A Frontier Developments három évvel ezelőtt állt elő a Jurassic World Evolutionnel, hogy meglovagolják az újjáéledt dinoszaurusz-mániát. A játék egy ideig-óráig szórakoztató, néha unaloműzés céljából elővehető, casual parképítős/menedzselős program lett. Nem kifejezetten olyan, ami folytatásért kiált, sőt elég lett volna annyi, hogy a Frontier időről időre kiad egy-egy DLC-t az aktuális filmek dinoszaurusz felhozatalával. De a második rész elkészült, hiszen úgy mégis csak több pénzt lehet kicsalni a pénztárcákból.

Kitárult a világ, de minek?

A játék lábjegyzetnek is karcsú kampánya a Bukott birodalom után veszi fel a fonalat, és meséli el nagyjából a nagy büdös semmit. Bár belengetnek pár érdekesnek tűnő dolgot, az egész 5-6 óra után abbamarad, és semmi sem fut ki sehová. Tutorialnak szintén rémes, mert a játék negyedét sem tanítja meg – mivel parkot nem kell a kampány alatt építeni, pont a lényeggel nem ismertet meg. Egyedül azért érdemes végigjátszani, mert ahhoz, hogy a Sandbox módban mindent elérjünk, minden más játékmódot ki kell maxolnunk.

A Chaos Theoryban a filmek eseményeit formálhatjuk újra, legalábbis papíron, mert lényegében mindig ugyanaz a feladat, a különbség a körítés: a Jurassic Parkban és a Jurassic Worldben új parkot, a Bukott birodalom esetében a lezúzott parkot újjá, az Elveszett világnál a San Diego-i parkot, a Jurassic Park III-nál meg alkalmi parkot kell építeni. Mindezt néha eléggé logikátlanul tálalva. Például a Bukott birodalom esetében először leromboltatják velünk a főutca minden épületét, amik helyére újakat kell felhúzni, azután a következő feladatunk az, hogy javítsuk meg a többi épületet, mert az olcsóbb. Tán nem eleve ezzel kellett volna kezdeni?

Végül ott a Challenge mód, amiben Amerika különböző tájain építhetünk parkokat, különféle kihívásokat (érjünk el X mennyiségű látogatót, érezze jól magát X ideig Y dínó) teljesítve. Szóval a teljes játékot végigcsinálni alapvetően egy folyamatos önismétlés. Persze fel lehet tenni a kérdést, hogy mi mást várunk egy ilyen programtól, mint parképítést. Nos, kicsit több változatosságot. Ehelyett minden játékmódban ugyanazt a parkot kell felhúzni, csak más az épületek skinje, a beépíthető táj formája, meg az egy kaptafa feladatok sorrendje.

Ennek hála a Jurassic World Evolution 2 pár óra után unalmassá válik. Így mire a játékos odajut, hogy kiélvezze a Sandbox mód lehetőségeit, már baromira nem akar semmilyen őslényparkot építeni. Pedig itt, ha a többi játékmódban mindent feloldottunk, akkor korlátok nélkül tákolhatjuk össze saját prehisztorikus állatkertünket.

A változás olyan, mint a halál

Az Evolution 2 ráadásul nem sokat változott az előző részhez képest. Aki azzal játszott, itt gyorsan ki fogja ismerni magát. De azért akad néhány újdonság, és most nem arra gondolok, hogy ebben a játékba mindent belepakoltak, amit az első résznél DLC formájában adtak ki, vagyis az Evolution 2 lényegében az előző felvonás újracsomagolt változata. Szarkazmus ON. Persze erről szó sincs, mert vannak újdonságok… Szarkazmus OFF.

Szóval, kikerült a játékból a három részleg rivalizálása, tehát nem kell már különféle mini misszókat teljesítenünk nekik, hogy feloldják a parképítéshez szükséges földi javakat. És persze a szabotálási akcióik is elmaradnak, ugyanakkor maga a szabotálás nem maradt ki a játékból, csak az most már a „sztori” része. A különféle fejlesztéseket, mint a jobb kerítés, a kilátótorony, ilyen-olyan dinoszaurusz típus, a viselkedést befolyásoló gének – szóval lényegében mindent a kutatás és fejlesztés nyit meg nekünk.

Ehhez tudósok kellenek, akik aztán mindent megcsinálnak. Kutatóinknak három skillje van: logisztika, genetika és egészségügy. Ezek értéke adja meg, hogy el tudják-e végezni az adott feladatot. Például, ha egy ásatási területre csak 15 logisztikai ponttal lehet elzarándokolni, akkor ahhoz két-három olyan tudósra lesz szükségünk, akinek magas a logisztikai értéke. Ezek aztán összeadódnak, és mehet a menet. Minden így működik, az állatok gyógyításától a gének kivonásán át a dinoszauruszok megszületéséig. És persze minden pénzbe kerül, még az is, ha a munkában elfáradt tudósunkat pihenni küldjük. Mindennek hála jobban oda kell figyelnünk arra, hogy mikor mit csinálunk, ami jó dolog, kell egy kis agymunka hozzá. Hátránya, hogy nagyon lelassítja a fejlődést, mert ha például a tudósaink nem megfelelően képzettek, akkor várhatunk, amíg eljutunk addig a fejlesztésig, amivel tovább képezhetjük őket.

Ugyanígy egy fokkal bonyolultabb lett a dinoszaurusz-tenyésztés (először le kell futtatni a génszekvenszert, aztán lehet kiszöszölni, hogy a megtermékenyített tojások közül melyikből legyen dínó), és a jószágok is több odafigyelést igényelnek. Időről időre szkennelni kell őket, hogy tudjuk, hogyan érzik magukat (ez szerencsére automatizálható). Továbbá most már külön paleo-állatorvosok állnak rendelkezésünkre, akik egészségesen tartják ősgyíkjainkat.

Mindez sajnos nem feltétlen vált az Evolution 2 előnyére, ugyanis már az első részben is piszok unalmas volt, amikor a Rangert ki kellett küldeni sérülések és betegségek miatt, itt meg még bonyolították is. Egy beteg állatot először le kell szkennelni az orvoscsapattal, aztán megnézni, hogy mi a javasolt kezelési mód. Ha már kifejlesztettük a gyógymódot és az helyben beadható, akkor vissza kell fordítani a szkennelés után hazainduló „mentőautót”, hogy elvégezze a kezelést. Ha az injekciós kúra ehhez kevés, akkor jöhet a Ranger helikopter, ami elaltatja a beteg példányt, aztán hívhatjuk a szállítóhelikoptert, ami elviszi a kórházba. Ott kijelöljük a kezelésért felelős tudóst, megvárjuk, amíg lefut a folyamat, aztán újra hívhatjuk a szállítóhelikopert, hogy visszavigye a jószágot. Mókás, ugye? Na, képzeld el, ha öt-hat beteg állatod van, mert mondjuk egy tornádó ripityára törte őket Ekkor válik igazán „izgalmassá” az állatmentő akció, mert egy kórház a mérete ellenére még a macskáknál nem nagyobb compy-kból is csak egyet tud egyszerre ellátni (az meg külön vicc, amikor egy ilyen retró-leguánért egy egész helikopter kijön, miközben elférne a dzsip hátsó ülésén). Mindezt már csak színesíti, hogy a helikopteres szállítás naaaaaaaaaaaaagyon lassú folyamat.

Emellett dínóinknak már a környezet sem mindegy. Van, amelyik az erdőt, van, amelyik a sivatagot, és olyan is akad, ami a sziklákat kedveli. Ez is csak papíron hangzik jól, mert a gyakorlatban hamar kiderül, hogy ennek hála durván lekorlátozták az egy karámba tehető fajok számát.

Az sem éppen előrelépés, hogy a járművek és a vészgenerátorok (amik nevük ellenére az erőművek kifejlesztéséig a fő energiaforrásaink) üzemanyagot fogyasztanak, és időről időre borsos áron kell ezeket újratölteni.

Az újítások közül hosszú távon csak egyvalami tett igazán jót az Evolution 2-nek: a dinoszauruszokat a keltetőből egyenesen új helyre lehet vitetni. Ennek hála nem kell minden karám elé felépíteni a bazi nagy, pofátlanul drága és a játékidő nagy részében felesleges Hammond kreációs épületeket.

Kész káosz

A fentieket még tetézi néhány ocsmány bug, ezek néha a továbbhaladást is ellehetetlenítik. Megesik, hogy egy állat életereje, bár 0-án áll, még vígan szaladgál. Az sem ritka, hogy a program nem hagy valamit felépíteni, mert szerinte „túl közel van a dínó”, miközben a karámban egy légy sincs. Szóval akad itt gond bőven. Emiatt a Jurassic World Evolution 2-t legfeljebb azoknak ajánlanám, aki már kimaxolták az első részt és még szeretnének kicsit John Hamondot játszani, meg a elvakult Jurassic-fanoknak. Mindenki más keressen valami jobban átgondolt és mélyebb parképítős/menedszelős játékot.