Igen, hiszen a kommunista diktatúra Európában évtizedekig több tízmillió embernek keserítette meg az életét: a fekete, lefüggönyözött autók jelenléte, a politikai titkosrendőrség, az állandó félelem éppúgy a mindennapok része volt, mint a vörös és kék útlevél vagy a jegyre kapható kenyér és hús. Ezek az élmények egy generáció sorsát határozták meg: ennek alapján született meg a román illetőségű Sand Sailor Studio berkeiben a Black the Fall című játék, ami a Ceausescu uralmát túlélt emberek emlékein alapul, az eseményeket fikciós környezetbe helyezve…

Sarló és kalapács

A Black the Fall is – minő meglepetés – Kickstarter-játékként kezdte életét, még 2014-ben, a premiert pedig 2015 végére datálták a fejlesztők, akik sok mindent ígértek: akció- és platformelemeket, rejtvényeket, emocionális történetet, ami bemutatja a diktatúra természetét és az áldozatok fájdalmát. Nos, a megjelenés után elmondható, hogy a késés ellenére sem sikerült minden ígéretet betartani, de még így is rendkívül stílusos játék született, ami kifejezetten rövid, ám legalább velős élményt ad, még akkor is, ha néha túl könnyűnek tűnik. És hogy mi ez? Egy 2,5D-s, puzzle-platformer, amit leginkább a Limbo és az Inside ihletett. Ezt a következtetést első pillantásra le lehet vonni, ugyanakkor a Black the Fallnak megvan a saját, egyedi stílusa. A művészi tervezés kiváló, árad belőle egyfajta baljós hangulat: automata, mozgásra aktiválódó géppisztolyok, megfigyelő kamerák, indusztriális környezet, valamint a kommunizmus jelképei a játék legfontosabb összetevői. Black menekülése során láthatjuk a sarlót és kalapácsot, a gyárak falán Marx, Lenin és Sztálin képei virítanak, ideológusoké és tömeggyilkosoké, akik emberek millióit küldték a halálba.

Győzelem vagy halál

A mechanika nem távolodik el a műfaj ismert megoldásaitól és nem is újít azokon, ugyanakkor a „próba-szerencse” rendszer még így is képes néha meglepetést okozni. Miért? Elég egy kamera látómezejébe kerülni, és máris meghalunk. A rejtvényekkel általában nem kell sokat szöszmötölni: gyorsan ki lehet találni, hogy mire lesz szükségünk a sikerhez, a megoldás módján azonban még így is el lehet néha gondolkodni, főleg a játék első felében. Kapcsolókat kell működésbe hozni, lézereket kell irányítani, ajtókat kinyitni, sorstársakat irányítani, hogy segítségükkel eljussunk a boldogító szabadságig. Kezdetben teljesen egyedül kell tevékenykedni, később pedig egy mechanikus robotkutyával róhatjuk a kifejezetten nyomasztó tájat. A kutya nemcsak díszítő elemként szolgál, hanem a mechanika része is, igaz, az irányítása esetenként problémás, így nagyon pontosan meg kell mutatni neki, hogy mit csináljon. Kár, mert egyébként a Black the Fallt meglepően kevés billentyűvel irányíthatjuk, és a kutyás részeket leszámítva könnyű dolgunk van: öt gombbal szinte minden feladat elvégezhető, de nemcsak a szemünkre, hanem a fülünkre is szükség van ahhoz, hogy sikerrel vegyük az akadályokat. Ugyanis egyes szobák szinte vaksötétek, így nagyon kell figyelni arra, hogy mit csinálunk. Azt el lehet mondani, hogy a nehézség hullámzó: néha perceken keresztül csak szaladni kell, hogy utána belefussunk egy közepesen erős feladványba. Gyakorlott játékosok hihetetlenül gyorsan fognak végezni a Black the Fallal, de az ügyetlenebbek sem fogják két óránál tovább élvezni. Ez pedig gond, a játék legnagyobb problémája. Hogy miért? Az ára miatt. Egy 15 eurós (kb. 4600 Ft) játéktól ennél többet vár el az ember, ráadásul, ha egyszer végigvisszük, akkor nem fogjuk utána újra elővenni, mert már mindent megmutatott magából…

Az első hároméves terv

A Black the Fallban egyetlen mondat nem hangzik el. Ennek ellenére az üzenete világos és tiszta, a fejlesztők ítéletet mondanak a totalitárius rendszerek felett, sőt a játékosokat is hagyják elgondolkodni a látottakon. Ha hosszabb lenne, akkor megérdemelné a 80 százalék feletti értékelést, de egy elsőprojektes stúdiótól ez is egy remek teljesítmény, ami miatt kíváncsian várjuk, hogy a jövőben mivel rukkolnak elő.