Az indie játékok legnagyobb előnye az AAA kategóriás társaikkal szemben az, hogy gyakorlatilag bármiről szólhatnak, bármilyen témát feldolgozhatnak. Ezeknél a projekteknél nem kell meggyőzni a felső vezetést, hogy a játék masszív profitot fog termelni (vagy hogy egyáltalán a fejlesztés költségei megtérülnek-e), így pedig olyan nagyszerű rétegjátékok születhetnek, mint a Gris, ami egy szó szerint művészi platformer, a Mutazione, ami egy ritka igényesen megírt szappanopera mutánsokkal, vagy épp jelen tesztünk alanya, az In Other Waters.
Az In Other Waters ráadásul más szempontból is érdekes, hiszen a mögötte álló stúdiót, a Jump Over the Age-et, egyedül Gareth Damian Martin alkotja. A kérdés már csak az, hogy vajon tud-e egyetlen ember, legyen bármilyen tehetséges, maradandót alkotni egy olyan friss és egyedi ötletekkel tömött helyen, mint az indie játékok piaca. Jó előre lelőve a poént: bizony tud.
Úszólecke
Az In Other Waters története szerint a messzi jövőben járunk, egy, az ismert űr peremén elhelyezkedő óceánbolygón, melynek a feltérképezését épp csak megkezdte egy tudós, Minae Nomura. Minae-nek azonban rövid úton nyoma veszik, és csak egyetlen rádióüzenet marad utána, melyet régi barátjának és kollegájának, Ellerynek küldött. Ebben az üzenetben arra kéri a nőt, látogassa meg őt az óceánbolygón, Ellery pedig eleget is tesz a kérésnek, azonban itt jön az első csavar: mi a játék során nem őt, hanem egy Minae által hátrahagyott, ősrégi búvárruhát irányíthatunk, ami valamiért némi értelemmel is bír.
Talán már a fenti bekezdésből is érződik, hogy az In Other Waters egyrészt nagy magabiztossággal nyúl a bejáratott sci-fi toposzokhoz, másrészt pedig nem fél megkeverni és újraértelmezni azokat. A végeredmény pedig egy abszolút izgalmas és érdekes történet, ami könnyedén elviszi a hátán a játékot. Nem szeretnék nagyon belemenni a részletekbe, hogy ne spoilerezzek olyan sokat, mindenesetre a sztori során akad pár meglepő fordulat, melyek remekül lettek időzítve, így végig fenntartják az ember érdeklődését.
A tutorial a gyengék fegyvere
Ami a játékmenetet illeti, az In Other Waters azonnal bedob minket a mélyvízbe (ha-ha): a játék Ellery első merülésével kezdődik, és mivel a ruhát csak mi tudjuk irányítani, ezért nekünk kell kitalálni, hogy az előttünk lévő irányítópanelen melyik gomb mire jó. Kicsit talán olyan ez az egész, mint a Nauticrawl esetében, azaz itt is a próba szerencse módszer alkalmazásával tudjuk a leghatékonyabban beüzemelni a gondjainkra bízott gépet, bár azt azért érdemes megjegyezni, hogy az In Other Waters mindenképp megbocsátóbb, mint Andrea Interguglielmi játéka.
Egyrészt itt azért van egy társunk Ellery személyében, aki nagyjából elmondja, hogy mit kéne csinálnunk, másrészt a kijelzőn is mindig villognak az épp fontos gombok, harmadrészt pedig a túléléshez szükséges erőforrásaink (jelen esetben áram és levegő) sem fogynak olyan gyorsan. De ez abszolút rendben van így, hiszen a Nauticrawllal ellentétben az In Other Waters nem kérlelhetetlen, hardcore játékmenetével, hanem remek sztorijával szeretne kiemelkedni az indie címek közül.
Azt viszont mindenképp észben kell tartani, hogy az In Other Waters semmiképp sem egy akciódús játék. Lényegében a kampány jó részében egyetlen kijelzőt kell csak bámulnunk és ugyanazt a 3-4 gombot nyomogatnunk, így akinek nem jön be ez a fajta nagyon minimalista játékmenet, annak szerencsésebb elkerülni Gareth Damian Martin alkotását, hisz nagyszerű történet és érdekes koncepció ide vagy oda, alighanem csalódna benne.
A rejtett gyöngyszemek rejtett gyöngyszeme
Mindent összefoglalva az In Other Waters egy érdekes kis indie játék, mely azonban egyáltalán nem való mindenkinek. Ha azonban valaki nem bánja, hogy játékmenet címszó alatt pár javarészt statikus kijelzőt kell bámulnia, akkor abszolút érdemes lehet leülni elé, főleg akkor, ha a sci-fit is szereti. Az In Other Waters története ugyanis nagyon izgalmas kérdéseket feszeget, ráadásul nem is fél ezeket új, meglepő szemszögekből is megvizsgálni, emiatt pedig bőven érdemes lehet kipróbálni Gareth Damian Martin alkotását.
