Játékadatbázis

A The Legend of Zelda: Link's Awakening az 1993-as GameBoy-játék teljes értékű remake-je Nintendo Switch-re, modernizált grafikával. A Nintendo pedig mindent megtett, hogy jól sikerüljön a játék, és ennek meg is lett az eredménye: a Link's Awakening a tökéletes remake definíciója: az eredeti 1993-as tartalom teljes újraálmodása a 2019-es eszköztárral, tisztelettudóan és aprólékosan. Nemcsak kezdő Zelda-epizódnak és történelemleckének tökéletes, hanem Zelda-játéknak is. Nintendo Switch tulajoknak kötelező cím ez!

A Skylanders után többen megpróbáltak gyökeret ereszteni a „toys-to-life” műfajban, ahol a szoftverek mellé általában valamilyen kézzel fogható műanyag játék is dukál. A Ubisoft sem akar lemaradni, és egy galaktikus sci-fi operával próbál friss ötleteket vinni a koncepcióba. Ötletes, érdekes, de közel sem olyan erős, mint amilyen potenciál van a témában. A Starlinkben egy idő után felüti a fejét az önismétlés, ezáltal pedig az unalom, ennélfogva pedig az utóéletét az határozza meg, hogy az Ubisoft Toronto játéka hogyan teljesít a kasszáknál. A Starlinkben van/volt potenciál, de ezt sokkal jobban ki kellett volna aknáznia a fejlesztőknek.

A Pathfinder: Kingmaker a legújabb a régi klasszikusokat idéző és Kickstarteren fogant szerepjátékok sorában, ám az Owlcat Games asztali szerepjáték-adaptációja legalább annyira próbára teszi a játékosok türelmét, mint a rátermettségüket. A Pathfinder fordulatos történetet, nagy gonddal felépített világot és rengeteg tennivalót, látványos grafikát, fantasztikus zenét kínál, de a játékmester szadista, és ha nem vagy otthon a Pathfinder szabályrendszerében, akkor kínkeservesen megizzaszt.

Napjainkban már a csapból is battle royale folyik, ezért nem árt valamivel feldobni a jól ismert receptet, ha az ember ki akar tűnni a felhozatalból. A Stunlock Studios ennek fényében gondolt egyet, és az elmúlt évek két legnépszerűbb zsánerét keresztezve létrehozott egy MOBA/battle royale hibridet. A készítők nemcsak névleg nyúltak bele a battle royale receptjébe, hanem valóban sok helyen megváltoztatták az alapokat is, így a végeredmény tényleg félúton van egy battle royale és egy MOBA játék között. Van hősválasztás, képességválasztás, a küzdelmek is inkább ezen alapulnak. Azonban a két stílus ötvözése magával hozta azok gyengeségeit is, így nem tökéletes a Battlerite Royale, de mindenképpen újító.

A Warhammer fantasy univerzum szinte kiált az akció-szerepjáték (ARPG) után, de csak most jutott eszébe ezt valakinek megcsinálni. A Warhammer: Chaosbane egy igazi régivágású hack'n'slash, vagy ha úgy tetszik Diablo-klón, melyben a Káosz seregeivel vesszük fel a harcot egyedül, vagy kooperatívan. Amit az EKO Software megalkotott, az egy szerethető Warhammer-kaszabolda a Diablo nyomában, korrekt külsővel és kooperatív móddal, mindenféle loottal és terjedelmes skillfával. Az ára viszont sok egy kicsit, némileg alacsonyabb áron kellett volna kiadni.

Az újrakiadások, felújítások és komplett újraértelmezések forgatagában a Senran Kagura is visszatért a gyökereihez, hogy teljesen új formában mutassa be a hagyományostól igen távol álló, telt idomokkal teli vízióját a modern nindzsákról és mindennapjaikról.

A Respawn Entertainment ingyenes Battle Royale játéka, mely létezésének bejelentése után egy nappal azonnal elérhetővé vált három platformon. A sajtó és közönség a játékot eredetileg a Titanfall harmadik részének hitte, azonban hamar kiderült, hogy a Respawn az Apex Legendsen dolgozott. Terveik szerint legalább 10 éven át aktívan támogatják majd annak fejlődését és fennmaradását.

A When Ski Lifts Go Wrong egy logikai játék a Poly Bridge nyomán, melyben hidak helyett sífelvonókat kell építenünk.

A Sir, You Are Being Hunted és a The Signal From Tölva alkotói egy újabb érdekes címmel rukkoltak elő, ezúttal egy hátborzongatóan sötét világba pottyantva a játékosokat, ahol – ahogy arra a cím is erősen utal – csupán a fény, vagyis pontosabban túlméretezett, hipermodern zseblámpájuk segítségével maradhatnak életben. Hatalmas akcióra és lövöldözésre senki ne számítson, hiszen „igazi” fegyver nincs a játékban, a cél pedig a túlélés, nem pedig a megszállók egyszemélyes hadseregként való felszámolása. Egyetlen eszköz a gépek serege ellen fényszóró. Érdekes élményt ad a Big Robot játéka, de lehetne még rajta javítani: egy gondosan felépített világ és egy hátborzongató sztori sokat javítana az élményen.

Nem panaszkodhatnak azok, akik komoly kosárélményre várnak, hiszen a Visual Concepts és a 2K évek óta tökéletesíti NBA 2K-szériáját, és kínál ezzel egy élményt, még akkor is, ha egyes összetevőkből (pl. mikrotranzakció) visszavehetne a kiadó. Az árkád élményt megcélzó játékok viszont eltűntek, egészen 2017 nyaráig. A Saber Interactive ugyanis ekkor készítette el az NBA Playgrounds című árkád programot, ami az NBA Jam által kínált élményt fejlesztette tovább, de nem eléggé. A 2018 végén megjelent folytatás jobban sikerült, mint elődje: az irányítása könnyebb, a játékmenete pörgősebb lett, azonban az összes játékos feloldásához az örökkévalóságig kell játszani, hacsak nem fizetsz pénzt értük.

Nem új, de nem is unalomig ismert alapötlet, egészen egyedi látvány, megkapó hangulat – ez lenne a Vane, ami az előzetes információk alapján kifejezetten ígéretes játéknak tűnt. A Vane egy felfedezős kalandjáték, amelyben madár- és emberalak között váltogatva kell megoldani nem túl bonyolult logikai fejtörőket. Azonban látszik, hogy a japán fejlesztők inkább művészeti projektként tekintettek a címre, nem játékként, és ez látszik is a hibás tervezői döntéseken. Nem foglalkoztak a videojátékos alapokkal, ráadásul könnyed és zavartalan irányítást sem tudtak a munkájukba pakolni. Kár érte, mert a tálalás jó, és a játékmenet is megfelelő.

Akció orientált repülőszimulátor.

A craftolós túlélőjátékok még mindig igen nagy népszerűségnek örvendenek, a leginkább a Don’t Starve és a The Flame in the Flood címekhez hasonlatos, korábban PC-re, de most már konzolra is megjelent Smoke and Sacrifice azonban elsősorban egyedi koncepciójával és remek történetével hívja fel magára a figyelmet. A történet – amelyet az 1982-es A sötét kristály című film ihletett – szerint a Nap fénye kihunyt, a világ örökké tartó jégbe fagyott, a zord hidegben mindent hó borít. Innen és egy rituális gyilkosságtól indul a sztori, ami később sem vesz vissza a fordulatokból. A Smoke and Sacrifice egy remek túlélő-RPG lett, kellő mennyiségű kihívással és még több tartalommal, melyet csak megkoronáz a drámai történet és az egyedi megvalósítás - erősen ajánlott játék ez mindenkinek!

A Dakar a világ legkeményebb tereprali versenye. A Bigmoon Entertainment vállalta fel azt, hogy 2003 után egy modernebb és valamivel komolyabb köntösben kalauzol el minket Bolívián és Perun át Argentínába. Az eredmény nem túl szívet melengető: egy csiszolatlan koncepció, amelyet túlságosan hamar öltöttek eladni kívánt termék formájába. A legtöbb jármű borzalmas,játszhatatlan fizikai modellel rendelkezik, és ez még egy arcade cím esetén is zavarba ejtő. Viszont a navigációs rendszer használata kifejezetten izgalmas, a játék pedig akár jó is lehet, ha a fejlesztők törődnek még vele.

Az A Plague Tale: Innocence-ben egy fiatal lányt, Amiciát irányíthatjuk, aki a kisöccsével, Hugóval próbál átjutni a 14. századi Franciaországon, ahol éppen javában dúl a pestisjárvány. Az Asobo Games alkotása egy érzelmes történetet mesél el, a játék pedig szinte minden szempontból tökéletesen sikerült. A karakterei, a világa, változatos játékmenete képes mindenkit rabul ejteni, nem hiába kapott ódákat a kritikusoktól. Ez egy must-buy program mindenki számára, aki egy kicsit sírni, egy kicsit borzongani akar, hiszen a fejlesztő nagyon bátor döntést hozott: két gyermeket főszereplőnek állítva még nem láttunk a középkor fenyegető poklában.

A Last Oasis a távoli jövőben játszódik, amikor egy kataklizma elpusztította a Holdat és megállította a Föld forgását. A bolygó úgyszólván két félre szakadt. A Nap felöli oldalon az örök világosság és forróság uralkodik, míg a sötét oldalon mindent jég borít, és a végtelen sötétség az úr. Az egyetlen élhető hely egy keskeny zóna a sötét és világos oldal között, ez a Twilight, avagy Alkony zóna, ami lassan vándorol körbe a bolygón, ahogy a Föld megkerüli a Napot.

Szuda „Suda51” Goicsi karrierje során számos fergetegesen furcsa alkotással lepte már meg a játékosokat, és szerencsére a No More Heroes-sorozat új mellékepizódja elkészítésekor sem fogta vissza magát. Travis Touchdown visszatért, és stílusosabb, mint valaha! A Travis Strikes Again: No More Heroes az Unreal Engine motorral készült, a sorozat korábbi részeinek grafikai stílusában. Hogy mit kínál? Fergeteges poénokat, karaktereket és párbeszédeket, ötletes világokat, fejtörőket és minijátékokat, valamint rengeteg mókás utalást és kiszólást. Kár, hogy pont a hack 'n slash része lett gyengébb.

Az Alien: Blackout egy mobilokra érkező Alien játék, melyben a Xenomorph-ot kicselezve kell túlélnünk egy romos űrállomáson.

A Carcassonne egy hazánkban is meglehetősen népszerű asztali játék, amely a stratégiai és logikai gondolkodásra helyezi a hangsúlyt, valamint ezt az egészet jól nyakon önti egy miniatürizált birodalomépítés stratégiai kérdéseivel. Az Asmodee-nek köszönhetően most már Switchen is játszhatjuk a klasszikust.

Képzeld el, hogy békésen éled démoni életedet, amikor egy rejtélyes öregember megidéz, és közli: a sorsotok össze van kötve, szóval jobb, ha azt teszed, amit ő mond. A Shadows: Heretic Kingdom-sorozat legújabb fejezete ezzel a felállással indít. A főhős a Devourer nevű démon, aki nem éppen önszántából szövetségre lép a csuklya mögé bújt, mágikus képességekkel megáldott öregemberrel. A Shadows: Awakening kellemes, de nem tökéletes játék, kevés újdonságot hoz a műfajba, de amit aRPG-ként vállal, azt ügyesen teljesíti, ráadásul mind a hangulat, mind az akció, mind a prezentáció rendben van.

A Shibuya Scramble egy kultjátéknak számító vizuális novella, ami eredetileg 2008-ban, még Nintendo Wii-re jelent meg, és egészen mostanáig egyáltalán nem volt elérhető angol nyelven. Ez azért is érthetetlen, mert nem éppen egy alacsony költségvetésű, elhanyagolható címről van szó, hanem egy olyan játékról, ami abban a Famitsu magazinban kapott maximális pontszámot, ami 1986-os fennállása óta csak nyolc programnak adta meg ezt. A 428: Shibuya Scramble a kiadása idején, ha nem is emelte új szintre a műfajt, de még ennyi év távlatából – főleg egy új közönségnek – is tud annyira friss és egyedi lenni, amihez foghatót mind a mai napig nem találni sehol. Éppen emiatt érdemes mindenkinek kipróbálnia, nem okoz csalódást.

A 4x stratégiai játékok közé… tudjátok, a körökre osztott kis csúfságokhoz, ahol a felfedez, terjeszkedik, bányász és kebelre ölel, vagy megsemmisít doktrína alapján épülnek a birodalmak, szóval ide érkezett egy új aspiráns, méghozzá az ókori Rómát megszólítva. Könnyű lenne beskatulyázni az Aggressorst, mondván, hogy pont olyan, mint egy az ókorra kihegyezett Civilization-klón, és alapjában véve nem is tévednénk túl sokat. Az egyszerűsített városnézetek, a komplett légiókat megszemélyesítő figurák, és minden rög (négyzethálónyi föld) mögött évekig csiszolt, bonyolult szisztéma rejtőzik. A 4x műfajt ugyanakkor nem ez az alkotás fogja forradalmasítani, de mellette szól a szavatosság, az alacsony ár és a tempós, jól kitalált játékmenet… Stratégiát szeretőknek ajánlható.

Amikor már azt hittük, végleg elvesztettük őket, a JRPG-k nemcsak új erőre kaptak, de még a Steamet is meghódították – nincs hónap, hogy valami klasszikus ne kapna újrakiadást, és nincs olyan újdonság, ami számítógépen ne színesítené a felhozatalt. A Dragon Quest XI az a színes, őrült, sokszor vicces, de az érzelmek teljes skáláját felvonultató JRPG, amit a régióból megszokhattunk. Hamisíthatatlan JRPG ez, hamisíthatatlan Dragon Quest hangulattal, ami ráadásul néha kifejezetten szép, kedves, vicces, sőt brutálisan tartalmas is. Van néhány hibája, de a stílusnak hála ezek feledhetők.

A Kyy Games szerepjátéka.