Játékadatbázis

A Last Oasis a távoli jövőben játszódik, amikor egy kataklizma elpusztította a Holdat és megállította a Föld forgását. A bolygó úgyszólván két félre szakadt. A Nap felöli oldalon az örök világosság és forróság uralkodik, míg a sötét oldalon mindent jég borít, és a végtelen sötétség az úr. Az egyetlen élhető hely egy keskeny zóna a sötét és világos oldal között, ez a Twilight, avagy Alkony zóna, ami lassan vándorol körbe a bolygón, ahogy a Föld megkerüli a Napot.

Szuda „Suda51” Goicsi karrierje során számos fergetegesen furcsa alkotással lepte már meg a játékosokat, és szerencsére a No More Heroes-sorozat új mellékepizódja elkészítésekor sem fogta vissza magát. Travis Touchdown visszatért, és stílusosabb, mint valaha! A Travis Strikes Again: No More Heroes az Unreal Engine motorral készült, a sorozat korábbi részeinek grafikai stílusában. Hogy mit kínál? Fergeteges poénokat, karaktereket és párbeszédeket, ötletes világokat, fejtörőket és minijátékokat, valamint rengeteg mókás utalást és kiszólást. Kár, hogy pont a hack 'n slash része lett gyengébb.

Az Alien: Blackout egy mobilokra érkező Alien játék, melyben a Xenomorph-ot kicselezve kell túlélnünk egy romos űrállomáson.

A Carcassonne egy hazánkban is meglehetősen népszerű asztali játék, amely a stratégiai és logikai gondolkodásra helyezi a hangsúlyt, valamint ezt az egészet jól nyakon önti egy miniatürizált birodalomépítés stratégiai kérdéseivel. Az Asmodee-nek köszönhetően most már Switchen is játszhatjuk a klasszikust.

Képzeld el, hogy békésen éled démoni életedet, amikor egy rejtélyes öregember megidéz, és közli: a sorsotok össze van kötve, szóval jobb, ha azt teszed, amit ő mond. A Shadows: Heretic Kingdom-sorozat legújabb fejezete ezzel a felállással indít. A főhős a Devourer nevű démon, aki nem éppen önszántából szövetségre lép a csuklya mögé bújt, mágikus képességekkel megáldott öregemberrel. A Shadows: Awakening kellemes, de nem tökéletes játék, kevés újdonságot hoz a műfajba, de amit aRPG-ként vállal, azt ügyesen teljesíti, ráadásul mind a hangulat, mind az akció, mind a prezentáció rendben van.

A Shibuya Scramble egy kultjátéknak számító vizuális novella, ami eredetileg 2008-ban, még Nintendo Wii-re jelent meg, és egészen mostanáig egyáltalán nem volt elérhető angol nyelven. Ez azért is érthetetlen, mert nem éppen egy alacsony költségvetésű, elhanyagolható címről van szó, hanem egy olyan játékról, ami abban a Famitsu magazinban kapott maximális pontszámot, ami 1986-os fennállása óta csak nyolc programnak adta meg ezt. A 428: Shibuya Scramble a kiadása idején, ha nem is emelte új szintre a műfajt, de még ennyi év távlatából – főleg egy új közönségnek – is tud annyira friss és egyedi lenni, amihez foghatót mind a mai napig nem találni sehol. Éppen emiatt érdemes mindenkinek kipróbálnia, nem okoz csalódást.

A 4x stratégiai játékok közé… tudjátok, a körökre osztott kis csúfságokhoz, ahol a felfedez, terjeszkedik, bányász és kebelre ölel, vagy megsemmisít doktrína alapján épülnek a birodalmak, szóval ide érkezett egy új aspiráns, méghozzá az ókori Rómát megszólítva. Könnyű lenne beskatulyázni az Aggressorst, mondván, hogy pont olyan, mint egy az ókorra kihegyezett Civilization-klón, és alapjában véve nem is tévednénk túl sokat. Az egyszerűsített városnézetek, a komplett légiókat megszemélyesítő figurák, és minden rög (négyzethálónyi föld) mögött évekig csiszolt, bonyolult szisztéma rejtőzik. A 4x műfajt ugyanakkor nem ez az alkotás fogja forradalmasítani, de mellette szól a szavatosság, az alacsony ár és a tempós, jól kitalált játékmenet… Stratégiát szeretőknek ajánlható.

Amikor már azt hittük, végleg elvesztettük őket, a JRPG-k nemcsak új erőre kaptak, de még a Steamet is meghódították – nincs hónap, hogy valami klasszikus ne kapna újrakiadást, és nincs olyan újdonság, ami számítógépen ne színesítené a felhozatalt. A Dragon Quest XI az a színes, őrült, sokszor vicces, de az érzelmek teljes skáláját felvonultató JRPG, amit a régióból megszokhattunk. Hamisíthatatlan JRPG ez, hamisíthatatlan Dragon Quest hangulattal, ami ráadásul néha kifejezetten szép, kedves, vicces, sőt brutálisan tartalmas is. Van néhány hibája, de a stílusnak hála ezek feledhetők.

A Kyy Games szerepjátéka.

A második világháború örök és úgy tűnik, megunhatatlan témája a taktikai és stratégiai játékoknak. A Csendes-óceán vízi hadműveleteivel mégis viszonylag kevés fejlesztő foglalkozott. A Victory At Sea már megpróbálta betömni ezt a rést, és a fejlesztők 2018 végén újabb próbát tettek. Az Evil Twin Artworks azonban nem tudta megnyerni a háborút. Egy jó és igen ambiciózus alapötletre épülő játék lett a Victory at Sea Pacific, amit „érthetetlen okból” félkészen adtak ki, így az eredetileg is komoly kihívásból frusztráció lett, a játék fényes jövője pedig emiatt kérdőjeles, a felhasználók is vegyes értékeléseket adtak a tengeri háborúnak.

A lengyel Binary Giants által megálmodott játékban a nem is olyan távoli jövőben kíméletlen idők járnak az autóversenyzőkre. Az autókat önvezető járművek váltották le, és a versenyeket is betiltották. Csakhogy akad néhány remek férfi, akik fittyet hányva a törvényre autókat építenek a leselejtezett alkatrészekből, és távol a kíváncsi tekintetektől az erdőben, sivatagban és gyártelepeken versenyeznek. Persze tét is van: pénz vagy kocsi. Ez lehetne izgalmas, de sajnos nem az: unalmas, monoton játék lett a Fust Dust, nincs benne kihívás, és a lehetőségek is minimálisak. Nem érdemes megvenni.

A Viscera Cleanup Detail a Runestorm 2015-ös alkotása, melyben különféle horrorfilmbe illő leszámolások után kell rendet raknunk űrállomásokon és bolygókon egyaránt.

Neil Gaiman Neverwhere című könyvének urban fantasy világát eleveníti fel a Lunar Great Walls platformere, ami az alapokhoz steampunkos adalékokat keverve teljesedik ki. A történet szerint 1899-et írunk, a helyszín London, de főhősünkkel annak is egy alternatív, steampunkos verziójában járunk. A még kamasz Kit nem tudja, hogyan került ebbe a furcsa világba, mindezek tetejébe látása egy részét elveszítette, és főképp hangok alapján tud tájékozódni – cserébe olyan dolgokat lát meg, amiket egyszerű emberként nem vennénk észre... Könnyű, majd egyre nehezedő feladványok, néhol nem túl szép grafika, és a steampunk iránti maximális tisztelet jellemzi a játékot, aminek a hangulata azonban néha akadozik.

A játék sok tekintetben más, mint elődje, a Hello Neighbor, hiszen kivették a horror elemeket és többé-kevésbé a lopakodást is. Feladatunk a játék nagyobb hányadában a két főszereplő gyerek fantáziájának hála alaposan átrajzolt, ennél fogva újfent szürreális házban annyi, hogy összegyűjtsünk néhány dolgot. Plüssállatokat, pénzes zsákokat, tűzvészből kimentett szerencsétleneket – minden a fantázia műve, hiszen a játék arról szól, hogy a testvérpár a kis fantáziavilágában bújócskázik.

Az elmúlt másfél évtizedben nem jelent meg V-Rally játék, azonban idén újjáéledt a sorozat: a franchise-t az a Bigben Interactive és KT Racing vette szárnyai alá, amely 2015-től a WRC-játékokat is szállítja, több-kevesebb sikerrel. A kérdés tehát adott, hogy miért is kellett még egy ralijáték a kiadónak? A válasz véleményem szerint a kreativitás kiélésében keresendő, mindenféle hivatalos licenckötöttség nélkül, de egy kapós cím mögé bújtatva mindezen törekvéseket. Hogy mit kínál a V-Rally 4? Kellemes és könnyed élményt, ami talán a KT eddigi legjobb fizikai modelljét tartalmazza. Hogy mit kínál? Gyönyörű és rombolható pályákat, de egyúttal jó néhány technikai hibát is. Ez egy nagyon szépen kidolgozott, de sajnos „közhelyeket” puffogtató program lett, amivel mégis kellemes játszani.

A Valkyria Chronicles nem egy tipikus japán játék: a 10 évvel ezelőtt elrajtolt sorozat, ami megjárta a PS3-at és a PSP-t is, nemcsak szerepjátékos, hanem taktikai elemeket is kínál. A negyedi rész története ugyanis egy alternatív 20. század elejei Európában játszódik, ahol a kontinens földjét két nagyhatalom, az Atlantic Federation és az Eastern Imperial Alliance háborúja szaggatja szét… A műfaj rajongóinak kötelező darab a VC4, hiszen a második európai háború kifejezetten hosszú szórakozást (50-60 óra a tiszta játékidő), taktikus és nehéz harcot, remek tálalást kínál, de néhány idegesítő dolgot is.

A 2004-es Katamari Damacy sokak nagy kedvence volt a PlayStation 2 idejében, vidám hangulata és aranyos puzzle feladatai miatt kicsik és nagyok egyaránt jól szórakoztak vele, most pedig végre befutott a felújított HD verzió, immár a Nintendo Switch és a PC-s platformokat megcélozva. A történet és a pályák kialakítása maradt ugyanaz, kizárólag az átvezetők minőségére és a grafika feljavítására került a hangsúly. Hogy mit kínál a Monkeycraft alkotása? Sziporkázó Katamari hangulatot, jóval szebb HD látványvilágot, időtálló játékmenetet, új játéktartalom nélkül.

A Planetside Arena a névadó Planetside 2 egy mellékága, mely ugyan nem globális konfliktusokra fókuszál, de ettől még igen hatalmas, összesen 500 fő megmozgató csatáknak nézünk elébe. Mindezt olyan fókuszált játékmódok teszik teljessé, mint a battle royale, Capture the Flag, Conquest, vagy éppen a jó öreg Team Deathmatch.

A Maneater egy szokatlan akció-szerepjáték, melyben kezdetben egy újszülött cápát alakítunk, feladatunk pedig nem más, mint a túlélés a kegyetlen óceánban. Először csak a kisebb halaknak kell rettegnie, de a hogy egyre több áldozatot szedünk, úgy növekszünk és mutálódunk, hogy a hét tenger legrettegettebb ragadozójává cseperedhessünk fel.

Miután Cassie Cage legyőzte Shinnokot a Mortal Kombat X-ben, Raiden úgy próbálja megóvni a földi birodalmat, hogy elpusztítja az összes ellenségét. Ám megjelenik egy titokzatos istennő, Kronika, az "Idő Őrzője", ak elhatározza, hogy bármi áron rendet tesz az univerzumban, akár úgy is, hogy kitörli Raident az időből. A Mortal Kombat 11 új grafikus motorral, régi hősökkel és egy téren és időn átívelő történettel várja a sorozat rajongóit.

A Batalj a volt Dice veteránokat tömörítő Fall Damage játéka, melyet legjobban a körökre osztott akció-stratégia leírással lehet a legjobban jellemezni. Két játékos küzd egymás ellen egy-egy előre összeállított csapatot irányítva, a szimultán lejátszódó körök nem csak a taktikai lehetőségekhez adnak hozzá, a játékmenetet is gyorsítják. A BATALJ egy nagyon érdekes koncepció a körökre osztott stratégia és a multiplayer házasítására – a gond csak az, hogy nincs kivel játszani. A szerverek konganak az ürességtől, így a 25 eurós árát a játék nem éri meg, kellene neki egy kis marketing, hogy a szervereken embereket lehessen találni.

A Zen Pinball és Pinball FX sorozatokkal ismertté vált, magyar honú Zen Studios új fába vágta a fejszéjét, aminek mi csak örülünk, hiszen nem is akármit jelentettek be a hétvége folyamán. Az Operencia: The Stolen Sun ugyanis egy belső nézetes RPG lesz, ami a közép-európai folklórból táplálkozik.

A The Last Campfire a Hello Games rövidke puzzle-kalandjátéka, melyben egy elveszett szikrával keressük otthonunkat egy titokzatos, rejtélyekkel teli világban. A sötét rengetegben tett utunkat ősi romok szegélyezik és hozzánk hasonló elveszett teremtményekkel találkozhatunk, de a veszély is ott leselkedik.

A Conan Unconquered a Petroglyph Studios játéka, melyben feladatunk egy erődítmény felépítése és megvédése az azt megrohamozó rablóhordák ellen. A játékmenet nagyon hasonlít a They are Billionsre, de itt amellett, hogy védekezhetünk egymagunkban, kooperatív játékmóddal is kecsegtet a stratégia.