Játékadatbázis

Az Auroch Digital piciny fejlesztőstúdiója a Chainsaw Warrior után egy másik Games Workshop-játékba lehelt új életet, ezúttal 1988-ban megszületett Dark Future volt a célpont, Blood Red States alcímmel. Az idehaza jó szívvel is legföljebb obskúrusnak nevezhető asztali wargame digitális rebootja csak úgy lubickol az elődjei által épített fikcióban, de ez nem elég az üdvösséghez. Az elképzelés jó, de a játékmenet számos ponton defektes és átgondolatlan lett. A kihívás meg annyira nulla, hogy a „roguelike” jelzőt el is lehet hagyni.

A Castlevania Anniversary Collection összesen 8 játékot tartalmaz, 1986-tól 1994-ig. Konkretizálva ez az első három klasszikus epizódot tartalmazza (NES), a Super Castlevania 4-et (SNES), a Bloodlinest (SMD), a két GB-kalandot és egy igazi különlegességet, a csak Japánban kiadott Kid Draculát (NES), ami egy fura, de kedves kis spinoff. A méltán népszerű és közkedvelt Castlevania-sorozat történelmének egy jelentős szeletét kínálja ez a pakk, amit ilyen tartalmas összeállításban talán még soha nem vihettünk haza hivatalosan.

A robotvilágban játszódó SteamWorld-saga újabb taggal bővült, és ahogy a címből is sejthető, ismét más műfajban és környezetben próbálja ki magát a készítők csapata: ezúttal egy könnyedebb, steampunk fantasy kaland-szerepjátékkal készültek, kártyás beütésekkel. A történet kiszámítható, de a karakterek évődését elég szórakoztatóan írták meg, a grafika alapja a szokott SteamWord-stílus. Aki csak egy kis könnyed kártyacsatázásra vágyik, lexikonok betanulása nélkül, itt megtalálja, barátságos kivitelben és szereplőkkel.

Kézzel rajzolt fantasy kaland a Sierra-játékok műfajában. Nem véletlen, hogy tömegek repültek rá a Mage's Initiation Kickstarter-kampányára, de négy év várakozás után azért csekélyke lett az esélye annak, hogy a programmal minden stimmelni fog. A Mage’s Initationnak megvannak a maga érdemei, hiszen sikeresen visszarepít a kilencvenes évek elejére, de sajnos sem példaképeihez nem érhet fel, sem kalandjátékként nem állja meg a helyét. Kissé unalmas, kissé frusztráló, és csak nagyon kevésszer felhőtlenül szórakoztató.

Forradalmi technikai ötletekkel, de már az unalomig ismert játékmenettel tért vissza a Mario Party, ami igazából csak a címében szuper: nem ez lesz az az epizód, amely megreformálja a sorozatot, vagy amiért milliók fognak Switchért rohanni a boltokba. A Super Mario Party ugyanis sokkal inkább az elmúlt 20 év próbálkozásainak best of változata: még mindig messze van a sorozat csúcsepizódjaitól, de mindenképp egy jó lépés a helyes irányba – de nem elég sok ahhoz, hogy elfeledtesse a saját, és az elmúlt részek okozta keserűséget.

A fura cím és a mély anime-dekoltázsok láttán sokan már reflexből legyintenek, hogy újabb sorozatgyártásban készült JRPG gördült le a szalagról. A Compile Heart eddigi munkássága azonban ér annyit, hogy megadjuk az esélyt – és érdemes is. Elsőre szemforgatásra adhat okot, hogy a Death end a JRPG-klisék legnagyobbikával, egy amnéziás főhőssel indít, ám szerencsére ennél többet tartogat – hosszú távon egyáltalán nem lehet panasz a történet egyediségére és mélységére: a Death end hamar felfedi a belső értékeit is.

A Layers of Fear óta megszaporodtak a belső nézetes, elsősorban a hidegrázós atmoszférára építő, néhány órás kalandot kínáló horrorjátékok, amiknél már nemcsak a minél hatásosabb ijesztgetés, de a történet is rendkívül fontos alapelem. A Devotion egy rettenetesen élvezetes sétaszimulátor-horror, amit vétek lenne kihagyni a műfaj szerelmeseinek. Ez egy szinte hibátlan horrorjáték, érdekes történettel, remek látványvilággal és tökéletes retró hangulattal. Az i-re a pontot pedig a hátborzongató, ázsiai horrorokat idéző hangulat teszi fel.

A Gladius 4X stratégiája, ha nem is aratott elsöprő sikert, de megtalálta a maga – felettébb lelkes – közönségét. És mivel a Slitherine a kiadója, az sem volt kérdés, hogy elárasztja őket kisebb-nagyobb DLC-kkel. Ezúttal egy teljes fajt kínálnak, a Tiranidákat. A kaptártudatú faj egyetlen célja, hogy az adott bolygón biomasszává alakítson mindent, magába olvasztva az őshonos fajok hasznos tulajdonságait, szaporodva és létrehozva azokat az élő hajókat, amik a következő bolygóra viszik őket, hogy azt is felzabálhassák.

Az 1987-es, hatalmas sikert arató eredeti játéktermi The Ninja Warriors és otthoni konzolos átiratai, valamint 1994-es SNES folytatása, a The Ninja Warriors: The New Generation után visszatért a klasszikus beat ’em up, hogy újra elrabolja a játékosok szívét. A The Ninja Saviors: Return of the Warriors egy kellemes múltidéző, ami ismét megmutatja, hogy a klasszikus formulák a mai napig működnek, és ugyan másként, de épp olyan szórakoztatóak, mint a nagy költségvetésű, nyílt világú AAA címek. Ez egy 16-bites szerelmeslevél a múltból, azoknak, akik megélték az ilyen klasszikusok aranykorát, és akik csak most ismerkednek a korral.

Vannak játékok, melyek minimális eszközökkel is tudnak szórakoztatni, Andrea Interguglielmi alkotása pedig pont ilyen cím. A Nauticrawlban végig egy irányítópultot kell nézni, mégis, a játék által nyújtott élmény hosszú ideig megmarad. Azt tudni kell, hogy Andrea alkotása rétegjáték, ami nem ajánlható mindenkinek. Akció nincs, az egyetlen műszerfalra korlátozódó játékfelület és a sokszor kicsit nyögvenyelős próbálgatás sokaknak elveheti a kedvét. Ha bejönnek a minimalista hangulatú programok, egy próbát megér, nem fog csalódást okozni.

Az óriásszörnyek témaköre soha nem fog kifulladni, pláne úgy, hogy azok masszív méretű robotokkal verekednek egy mega-metropolisz közepén. Ismerős a téma? Az Override egyik legnagyobb erénye a hihetetlenül fantáziadús robotsereg. Az Override tartalmaz jó és rosszabb megoldásokat, azonbanmegmarad a műfaj rajongóit megcélzó rétegjátéknak, amely visszafogott áron, független és kisebb résztvevőként a közepesen amatőr és a fokozottan ambiciózus megoldások között lavíroz. Mechák rajongóinak érdemes kipróbálniuk.

A Csillagközi Invázió óta tudjuk, milyen az, amikor katonaként végtelen számú űrbogárral kell szembeszállni. Az Earth Defense Force sorozat is ezt az élményt kínálja, azonban az EDF5 egy az egyben a negyedik rész, vagyis inkább mindegyik korábbi sorszámozott rész, miközben eredetileg 2017 decemberében jelent meg a tengerentúlon. Csapatban rovarokra és pókszabásúakra, idegenekre vadászni még mindig jó móka, miközben özönlenek, az emberek meg sikoltoznak. Kár, hogy a megvalósítás minden téren a régi.

Az Elden egy újabb, Cthulhu-mítosz ihlette játék, melyben egy névtelen hőssel kelünk az elfeledettek útjára, hogy annak rémségeinek legyőzése után megmenthessük mentorunkat.

A Trackmania a 2006-os Trackmania Nations remake-je, melyben saját és a többi játékos szellemautói ellen kell versenyeznünk nyakatekert pályákon. A PC-re megjelent játék alapverziója ingyenesen játszható, de a felhasználói tartalmak nagy részét és a bővebb funkciókat előfizetéssel lehet elérni.

A kínai illetőségű Dark Star stúdió 2017-ben mutatta be a Sinnert. Már az első képen látszott, hogy nemcsak stílusában, hanem látványában is a FromSoftware játékára kíván hasonlítani. Persze, nem akartak egy puszta klónnal előállni, így két elemmel is megcsavarták az alapreceptet: először is a program csak bossharcokat tartogat – hasonlóan, mint a Furi és a Titan Souls –, másodszorra meg hősünket nemhogy nem fejleszthetjük, hanem éppenhogy egy tápos karakterrel fog visszafele fejlődni. Üdítő és élvezetes ötletekkel megtámogatott program lett az eredmény, amit egy félkész érzetű csomagolással engedtek útjára.

A Morta Shell egy sötét, önmagából kifordult világban játszódik. A játék alapját a megfontoltságot követelő, könyörtelen harcrendszer adja és az úgynevezett Shellek biztosítják a változatosságot. Felvehetjük ugyanis a legyőzött harcosok alakjait, amelyek mind-mind más harcstílust képviselnek, és ezeket fejlesztgetve, illetve elsajátítva válhatunk egyre erősebbé. Maga a kampány nonlineáris, vagyis a helyszíneket többé-kevésbé olyan sorrendben járhatjuk be, amilyenben csak szeretnénk.

Három évvel az eredeti megjelenés után, több hónap késéssel és néhány kemény kompromisszummal látogatott el PC-re a klasszikus stratégiai széria legutóbbi része. A Disgaea 5 túlzások nélkül a legszimpatikusabb japán taktikai stratégia: a csaták rövidek, a történet kellemesen elvont anime elmebaj, a játékelemeket pedig mesteri tempóban, fokozatosan adagolja. A játék azonban azonban csak jó lett, nem kiváló, ugyanis a PC-s port ezer sebből vérzik: például kivágásra került a játék összes online eleme, így nevével ellentétben ez a változat a Disgaea 5 legsoványabb verziója lett. Rajongóknak így is ajánlott.

A konzolokon olyan népszerű pofozkodós játékok az elmúlt években PC-n is teret nyertek, ennek a műfajnak pedig egy friss képviselője a parodisztikus felhangokat is megpendítő Assault Spy. A NIS megjelenése egyedi módon próbál a humor, a feszes akció és az anime stílus határmezsgyéjén araszolni. Az Assault Spy mégsem lett jó játék: a jó ötleteit nem tudja kellő mélységben és precizitással megvalósítani. A Sony játékos platformjainak vagy épp a Nintendo Switchnek sokkal jobban állna az öltönyös-vagdalkozós kémkalamajka…

A 2018-as év nemcsak a kalandműfaj stílust alaposan felkavaró Telltale Games látványos bukása miatt marad emlékezetes, hanem a francia „nagy csúnya farkas” miatt is, a stúdió ugyanis ez év márciusában indította útjára első kalandjátékát, vagyis annak első epizódját. Ami kifejezetten jól sikerült, az év végére pedig megjelent a teljes évad: A Big Bad Wolf alkotása egy izgalmas kalandjáték lett, ami az újragondolt párbeszédrendszernek és a szerepjátékos elemeknek köszönhetően több, mint egy interaktív film benyomását kelti: érdemes megvenni.

A 2003-ban, GB Advance-ra megjelent Harvest Moon remake-jeként a Friends of Mineral Town egy igazi szimulációs játék, melyben a könnyed gazdálkodás a játékos dolga, hogy kipróbálhassa, milyen az élet a farmon. A Story of Seasons: Friends of Mineral Town 2020. július 14-én jelent meg PC-re és Nintendo Switchre.

A Resident Evil Village folytatja a Resident Evil 7 történetét, ismét Ethant állítva a középpontba, akit egy isten háta mögötti faluba vezet el a sors. A rémálomba illő kalandok itt folytatódnak, és a franchise egyik legendás alakja, Chris Redfield is visszatér.

Új kalandok a már jól ismert Sword Art Online-sorozat világában, ahol bármi lehetséges, akár még az is, hogy a játék halálos viadallá válik, míg a gyilkos szándék csak játék. A Sword Art Online: Alicization Lycoris 2020. július 9-én és 10-én jelenik meg PC, PS4 és Xbox One platformokon.

Tavaly rengetegen nemcsak az esztendő legjobbjának, de az évtized egyik meghatározó darabjának választották Kodzsima Hideo meglepetésekkel és rengeteg mélységgel teli alkotását, amit a Konamivel való szakítása után készített el rengeteg ismert sztár közreműködésével. A Death Strandin (PC) 2020. július 14-én jelent meg PC-re.

Bár Mario leginkább a platformereknek hála ismerős, immáron hatodik alkalommal tér vissza RPG-s jellemvonásokkal, a Paper Mario-széria legújabb fejezeteként. Legutóbb 2016-ban láthattuk a sorozatot, akkor még Wii U-n, így reméljük, hogy a 2020. július 17-én megjelenő Paper Mario: The Origami King hozza a megszokott minőséget.