Játékadatbázis

A Pokémon Sword és a Pokémon Shield a Galar régióba kalauzolnak el bennünket, teljesen új zsebszörnyekkel és minden eddiginél részletgazdagabb látvánnyal. A Game Freak alkotása pedig ha nem is tökéletes, de nagyon jó lett: a Pokémon Sword & Shield a több évtizedes múlttal rendelkező sorozat egy újabb kiváló darabja, amely a játékmenet tökéletesítését célzó újításaival, sandbox megközelítésével visz sikeresen új színt a Pokémon-formulába.

A The Outer Worlds az Obsidian Entertainment legújabb szerepjátéka, mely hangulatában a Fallout-sorozatot idézi. Nyilván Nem véletlenül, hiszen a srácok alkották az ős-Falloutokat és a közönségkedvenc Fallout: New Vegast is. Ezúttal azonban nem Amerika atomcsapás sújtotta sivatagaiba, hanem a Galaxis peremére látogatunk, ahol megavállalatok tették rá a mancsukat mindenre.

A Haven egy fiatal szerelmes párról, Yuról és Kay-ről szól, akik hátrahagytak csapot-papot, és csillagközi lakókocsinak is beillő űrhajójukkal, a Nesttel áttelepültek a rég elfeledett és kissé ramaty állapotban lévő Source-ra. A bolygó ugyanis szétszakadt lebegő szigetekre, de még így is burjánzik az élettől.

Egy egyszerű fickó, egy egyszerű feladattal, egy lehetetlen helyzetben: a semmi, egész pontosan az űr közepén kell túlélned az élet és a könyörtelen humor iránt lelkesedő forgatókönyvírók teremtette helyzeteket, miközben a háttérben egy az egész galaxison átívelő összeesküvés kivitelezése zajlik...

Zuhog az eső a sötét éjszakában, Gotham City nyüzsgő városában pedig ezen az estén is elkél egy rátermett szuperhős segítsége. Csakhogy Batman a Justice League többi tagjával egyetemben különös módon eltűnt, az égre világított ikonikus jelkép helyett pedig távoli, gúnyos kacaj hangját hozza a szél. A LEGO DC Super-Villains mindössze abban tér el az előző szuperhősös LEGO-játékoktól, hogy a jó helyett most a gonosz szolgálatába állhatunk, és egyéni karakterünket megalkotva csatlakozhatunk a DC-univerzumból megismert ellenlábasokhoz, akiknek ezúttal össze kell fogniuk.

Fantasyvel kezdődik, mitológiával folytatódik, és sci-fivel ér véget. A Project Warlockba megpróbáltak minden bezsúfolni, amit csak el lehet képzelni, ezzel egyetlen játékban kínálva egy egész sorozatnyi retró lövöldözést. A Project Warlock egy rendkívül jól összerakott Heretic-/Hexen-klón, amely temérdek újítással és modernizálással éleszt fel egy nem elfeledett, de már csak az emlékekben létező korszakot. Tisztességes és élvezetes főhajtás ez egy felejthetetlen korszak előtt, noha nem tökéletes: a zenék lehetnének jobbak, és a pályatervezés sem elég kreatív. Érdemes kipróbálni!

A The Legend of Zelda: Link's Awakening az 1993-as GameBoy-játék teljes értékű remake-je Nintendo Switch-re, modernizált grafikával. A Nintendo pedig mindent megtett, hogy jól sikerüljön a játék, és ennek meg is lett az eredménye: a Link's Awakening a tökéletes remake definíciója: az eredeti 1993-as tartalom teljes újraálmodása a 2019-es eszköztárral, tisztelettudóan és aprólékosan. Nemcsak kezdő Zelda-epizódnak és történelemleckének tökéletes, hanem Zelda-játéknak is. Nintendo Switch tulajoknak kötelező cím ez!

A Skylanders után többen megpróbáltak gyökeret ereszteni a „toys-to-life” műfajban, ahol a szoftverek mellé általában valamilyen kézzel fogható műanyag játék is dukál. A Ubisoft sem akar lemaradni, és egy galaktikus sci-fi operával próbál friss ötleteket vinni a koncepcióba. Ötletes, érdekes, de közel sem olyan erős, mint amilyen potenciál van a témában. A Starlinkben egy idő után felüti a fejét az önismétlés, ezáltal pedig az unalom, ennélfogva pedig az utóéletét az határozza meg, hogy az Ubisoft Toronto játéka hogyan teljesít a kasszáknál. A Starlinkben van/volt potenciál, de ezt sokkal jobban ki kellett volna aknáznia a fejlesztőknek.

A Pathfinder: Kingmaker a legújabb a régi klasszikusokat idéző és Kickstarteren fogant szerepjátékok sorában, ám az Owlcat Games asztali szerepjáték-adaptációja legalább annyira próbára teszi a játékosok türelmét, mint a rátermettségüket. A Pathfinder fordulatos történetet, nagy gonddal felépített világot és rengeteg tennivalót, látványos grafikát, fantasztikus zenét kínál, de a játékmester szadista, és ha nem vagy otthon a Pathfinder szabályrendszerében, akkor kínkeservesen megizzaszt.

Napjainkban már a csapból is battle royale folyik, ezért nem árt valamivel feldobni a jól ismert receptet, ha az ember ki akar tűnni a felhozatalból. A Stunlock Studios ennek fényében gondolt egyet, és az elmúlt évek két legnépszerűbb zsánerét keresztezve létrehozott egy MOBA/battle royale hibridet. A készítők nemcsak névleg nyúltak bele a battle royale receptjébe, hanem valóban sok helyen megváltoztatták az alapokat is, így a végeredmény tényleg félúton van egy battle royale és egy MOBA játék között. Van hősválasztás, képességválasztás, a küzdelmek is inkább ezen alapulnak. Azonban a két stílus ötvözése magával hozta azok gyengeségeit is, így nem tökéletes a Battlerite Royale, de mindenképpen újító.

A Warhammer fantasy univerzum szinte kiált az akció-szerepjáték (ARPG) után, de csak most jutott eszébe ezt valakinek megcsinálni. A Warhammer: Chaosbane egy igazi régivágású hack'n'slash, vagy ha úgy tetszik Diablo-klón, melyben a Káosz seregeivel vesszük fel a harcot egyedül, vagy kooperatívan. Amit az EKO Software megalkotott, az egy szerethető Warhammer-kaszabolda a Diablo nyomában, korrekt külsővel és kooperatív móddal, mindenféle loottal és terjedelmes skillfával. Az ára viszont sok egy kicsit, némileg alacsonyabb áron kellett volna kiadni.

Az újrakiadások, felújítások és komplett újraértelmezések forgatagában a Senran Kagura is visszatért a gyökereihez, hogy teljesen új formában mutassa be a hagyományostól igen távol álló, telt idomokkal teli vízióját a modern nindzsákról és mindennapjaikról.

A Respawn Entertainment ingyenes Battle Royale játéka, mely létezésének bejelentése után egy nappal azonnal elérhetővé vált három platformon. A sajtó és közönség a játékot eredetileg a Titanfall harmadik részének hitte, azonban hamar kiderült, hogy a Respawn az Apex Legendsen dolgozott. Terveik szerint legalább 10 éven át aktívan támogatják majd annak fejlődését és fennmaradását.

A When Ski Lifts Go Wrong egy logikai játék a Poly Bridge nyomán, melyben hidak helyett sífelvonókat kell építenünk.

A Sir, You Are Being Hunted és a The Signal From Tölva alkotói egy újabb érdekes címmel rukkoltak elő, ezúttal egy hátborzongatóan sötét világba pottyantva a játékosokat, ahol – ahogy arra a cím is erősen utal – csupán a fény, vagyis pontosabban túlméretezett, hipermodern zseblámpájuk segítségével maradhatnak életben. Hatalmas akcióra és lövöldözésre senki ne számítson, hiszen „igazi” fegyver nincs a játékban, a cél pedig a túlélés, nem pedig a megszállók egyszemélyes hadseregként való felszámolása. Egyetlen eszköz a gépek serege ellen fényszóró. Érdekes élményt ad a Big Robot játéka, de lehetne még rajta javítani: egy gondosan felépített világ és egy hátborzongató sztori sokat javítana az élményen.

Nem új, de nem is unalomig ismert alapötlet, egészen egyedi látvány, megkapó hangulat – ez lenne a Vane, ami az előzetes információk alapján kifejezetten ígéretes játéknak tűnt. A Vane egy felfedezős kalandjáték, amelyben madár- és emberalak között váltogatva kell megoldani nem túl bonyolult logikai fejtörőket. Azonban látszik, hogy a japán fejlesztők inkább művészeti projektként tekintettek a címre, nem játékként, és ez látszik is a hibás tervezői döntéseken. Nem foglalkoztak a videojátékos alapokkal, ráadásul könnyed és zavartalan irányítást sem tudtak a munkájukba pakolni. Kár érte, mert a tálalás jó, és a játékmenet is megfelelő.

A craftolós túlélőjátékok még mindig igen nagy népszerűségnek örvendenek, a leginkább a Don’t Starve és a The Flame in the Flood címekhez hasonlatos, korábban PC-re, de most már konzolra is megjelent Smoke and Sacrifice azonban elsősorban egyedi koncepciójával és remek történetével hívja fel magára a figyelmet. A történet – amelyet az 1982-es A sötét kristály című film ihletett – szerint a Nap fénye kihunyt, a világ örökké tartó jégbe fagyott, a zord hidegben mindent hó borít. Innen és egy rituális gyilkosságtól indul a sztori, ami később sem vesz vissza a fordulatokból. A Smoke and Sacrifice egy remek túlélő-RPG lett, kellő mennyiségű kihívással és még több tartalommal, melyet csak megkoronáz a drámai történet és az egyedi megvalósítás - erősen ajánlott játék ez mindenkinek!

Az A Plague Tale: Innocence-ben egy fiatal lányt, Amiciát irányíthatjuk, aki a kisöccsével, Hugóval próbál átjutni a 14. századi Franciaországon, ahol éppen javában dúl a pestisjárvány. Az Asobo Games alkotása egy érzelmes történetet mesél el, a játék pedig szinte minden szempontból tökéletesen sikerült. A karakterei, a világa, változatos játékmenete képes mindenkit rabul ejteni, nem hiába kapott ódákat a kritikusoktól. Ez egy must-buy program mindenki számára, aki egy kicsit sírni, egy kicsit borzongani akar, hiszen a fejlesztő nagyon bátor döntést hozott: két gyermeket főszereplőnek állítva még nem láttunk a középkor fenyegető poklában.

Szuda „Suda51” Goicsi karrierje során számos fergetegesen furcsa alkotással lepte már meg a játékosokat, és szerencsére a No More Heroes-sorozat új mellékepizódja elkészítésekor sem fogta vissza magát. Travis Touchdown visszatért, és stílusosabb, mint valaha! A Travis Strikes Again: No More Heroes az Unreal Engine motorral készült, a sorozat korábbi részeinek grafikai stílusában. Hogy mit kínál? Fergeteges poénokat, karaktereket és párbeszédeket, ötletes világokat, fejtörőket és minijátékokat, valamint rengeteg mókás utalást és kiszólást. Kár, hogy pont a hack 'n slash része lett gyengébb.

Az Alien: Blackout egy mobilokra érkező Alien játék, melyben a Xenomorph-ot kicselezve kell túlélnünk egy romos űrállomáson.

A Carcassonne egy hazánkban is meglehetősen népszerű asztali játék, amely a stratégiai és logikai gondolkodásra helyezi a hangsúlyt, valamint ezt az egészet jól nyakon önti egy miniatürizált birodalomépítés stratégiai kérdéseivel. Az Asmodee-nek köszönhetően most már Switchen is játszhatjuk a klasszikust.

Képzeld el, hogy békésen éled démoni életedet, amikor egy rejtélyes öregember megidéz, és közli: a sorsotok össze van kötve, szóval jobb, ha azt teszed, amit ő mond. A Shadows: Heretic Kingdom-sorozat legújabb fejezete ezzel a felállással indít. A főhős a Devourer nevű démon, aki nem éppen önszántából szövetségre lép a csuklya mögé bújt, mágikus képességekkel megáldott öregemberrel. A Shadows: Awakening kellemes, de nem tökéletes játék, kevés újdonságot hoz a műfajba, de amit aRPG-ként vállal, azt ügyesen teljesíti, ráadásul mind a hangulat, mind az akció, mind a prezentáció rendben van.

A Shibuya Scramble egy kultjátéknak számító vizuális novella, ami eredetileg 2008-ban, még Nintendo Wii-re jelent meg, és egészen mostanáig egyáltalán nem volt elérhető angol nyelven. Ez azért is érthetetlen, mert nem éppen egy alacsony költségvetésű, elhanyagolható címről van szó, hanem egy olyan játékról, ami abban a Famitsu magazinban kapott maximális pontszámot, ami 1986-os fennállása óta csak nyolc programnak adta meg ezt. A 428: Shibuya Scramble a kiadása idején, ha nem is emelte új szintre a műfajt, de még ennyi év távlatából – főleg egy új közönségnek – is tud annyira friss és egyedi lenni, amihez foghatót mind a mai napig nem találni sehol. Éppen emiatt érdemes mindenkinek kipróbálnia, nem okoz csalódást.

A 4x stratégiai játékok közé… tudjátok, a körökre osztott kis csúfságokhoz, ahol a felfedez, terjeszkedik, bányász és kebelre ölel, vagy megsemmisít doktrína alapján épülnek a birodalmak, szóval ide érkezett egy új aspiráns, méghozzá az ókori Rómát megszólítva. Könnyű lenne beskatulyázni az Aggressorst, mondván, hogy pont olyan, mint egy az ókorra kihegyezett Civilization-klón, és alapjában véve nem is tévednénk túl sokat. Az egyszerűsített városnézetek, a komplett légiókat megszemélyesítő figurák, és minden rög (négyzethálónyi föld) mögött évekig csiszolt, bonyolult szisztéma rejtőzik. A 4x műfajt ugyanakkor nem ez az alkotás fogja forradalmasítani, de mellette szól a szavatosság, az alacsony ár és a tempós, jól kitalált játékmenet… Stratégiát szeretőknek ajánlható.