Játékadatbázis

A Half-Life 2: Episode One közvetlen az eredeti Half-Life 2 után veszi fel a fonalat, amelyben Gordonnak és Alyx-nak először stabilizálnia kell a kritikussá vált Citadellát, majd el kell menekülniük a kataklizma közelébe sodródott City 17-ből. Persze mindehhez a Combine-nak is van egy-két szava.

A Rise of Nations viszonylag nagy sikernek örvendett megjelenésekor, amit a Thrones and Patriots címet viselő kiegészítője emelt olyan játékok közé, mint az Age of Empires vagy a Civilization. E két játék említése pont találó a Rise of Nations kapcsán, hiszen a játék e két cím stílusát ötvözi. Hatalmas civilizáció építése, birodalom kiépítése, a hagyományos nyersanyaggyűjtéssel és valósidejű harccal. Ezt a vonalat viszi tovább a Rise of Legends is, ám a kissé unalmas hagyományos történelmi korszakot elhagyva egy másik világba repít minket.

Vietnam és a második világháború után a magyar csapat legújabb taktikai RTS-e a fiktív jövőbe kalauzolja a játékost, egészen pontosan 2008-ba. A kerettörténet kicsiny sárgolyónk egy elképzelt globális válságáról regél, amiben három pólus vesz részt: a Rend néven emlegetett egyesülésbe tömörült terroristák, a fejlett országok antiterrorista törekvéseit képviselő WOFOR és végül a kínaiak, akikről eleinte nem is tudja az ember, melyik oldal felé húznak.

Az utóbbi években az összes Marvel-képregény licencét birtokló Activision több X-men játékkal is megdobta már a rajongókat (fájt is szegényeknek rendesen...). Az X-Men: The Official Game a filmtrilógia befejező epizódjának alkalmából jelent meg, és a Last Stand alcímű film alapján készült. Hogy sommásak legyünk: egy összecsapott, klisékre építő, igénytelen produktumot kaptunk, ami azért bosszantó, mert végtére is egy sok százmillió dollárt kaszáló, világszerte népszerű moziból készült. Gyenge átvezető animációk, lapos játékmenet, elmaradott grafika - az X-Men hősökön kívül sajnos nincs miért végigjátszani ezt a játékot.

Egy új vár (fortress), négy új, hozzá tartozó hős (Hangvul, Rolf, Tolghar és Wulfstan), hét fejleszthető új szörny (Defender, Spearwielder, Brawler, Bear Rider, Rune Priest, Thane és Fire Dragon), négy semleges dög (Wolf, Snow Ape, Mummy valamint a Manticore), hét renegát, csak külső épületben toborozható illetve ellenségként megtalálható egység (Enforcer, Crossbowman, Vindicator, Battle Griffin, Zealot, Champion és Fallen Angel), karavános rendszer, 10 új többjátékos térkép (ha esetleg a fanatikusok által készítettek nem elégítenek ki), valamint ha még ez sem elég, egy random generátor és szimultán lépés lehetősége multiplayer során... Ezt kínálja a Heroes of Might and Magic első küldetéslemeze, a Hammers of Fate.

Az első Pirates of the Caribbean játékra ugye mindenki emlékszik? Nos, annak a filmekhez nem volt sok köze. Itt-ott elcsíphettünk momentumokat (pl.: a Fekete Gyöngy jelenléte), de igazából ez a játék a Sea Dogs 2 címet viselte volna, a változtatás igazából csak marketing okokból volt eszközölve (minthogy akkor jött ki a nagy sikerű első rész). A Legend of Jack Sparrow, az érthetetlen Pirates of the Carribbean 2 jelzéssel, már teljes egészében a filmekre támaszkodik, meglehetősen suta módon. De legalább a fanatikus rajongók kardozhatnak egy jót a filmben megismert helyszíeneken, illetve néhány fantázia által elképzelt színhelyen. Az irányítás PC-n természetesen borzalmas, a játék kinézete a PS1-es időket idézi, és egy idő után monoton, unalmas és frusztráló kardpárbajokba bocsátkozhatunk. De legalább irányíthatjuk a filmben megismert karaktereket. Pozitívuma a filmmel való kapcsolat, a karakterek jelenléte, és a viszonylag alacsony gépigény. Csak rajongóknak!

Egy régóta elfeledett játékműfaj felélesztésére tett, úgy-ahogy sikeresnek mondható kísérlet. Egy szép, hangulatos, szerethető játék az Elite nyomdokain, apróbb hibákkal...

A Devil May Cry PC-verziója biztosan nem fogja úgy lenyűgözni a közönséget, mint Playstation2-n tette, de aki rászánja magát, nem fog csalódni – kellemes időtöltés lehet az esős nyári délutánokra.

Sim City három és fél, ezúttal 3D-ben, és szociális problémákkal nyakon öntve. A fejlesztők annyira megpróbálták tiszteletben tartani a Sim City sorozatot, hogy elfelejtettek egyediséget csempészni munkájukba. Azzal, hogy a CL arcátlanul lenyúlt mindent a Maxis sikercíméből, főként azt érte el, hogy az embernek semmi kedve nincs ezzel játszani, inkább előveszi a polcon porosodó Sim City 4-et, ami minden tekintetben jobb a City Life-nál...

Sodró lendületű, látványos autós árkád, a legendás Burnout sorozat nyomdokain: izgalmas versenyek, ötletes minijátékok, törés és zúzás minden mennyiségben.

A Sims 2 negyedik kiegészítő lemeze, melyben famíliánkat kutyákkal és macskákkal egészíthetjük ki. Ezek a négylábú társak kis családunk teljes értékű tagjai lesznek, egyetlen apró különbséggel: bár van személyiséglapjuk, közvetlenül nem irányíthatjuk őket, így leginkább a tipegő (toddlers) generációhoz hasonlóak. Ez az analógia azért is helytálló, mivel ugyanúgy, ahogy a csöppségeket, e lényeket is oktatni kell, mégpedig két ágon. Az egyik az ösztönrendszer meghajlítása saját szociális igényeinknek megfelelően, a másik egyszerű parancsok betanítása. Házi kedvenceid munkát is vállalhatnak; mindösszesen három karrier vár rájuk: rendvédelem, szolgáltatóipar és a show business. Ezekben a tini- és nyugdíjas állásokhoz hasonlóan 4 lépcsőfok van, az előléptetés alapja egyszerűen bizonyos parancsok ismerete, tehát igen hamar és könnyen el lehet jutni a ranglétra tetejére. Mint minden csomagban, itt is van speciális faj: simed vérfarkassá alakulhat át.

RPG-light, random csatákkal és zsákmánnyal, jó esetben is csak közepes megvalósítással, itt-ott- egy-két jó megoldással.

Az oxfordi székhelyű Rebellion a legnagyobb brit stúdiók egyike - a játékfejlesztés mellett egyébként képregény- és könyvkiadással is foglalkoznak. Legnagyobb sikerük máig a ’99-es bemutatkozó játékuk, az Aliens vs. Predator, azóta elég hullámzó teljesítményt nyújtanak. Most azonban elkészítették a Rogue Trooper című játékot, ami az év meglepetéslövöldéje, egy jó képregény-átirat, ami ritka, mint a fehér holló, a Rogue Trooper képében azonban most éppen egy ilyen érkezett a monitorokra. Nyugodt szívvel lehet ajánlani mindenkinek, aki szeretne egy jót lövöldözni, felderítene egy izgalmas történetet, vagy csak kikapcsolódna pár órára.

Az Alexander a Rome: Total War második kiegészítője, ahol értelemszerűen Nagy Sándor csatáit élhetjük át.

A Force Commander volt az első olyan Star Wars játék, mely nagyszabású akart lenni az RTS-ek világában. Iszonyatos csalódás és bukás volt, nemcsak bugos mivolta miatt, hanem idióta irányítása és Star Wars-tól meglehetősen idegen hangulata miatt. Ezt a Star Wars: Battlegrounds harmatos próbálkozás követte, mely az Age of Empires 2-t másolva próbált robbantani, de valahogy egészen unalmas lett, és nem mellesleg irtó hülyén nézett ki, ahogy Darth Vader bakkecskeként aprítja az épületeket.

span style="font-size: x-small; font-family: Verdana;">Idézet a hivatalos leírásból: "A Sensible Soccer 2006 sokkal több, mint az 1990-es focijáték újrafeldolgozása. Ez nem más, mint a hagyományos játékélmény újjászületése, a 21 századi követelményeknek megfelelően, modern grafikus motorral. A Sensible Soccer 2006 mindent tud, amit az éppen aktuális hasonló videojátékok, és az új játékosnemzedék is lehetőséget kap a Sensi játékélmény megtapasztalására, amit már 15 millió játékos ismer és imád.

Játékbábuk, bogarak, szörnyek, szuperhősök, verdák. Akár egy játékfejlesztő csapat témái is lehetnének, de a tapasztalt mozilátogatók egyből rávágják, hogy ezek bizony a legsikeresebb animációs filmekért felelős cég, a Pixar karrierjének állomásai.

A The Movies kiegészítője. Kísértetiesen hasonlít valamelyik Sims 2 expanzióhoz, de sebaj! Legalább kapunk némi újdonságot, hogy még több bizarr filmet készítsünk, illetőleg ismét megjöjjön a kedvünk a filmezéshez.

Az Age of Empires, a Civilization, az Empire Earth első része és a Rise of Nations egyértelműen követendő példa az RTS-ek számára. Nagy ellenfelük a Total War sorozat, melyben a bázisépítést és a nyersanyagtermelést teljesen kivették a játékból, és helyette 3D-s, hatalmas alakulatokkal, seregekkel operáló csatákat jelenítettek meg. A Rise and Fall készítői (akik nem mellesleg az Empire Earth-t is készítették) e játékokat kívánták elegyíteni az akciójátékokkal. Finom is lett volna egyik pillanatban madártávlatból kiadni a parancsokat, másik pillanatban pedig már TPS nézetből valós időben vállvetve kűzdeni a csatában...

A Diablo I-II annak idején egy műfajt népszerűsített, és hozott be a játékosok köztudatába, név szerint az akció-RPG műfaját, mely addig, míg a "nagy Sátán" nem debütált, inkább csak lenéztek. Azonban a random cuccok, pályák, tárgyak, s ezek mennyisége, illetve a kiváló karakterek megmutatták, hogy igen is rejlik valami ebben a játéktípusban. Így várható volt, hogy többen is másolni fogják. Diablo III hiányában e próbálkozásoknak igencsak nagy aktualitása van. Így született meg a Titan Quest, mely amellett, hogy tökéletesen "átvette" a nagy előd erényeit, még újításokra is képes volt.