül, és ott (meg néha közben) különféle feladatokat megoldani. Ha észrevesz az ellenség (meglát, meghall), meghalsz. Ha civilt nyírsz ki, meghalsz. Ha sikerül a küldetés, örülsz. De nagyon.

A GTA: San Andreas sikerét próbálta meglovagolni az Avalanche Software és az Eidos külső nézetes "gettóakciójukkal", melyben mindkét oldal, azaz a "gangszták" és a zsaruk oldalán is harcolhatunk. A szóló mód mellett 16 fős multiban is szórhatjuk az ólmot az ellentétes oldal áldozataira. Miden továbbiról Flatline cikkében...

A Shattered Union ismét a terrorizmus világába kalauzol minket, s a gonosz terroristák ellen kell harcolni benne ismét, ezúttal egy körökre osztott stratégiai játék formájában. A történet szerint egy nukleáris csapás teljesen lerombolta Washington-t, ezért az amerikaiaknak és szövetségeseiknek megoldást kell találnia a felépülésre és természetesen az ellencsapásra. Mi leszünk az egyik tábornok, aki majd reményt hoz az országnak.

Ki ne gondolt volna már gyerekkorában arra, hogy filmrendező lesz, és egy napon majd könnyfakasztóan katarzisztikus filmeket fog forgatni és bemutatni? Ugye mindenki, de legalábbis sokan. Nos, Peter Molyneux ( "a játékfejlesztés pápája" ) megadta nekünk a lehetőséget 2005-ben (s ezzel Stöki vesztett is egy üveg whiskey-t), hogy ezt átélhessük a The Movies című játékban.

A Dawn of War első kiegészítője, mely a címéhez hűen két új kampányt nyújt az örök fagyba burkolózó Lorn bolygón. Ez a környezet nagyon feldobja a hangulatot, főleg a grafikán is megfigyelhetnek némi polírozást az éles szeműek. Az új modellek még részletesebben és látványosabban néznek ki, mint az alap játékban: minden csavart és plecsnit látni rajtuk, nem is beszélve arról, hogy ezúttal az azonos típusú egységek is észrevehetően eltérnek egymástól, vagyis itt végre nem az RTS-ekben megszokott klónhadsereget vezetjük harcba. Látványos újítás, hogy embereinek látszik a leheletük is, és ezúttal a holttestek és roncsok nem tűnnek el nyomtalanul a harcmezőről - egy idő után igen brutálisan véres csatatérré változtatják a tájat. Az alapjáték egyik legnagyobb hiányosságának rótták fel, hogy a mindössze tizenegy küldetés során csak egy fajt próbálhattunk ki, a többi nép a multi mókákra maradt. Ezt felismerve a Relic a kiegészítőlemez tíz összetett küldetésébe belepasszírozta mind a négy alapfajt - de természetesen a fő szerepet az új oldal, a Birodalmi Gárda képviseli.

Komoly Karesz visszatér! Ki ne ismerné a fehér trikós, tornacsukás kelet-európai macsót? Nem, nem Daniel Garner-ről van szó, a Painkiller főhőséről, hanem a nála talán kicsit élettel telibb Serious Sam-ről. A horvát fejlesztők rátapintottak a lényegre, mikor az első részt kihozták: a játékosoknak igen is van igénye az agyatlan, groteszk lövöldözéshez. Mindezt felturbózták kb. csilliónyi ellenféllel, nem is a kisebb fajtából. Olykor huszasával törtek ránk a négyméteres, lézerpisztolyos szörnyetegek, tehát a játék nem volt unalmas, vagy sétagalopp. Igencsak meg kellett dolgozni azért, hogy az ellenfeleink tetemein állva dicsőségesen elszívjunk egy szivart (vagy kinek, mi tetszik). Mindehhez hozzájött még az olykor fel-feltűnő gigantikus méretű szörnyek léte (néha csak a lábujjukat láttuk, szó szerint). S persze nagyon beteg, olykor a használhatóság határán levő fegyverekkel kellett móresre tanítanunk a sok pokolfajzatot.

Peter Jackson úgy írta be magát a történelembe napjainkban, mint a nagy Gyűrűk Ura filmtrilógia megalkotója. Azonban a mester nemcsak fantasy-témában képes nagyot alkotni, hanem igen is otthon van a klasszikus filmekben is. Ilyen volt a nemrégiben bemutatott King Kong-ja, mely az 1939-es film előtti tisztelgés volt (és sokak tetszését elnyerte). A viszonylagos siker után úgy kiáltott a film egy játékadaptációért, mint a jó bor egy darabka sajtáért. Peter Jackson erra a feladatra a Ubi Soft egyik fejlesztőcsapatát látta legmegfelelőbbnek.

A Kviddics Világkupa című mellékvágánnyal együtt immár az ötödik Harry Potter játékot készíti el az Electronic Arts angliai stúdiója (a filmet jegyző Warner Brothers játékkészítő üzletágával koprodukcióban). A több mint 80 fősre duzzadt fejlesztőcsapat másfél év alatt készült el a játékkal, érthetően a film premierjének környékére időzítve a megjelenést.

A Knights of the Temple első része egyszerűsége és linearitása ellenére is remek ütömvágom akciójáték volt. A nem túlbonyolított harcrendszer igen hangulatos, egyszer mindenképp végigjátszandó kalandot eredményezett -- főleg, mert PC-n már akkor sem nagyon voltunk elkényeztetve egyszerű, de hangulatos öldöklős játékokkal. A svéd Starbreeze fejlesztőgárdájának már nem jutott ideje a folytatást is elkészíteni, így új fejlesztő kezébe került a második rész. Sajnos a svédek profizmusának hiánya meg is látszik a játékon: az egyszerű koncepciót sikerült bután túlbonyolítaniuk a szlovák fiúknak, és valahogy az egész játékból hiányzik a kellő odafigyelés.

Látványos, ám kissé összedobált akciójáték. Battlefield-szerű tikettrendszer, UT-ra hajazó körítés, jópofa arénák, kemény főellenfelek, plusz jó pár hiba és kiegyensúlyozatlanság. De a Guru mellé ingyen járt...

A legendás Quake-sorozat negyedik tagja a második rész közvetlen folytatása. Miután a névtelen hős legyőzte a stroggok vezérét, Makront, az emberek teljes inváziót indítanak az idegenek bolygója, a Stroggos ellen. Mi Matthew Kane tizedest alakítjuk, az elit Rhino osztag egyik tagját

Sokak kedvence lett a GTA-sorozat, melynek elsősorban kötetlen játékmenete és egyedi műfaja (már, ha van műfaja) az okai. Persze várható volt, hogy rengetegen szeretnék majd meglovagolni a nagy nevet. Így, ahogy a Doom idejében a Doom-klónok, itt is megszülettek a GTA-klónok. True Crime, vagy a nemrég debütált The Godfather, de akár a Scarface-t is említhetném (mely tagadhatatlanul Vice City-klón). Ezek persze mind-mind a maguk környezetében jó játékok, de egyik sem volt képes elszakadni a modern környezettől. A Gun fejlesztői ezt kívánták szó szerint is meglovagolni.

A Rome: Total War 3D-be helyezte a sorozatot, és a Római Birodalom fénykorát dolgoztatta fel a vállalkozó kedvű játékosokkal. A recept adott volt: egy, immáron 3D-s térképen diplomáciai ügyeket intéztünk, kereskedtünk, területet foglaltunk, míg a 3D-s csatatéren a területfoglalásnak ellenállókat vertük le hatalmas seregünkkel. A Barbarian Invasion című kiegészítő elfeledteti velünk eme dicső századokat, és a Római Birodalmat megbuktató barbár hordák fénykorába kalauzol minket.