Féktelen száguldás, végtelen adrenalin – ha valaki szimplán csak a versenyzés nyers élvezetéért szeret virtuális kormányt ragadni, akkor leginkább ez az a két tétel, amely mindenképpen szerepelni fog a listáján. Több nem is feltétlenül kell, az offroad versenyjátékok műfaja azonban az elmúlt években mintha megfeledkezett volna erről, és bár születtek kétség kívül kiemelkedő alkotások, mostanra mind a Dirt Rally, mind pedig WRC elment egy olyan irányba, ami sokkal közelebb van az élethűséget hajszoló szimulációhoz, mint a klasszikus, letisztult vonalhoz. Kell azonban ilyen is, és éppen ezért örömteli, hogy a Dirt 5 egy új fejlesztőcsapat gondozásában terelhette új ösvényre a sorozatot, képében ugyanis egy olyan versenyjátékot kaptunk, amely mind jellegében, mind minőségében hiánypótló darab.

A Codemasters Chesire név elsőre bizonyára nem mond sokat, de ha hozzátesszük, hogy ez az új részleg a szomorú sorsra jutott Evolution Studios hamvaiból jött létre, akkor máris rájövünk, honnan eredeztethető az új csapásirány. Az ő nevükhöz fűződött a Sony égisze alatt a Motorstorm-széria és a Driveclub, míg jelenlegi összetételükben az Onrush volt a debütálásuk, a Dirt 5 pedig, mondhatjuk, hogy ezek egyenesági leszármazottja lett, mert bár mindhárom játék más egy kicsit, egyvalami közös bennük: pontosan azokat a klasszikus, régimódi arcade élményeket és értékeket helyezik előtérbe, melyek az említett címeket is annyira emlékezetessé tették a műfaj rajongói számára.

A Dirt 5 tipikusan az az autóverseny, ahol bárki nyugodtan kontrollert ragadhat, mert pofonegyszerűen elsajátítható a járművek irányítása – a bevezető verseny végén már magabiztos tudással léphetsz tovább a karrierre. Az autók többsége igazi kezesbárány, magabiztos és nehezen elrontható féktávokkal, valamint gyönyörűen kontrollálható driftelésekkel, maga a vezetési élmény azonban hosszú távon sem válik unalmassá. Egyrészt nagyon sok múlik a kigyorsításokon, hogy mennyire egyenes kormányszög mellett tudunk a gázpedálra lépni, így rengeteget tökéletesíthetünk a vezetési technikánkon. Másrészt vannak járgányok, melyek komolyabb tudást követelnek, gondolva itt például a 900 lóerős sprintszörnyetegekre vagy a ralizásra átalakított Lotus Elise-re. Harmadrészt pedig ott vannak a riválisok, akik mindenképpen megérnek egy külön misét.

Semmiképp sem mondanám kiemelkedőnek a Dirt 5 mesterséges intelligenciáját, az viszont biztos, hogy az ellenfelek mindent megtesznek azért, hogy a versenyek élvezetesek legyenek. A bevezetőben már említettem a végtelen adrenalint: na, azt itt garantáltan megkapjátok. Nem túlzás ugyanis azt állítani, hogy a futamok többségén egy pillanatig sem lesz nyugtotok. A riválisok szívósak és erőszakosak, egyáltalán nem riadnak vissza attól, hogy neked jöjjenek, sőt a játék téged is bátorít a fizikai kontaktra – és szerencsére van is erre lehetőség, az autók fizikája ugyanis bőven teret enged az adok-kapoknak, nem fogunk minden második kanyarban kirepülni a pályáról. Mindezt megspékelték egy egészséges mértékű „gumikötelezéssel” is, vagyis a játék igyekszik többé-kevésbé együtt tartani a mezőnyt. Igazságtalannak azonban ezzel együtt sem nevezhető a Dirt 5 – olyannyira nem, hogy az ellenfelek is bőszen hibáznak, néha kifejezetten nagyokat. Arra viszont készülj fel, hogy rengeteg futam az utolsó kanyarokban fog eldőlni, így izgalomból garantáltan nem lesz hiány.

Nem véletlen egyébként, hogy a riválisok ennyire nagy hangsúlyt kaptak, a jó néhány versenytípus között ugyanis csupán kettő olyan van, ahol egyedül kell boldogulnunk a pályán: az egyik a Path Finder, ahol egészen extrém, sziklás-emelkedős terepviszonyok mellett kell végigjutnunk a kijelölt útvonalon, a másik pedig a Ken Block által divatba hozott Gymkhana, ahol tulajdonképpen négy keréken kell mindenféle trükköt bemutatnunk. A különböző burkolatokat kombináló Ultra Cross, az A-ból B pontba rohanós Rally Raid, a kőkemény vonalvezetésű pályákon zajló Landrush, a murvát és az aszfaltot jégre cserélő Ice Breaker, a rövid körpályákon zajló Sprint, valamint a jelöletlen utakkal teli Stampede futamokon azonban  a többiek mind-mind ott fognak loholni a nyakunkban (jó esetben...). Már csak ezért is más a Dirt 5, mint egy klasszikus ralis játék.

Talán ennyiből is lejön, hogy az öt nagy részre bontott, összesen több mint száz versenyt tartogató karrier változatosságára enyhén szólva nem lehet panasz, erre azonban rájön még a Dirt 5 talán legjobb, legütősebb eleme, a dinamikus környezetváltozás. Teljesen őszintén mondom, hogy játék közben igen komolyan megcsapott a generációváltás előszele – többé-kevésbé szó szerint, az egyik ilyen tényező ugyanis az időjárásváltozás, ami elképesztően hatásos módon lett implementálva. A Dirt 5-ben tulajdonképpen nincs olyan verseny, ami pontosan olyan körülmények között fejeződne be, mint ahogyan elkezdődött: eső, hóvihar, villámlás és mindenféle egyéb elemi kihívásokra kell felkészülni, miközben simán ránk is esteledhet. Mindez pedig olyan látvánnyal párosul, amihez hasonlót, ilyen változatossággal, éppen a már említett Driveclub tudott legutóbb, a Dirt 5 azonban arra is rátesz egy lapáttal, a szemet gyönyörködtető effektekkel. Arról nem is beszélve, hogy az ügyes pályadizájnnak hála rendre fantasztikus látképekben lehet részünk. És hogy miként fut? Az általunk tesztelt PS4 Pro-verzió kifejezetten jól: még a legdurvább sárdagasztás vagy felhőszakadás közben is csak ritkán tapasztaltam komoly framerate gondokat, zavaró mértékben egyedül a Gymkhana módban tud rakoncátlankodni a képfrissítés. Ugyanakkor van olyan beállítás, amely a képminőség kárára az fps-t részesíti előnyben, úgyhogy akit zavar, az némi kompromisszum árán ezen is javíthat. A többi verziónál ez valószínűleg kelleni is fog, azok ugyanis a beszámolók szerint sajnos kevésbé jól optimalizáltak.

A karrier nemcsak minden ízében változatos, hanem kőkeményen tartalmas is, ráadásul a több párhuzamosan futó szálnak köszönhetően nyugodtan kihagyhatjuk azokat a versenytípusokat vagy autóosztályokat, amiket kevésbé szeretünk, ezzel is maximalizálva a játékélményt. És ha ez még nem lenne elég, akkor ott vannak az extra elfoglaltságok is. Az egyik ilyen a Playgrounds névre hallgató pályaszerkesztő, ahol leginkább ügyességre fókuszáló arénákat építhetünk mindenféle őrült akadállyal – de mások alkotásai közül is szemezgethetünk, ha nekünk kevésbé van türelmünk az ilyesmihez. De vannak természetesen online versenyek is, méghozzá néhány izgalmas partimóddal megtámogatva: ilyen például a Dirt 3-ból kölcsönzött Vampire, ahol egy vérre szomjazó autó elől kell menekülnie mindenkinek, és akihez hozzáér, az maga is „vámpírrá” változik.

Aki tehát az önfeledt száguldást, a töméntelen akciót és a letisztult, színtiszta játékélményt hiányolta az elmúlt évek offroad versenyjátékaiból, az a Dirt 5 képében most bizony igen komoly hiánypótlóra akadhat. A teljesítmény ugyan nem mindig egyenletes, a versenyeken szerezhető pontok használata és a fejlődés lehetett volna picit letisztultabb, illetve bármennyire is szeretjük a két videójátékos szinkronlegendát, Nolan North-ot és Troy Bakert, a karrier alatt valószínűleg senkit nem fog érdekelni a véget nem érő szövegelésük. Ezen apróságokat leszámítva azonban a Codemasters játéka egyértelműen csúcsminőséget képvisel, mind látványban, mind játékélményben, amely kötelező darab mindenki számára, aki szereti az arcade autóversenyeket. Csak készüljetek fel az extrém körülményekre!