A Frontier régi motoros a szakmában, és elsőre mi más, mint az Elite-széria ugrik be a cambridge-i arcokról, na meg Dravid Braben neve, pedig a biznisz-szimulátorok piacán is szépen kaszáltak. Tavaly például a Planet Coaster lazán elvitte a pálmát a vidámpark témakörben. A hullámvasút persze könnyű téma, nem eszik embert, miközben a Jurassic Park/World mozik mind-mind arról szólnak, hogy a teremtés gyümölcsei, különösen, ha azok dinók, mennyire nem tisztelik az alkotókat. A Jurassic World Evolution tehát arra keresi a választ, hogy építhető-e olyan park, ahol a kiállítás nem csap át vérfürdőbe… 

Az öt halál felszínén

Costa Rica partjaitól nem messze található az a fiktív szigetcsoport, ahol a Jurassic World világát találjuk. A Las Cinco Muertes vagyis a szerényen csak Az öt halál néven emlegetett szigetek közül Matanceros a kezdőállomás, örök napsütés, ideális tanulópálya, aztán következik Muerta, ahol már komoly viharokkal kell számolni, a harmadik sziget, Tacano pedig attól lett érdekes, hogy egy csődbe vitt parkot kell kirángatni a gebaszból. Pena, a játék legkisebb szigete, egy tornádózóna kellős közepén fekszik, és az állandó éjszaka miatt itt az ajándékboltokban kapós lesz az éjjellátó készlet, míg Sornáról ugye tudjuk, hogy ez volt a filmes kánon B-helyszíne (The Lost World: Jurassic Park), ahol az első dinók megszülettek, és azóta is szabadon élnek. Az új szigetek feloldása rém egyszerű lett, egy az előzőn felépített hármas osztályzatú park szükséges hozzá, aztán a már meglévő helyszínek között szabadon válogathatunk, sőt az új fejlesztéseket és megszerzett őslénygenomokat is visszük mindig magunkkal. Nublar pedig a kakukktojás a történetben, ez ugyanis a hatodik, azaz a sandbox helyszín (a jutalomjáték), egyébként itt játszódott a filmek többsége.

Az alapvetés természetesen a működő park létrehozása, ám eközben három jól elkülönülő vállalati ág kegyeiért is versenyzünk olyan feladatok megoldásával, mint hogy eresszük össze a T-Rexet egy másik ragadozóval, vagy a húsevők 5 percig ne piszkálják a látogatókat. A feladatokhoz olyan filmes szereplők narrálnak, mint B. D. Wong (Dr. Wu) és Jeff Goldblum, illetve az új trilógiából Chris Pratt és Bryce Dallas Howard. Visszatérve a három rivalizáló szervezetre: a tudományos, a szórakoztató és a biztonsági részlegnél a reputáció növelése nyitja meg az új épületeket, ritka dinófajtákat és új fejlesztéseket, de bármelyiket is favorizáljuk, az csakis a másik kettő kárára történhet. S ilyenkor jön, hogy az elhanyagolt, morcos részleg elkezdi szabotálni a parkot, elhint egy új betegséget, kinyitja a kapukat, vagy lelövi az erőműveket. Mókának elmegy, de kevéssé hihető, hogy az első akció után nincs ott egy tökös fickó, aki rendet tenne péklapáttal.

„Az ember megteremti a dinoszauruszt…”

Az expedíciós központtal és a génlaborral kezdünk, azaz egy világtérképen fosszíliákat (ősmaradványok) és borostyánt gyűjtünk. A feltárható helyszínek valós adatok alapján kerültek be, és ugyan a film/könyv ráment arra, hogy a megkövesedett gyantában szúnyogok vannak, azokban meg jóféle dinóvér, a DNS-ekben meginduló spontán lebomlás miatt egy 68 millió éves leletben még foszlányokat sem találnánk. De tegyük félre a logikát, hisz a játékbeli célunk, hogy elérjük egy-egy fajnál a bűvös 50 százalékos génmintát – értsd unalmas kattintgatás következik nagyüzemben a feltárás pöttyök és a talált cuccok kibontása között. Amint egy fél dinógén megvan, a Hammondról elnevezett keltetőkben megindulhat az inkubáció. Egyébként a génminták százalékos arányai a várható élettartamra, a különböző betegségekkel szembeni rezisztenciákra, és a sikeres születésre is jó hatással vannak, szóval még több kattintgatás... Természetesen különböző kiegészítő génekkel is lehet barkácsolni (békák, kígyók, szárnyasok), hogy agresszívabb, erősebb, ellenállóbb vagy egyszerűen csak szebben kozmetikázott élőlényeket kapjunk, és ugye a látogatókat is jobban vonzza egy-egy egzotikus példány. A dinóbébik és babusgatás témát átugorhatjuk, mert mindig kifejlett, felnőtt egyed a végeredmény, így a keltető output ágát nem árt körbezárni egy erős kerítéssel, és ha történetesen velociraptorokat vagy más húsevőket várnánk, áram is legyen a drótokban, de készülhet karám tömör betonból is.

„A dinoszaurusz megeszi az embert…”

Hiába a bizniszszimulátor műfaj, a Jurassic World Evolution főszereplői nem a látogatók, ők csupán egy pénztárcával rendelkező massza, ami látványosságtól látványosságig vándorol. Az őslényeken van a fókusz, náluk látunk igazi érzelmeket, reakciókat, és az ő komfortszintjük határozza meg, hogy kecske lesz a vacsi vagy ember. Úgy tizenöt évvel ezelőtt a Jurassic Park: Operation Genesis, egy nagyon hasonló parkszimulátor, elkövette azt a hibát, hogy a példányok számát limitálta – nos, itt a 42 begyűjthető fajjal ez fel sem merül. A Brontoszaurusztól az Indominus Rexig, sőt az olyan békés növényevőktől, mint a Gallimimus, a böhöm, tüskés Sztegoszauruszig bármit lehívhatunk, korlátlan mennyiségben. És mindegyikük tökéletes, szinte lemásznak a képernyőről, ami nem csoda, hisz a Universal a fejlesztők rendelkezésére bocsátotta a filmekhez használt nagy felbontású modelleket, no meg a hozzá tartozó audiofájlokat is, így a T-Rex üvöltése éppen olyan, mint a moziban.      

Az építkezés egyszerű és logikus, áram és út mindenhová kell, az expedíciós és kutatórészlegek mellett hotelek, éttermek, gyorskajaláncok épülhetnek, na meg karámok, automata etetők, és mindehhez szabadon alakítható domborzat és környezet jár. Ráadásul az épületek többsége jól is néz ki. Mondanom sem kell, hogy a Jurassic Worldben megcsodált Látogatói központ, a gyro-gömbök vagy a szigetet behálózó mágnesvasút, mind-mind átemelésre kerültek, kivéve a dómot és a medencét, így a játék világában (sajnos) nincsenek szárnyas és vízi őslények. A rangerek lettek egyébként a park gondozói, feltöltik az etetőket, gyógyítják a beteg példányokat, foltozzák a kerítést, miközben ez egy ideális világ, szemetelés és randalírozó polgárok nélkül. Kapunk helikoptereket a kitörő állatok befogáshoz, és ha már lúd, a terepjárók és a helik vezethetők is külső nézetből, persze fizikát vagy szimulátorélményt nem itt kell keresni. Nincs törés-zúzás, van viszont FPS látószög, fényképezőgép és kábítófegyver.  

„Az asszony örökli a földet…”

A park elsődleges célja, hogy az állatok közel legyenek a különböző kilátókhoz, a kilátók közelében tömörülő jónépet pedig könnyű lehúzni gyorskajával, ajándékboltokkal és bárokkal. Ugyanakkor a látogatók, hogy finoman fogalmazzak, egy zombisereg értelmi szintjén állnak, de a T-Rex, és a raptorok sem parádéznak a rácsokon kívül. Az ember kontra dinó és a dinó vs. dinó összecsapások animációi gyengék, ismétlődök, már-már unalmasak. A szökés sem különösebben izgi, helit odaküldöd, dinó bealszik, másik heli visszateszi a karámba. Az őslények élettartama egyébként nagyon rövid, tehát a hullaszállításból is kijut bőven. A menedzsment dolog sem ízlett, mert minden sziget az első óra után automatikus pénznyomda lesz, miközben a szigetek többsége túl kicsi, hogy a kreativitásban találjunk vigaszt. Pedig a keret nem rossz, az enciklopédia rész príma, a játék ritmusának viszont nem tett jót, hogy a nappal és az éjszaka nem váltogatható, pedig a dinamikus időjárás (a tornádó eszetlen szép) mellett ez nagy húzás lehetett volna.