Ahogy a mondás is tartja, innen szép nyerni, méghozzá mind a játékban, mind pedig a vásárlókért folytatott harcban. Az Oxygen ugyanis nem más, mint egy szépen megrajzolt disztópia egy természeti(?) katasztrófa utáni Földről, amely gyakorlatilag pokoli körülményekkel várja a vállalkozó szellemű túlélőket, akik ugye – érthető módon – éppen túlélni szeretnének. Ehhez kapcsolódó képességeinket jelenleg öt térképen tudjuk próbára tenni, melyek eltérő mennyiségű nyersanyaggal (bányák és szétszedhető roncsok), illetve építkezésre alkalmas helyszínnel teszik izgalmassá feles óráinkat.
Szóval, mint említettem, ez egy posztapokaliptikus túlélősdi, csak épp lövöldözés és ellenséges csapatok, zombihordák vagy idegenek nélkül. Itt bizony az aprócska telepesünket körbe vevő természet az egyetlen ellenfelünk – bár tegyük hozzá, hogy ez is bőven elég. A nehézségi foktól függően 12-20 emberrel startolunk, akiknek minden percét gondosan be kell osztanunk ahhoz, hogy méltóztassanak nem meghalni. A recept ezen a téren rendkívül egyszerű: ha van lakás, kaja, víz és levegő, akkor azért a lányok-srácok hajlamosak munkába lendülni – márpedig meló az bőven akad.
A játékmenet alapvetően a gyűjtögetés-építkezés-fejlesztés triumvirátus körül forog, a cél pedig az alapvető szükségletek kielégítése, ami a létszám növekedésével egyre kevésbé egyszerű. Ráadásul az sem mindegy, hogy milyen a hangulat a kisfalunkban, mert ha a bizalmi szavazást elbukjuk, akkor bizony vége mindennek. Szerencsére az Oxygen gondosan jelöli, hogy hány napunk van még elérni a megjelölt elégedettségi szintet, így ha minden kötél szakad, néhány extra dekorral, kávézóval, köztéri szoborral még emelhetjük az emberek boldogságát.
A programban egyébként – talán népnevelési célzattal – elég fontos szerepet kapnak a fák. Érdemes már jó előre megtervezni, mit és hová építünk, a megfelelően gondozott és fejlett fa környékén ugyanis nincs szükség például elektromos áramra az épületekben. Ebből kifolyólag érdemes a zöldövezetbe építeni a villanyzabáló építményeket, mert energiából értelemszerűen sosem elég. Már csak azért sem, mert ha azt akarjuk, hogy a derék telepeseink ne a saját lakásukba járjanak vissza oxigénpalackot cserélgetni, akkor nem árt minden épületben bekapcsolni az oxigéngenerátort. Na, ez a művelet csak úgy nyeli az elektronokat.
A játékmenet fontos eleme továbbá a rendszeres időközönént felbukkanó extra feladat. Ez szépen végigvezet a „merre tovább” kérdéskörön, hiszen a legtöbb esetben ki kell fejlesztenünk valamit (jobbára épületet vagy technológiát), hogy aztán felépíthessük belőle a megadott mennyiséget, a végén pedig még némi gyűjtögetnivaló is akad – természetesen szintén a kívánt mennyiségben. Fáradozásaink gyümölcse egy alaposan feldobott lakosság (mondtam, hogy figyelni kell a bizalmi szavazásra!) és némi nyersanyag.
Kulcsfontosságú szerepet tölt be a lakosság száma is: a népek nem csupán tengeralattjárókkal érkeznek a településünkre, de a megfelelő technológiák kifejlesztése után már „embercsali” rádióadókat is építhetünk, melyek elgyötört vándorokat csalogatnak a faluba. Arra azonban nagyon kell vigyázni, hogy legyen hol lakniuk, mert a hajléktalan dolgozóból hamar halott dolgozó válhat. A technológiák között rengeteg olyat találni, ami növeli a hatékonyságunkat, szóval érdemes okosan tervezett stratégiával költeni a nehezen megszerzett kutatási pontokat, hiszen mindenre sosem fog jutni. Én általában a nyersanyag-kitermelés erősítésére mentem rá, de kinek mi a taktikája, ugyebár. Akad tehát néhány lehetőség a Turquoise Revival Games alkotásában, melyeknek köszönhetően elszöszölhetünk vele pár óra erejéig, de csodát azért ne várjunk tőle. Bár az igazi csoda az lenne, ha a Föld nem így nézne ki száz év múlva…
