A Dontnod a Remember me vegyes fogadtatása után elkészítette a Life is Strange című kalandjátékot, melyet a kritikusok és a játékosok is egyöntetű lelkesedéssel fogadtak. Max Caufield története nem véletlenül kapott több, mint 100 ezer rendkívül pozitív értékelést, hiszen az időmanipulációra és pillangó effektusra felhúzott játék egy egyszerű  iskolai tinisztorinak indult, ami idővel olyan sötét hangulatba ment át, melynek végét csak megkönnyezni lehetett. A Life is Strange egy 2015-ben megjelent játék. Hét év telt el azóta, így a kérdés adott, hogy valóban szükség volt-e erre a remaster verzióra?

Minden változatlan

Nos, azt már a teszt legelején kijelenthetjük, hogy nem, nem volt szükség. De mielőtt rátérnénk arra, hogy miért ez a véleményünk, magáról a játékról is írni kell: a Life is Strange Remastered Collection, ahogy a neve mutatja, egy csomag, mely az alapjátékot és annak előzményét, a Before the Stormot tartalmazza. A játékok tartalmában változás nem történt, ugyanazt kínálják, csak egy picit szebben, legalábbis a fejlesztők eredeti szándéka szerint…

A Life is Strange főhőse Max Caufield, egy fiatal, tini lány, aki a Blackwell Academy tanulója. A kis hölgy fényképész szeretne lenne. Egy iskolai bántalmazás után, melynek Max is a szemtanúja lesz, a lány rájön, hogy képes irányítani az időt, ezzel megváltoztatva egyes események végkimenetelét… Az iskola összes része egy eltűnt lány, Rachel Amber képével van kiplakátolva. Egy régi baráttal, Chloéval történő találkozás azonban Maxet olyan úton indítja el, melynek végén nemcsak Rachel eltűnésére kapunk választ, de az fájdalmasabb lesz Max számára (és a játékos számára egyaránt), mint bármi, amit egész addigi életében megtapasztalt...

A Before the Storm Chloé és Rachel kapcsolatára fókuszál, bemutatva azt, hogyan vált Chloé azzá a kékhajú lánnyá, akit évekkel ezelőtt megismertünk. A két történet hangulatában alapvető különbség, hogy utóbbiból hiányzik a misztikum, a természetfeletti jelleg: Chloé igazi tinilányhoz méltóan viselkedik, például mindent megtesz azért, hogy bejusson kedvenc bandája koncertjére, ha pedig nem úgy történik valami, ahogy ő azt szeretné, addig szájal, amíg el nem éri a célját. Ezzel még a legnehezebb szituációkból is képes jól kijönni, ahogy azt a történet végének eseményei bizonyítják.

A Life is Strange-t és a Before the Stormot is példaként lehet állítani a mai napig a fejlesztők elé. Árnyalt karaktereik, hangulatuk, történetszövésük mesteri a kalandjátékok műfajában, mindkét játék valódi érzelmeket képes előcsalni az emberből, még a legkeményebb fotelkommandósokból is. Szívvel és lélekkel rendelkeznek ezek az alkotások, melyeket ki kell próbálni: nemcsak azért, mert Max Caufield az utóbbi évtized egyik legszerethetőbb női főszereplője, de azért is, mert a játékok olyan problémákat állítanak reflektorfénybe, melyeket minden fiatal megtapasztal az életben.

Galéria
Kattints a galéria megtekintéséhez!

De akkor mi a probléma?

Az, hogy a Life is Strange Remastered Collection egy jó játék lehetne, ha nem rontaná le az élményt számtalan bosszantó hiba. Az még hagyján, hogy a „javított látvány” ellenére a fény/árnyék nem mindig van jó helyen, de amikor a szinkron és a felirat teljesen elcsúszik egymáson, vagy a felirat helyett a felirat fájlneve (!) jelenik meg egy többórás epizódban, az mindennek a legalja. Előfordulnak olyan dolgok, hogy az animációk késnek, de a történet egy pontján ki kellett lépni a játékból, mert a kamera eltévedt, és egymást váltó állóképek jelentek meg a környezetről, amit még az idő visszatekerésével sem lehetett megszüntetni. 

Egyszerűen érthetetlen, hogy a többhónapos késés ellenére hogyan lehetett így kiadni a játékot! Ezek olyan hibák, melyek felett nem lehet elmenni, és amelyeket egy tesztelés alatt simán ki lehetett volna gyomlálni. Ajánlható így a játék? Nem, még a legnagyobb rajongóknak sem. Közel tizenötezer forintot nem ér meg ez a csomag, legalábbis jelenlegi állapotában. A Remastered Collection helyett vegyétek meg az eredeti, 2015-ös, 2018-as játékokat, hiszen azok a mai napig sem veszítettek fényükből, annak ellenére, hogy több év eltelt már a premierjük óta.