Ami a 2013-as SimCity megjelenésekor még úgy tűnt, hogy nem csupán a műfajteremtő sorozat, de az egész műfaj halála is, az mára valójában egy második aranykort hozott el a városépítős játékoknak. No, persze nem a minden szempontból hatalmas csalódásnak és visszalépésnek megélt SimCitynek, hanem semmiből érkezett kihívójának, a március elején ötödik születésnapját ünneplő Cities: Skylines-nak köszönhetően, amely pár nagyobbacska kiegészítőnek és egy tonnányi mikrotranzakciónak hála még mindig a stílus abszolút királya és legnépszerűbb darabja. A csúcson ragadva azonban a pódium alatt létrejött egy olyan üresség, amit egyre többen próbálnak meg betömni, ami a műfajnak és magának a Cities: Skylines-nak is jó, hiszen minél több az újdonság, minél több a kihívó, annál élesebb a verseny, és annál jobb játékok születhetnek. Elvileg: a Smart City Planből kiindulva azért még van mit tanulniuk a riválisoknak...

Kicsiben kezdve

A teljes tájékoztatás végett azért természetesen muszáj megjegyezni, hogy a Cities: Skylines mögött nem csupán egy hatalmas digitális kiadó, de egy több tucat főt számláló csapat áll, míg a Smart City Plan minden ízében indie fejlesztés, gyakorlatilag egyszemélyes munka. Viszont egyáltalán nem a semmiből jött, elkövetője, az Ambiera Games, az alapjait a 2017-es Government Simulatorral, majd az ebből született Business Magnate-tel húzta fel, melyek mindegyike nemcsak, hogy egy közös engine-re épül, de játékmenetük alapját is ugyanazon szabályok vezérlik, így a Smart City Plan lényegében egy iteráció, amely az üzleti- és a politikai alapokat gyúrja össze a hagyományos városépítős játékok szabályrendszerével.

Azaz itt is egy teljesen üres térképpel kezdünk, és az egyetlen, semmilyen szempontból sem egyszerű feladatunk az, hogy egy jól működő és önellátó település nőjön ki a földből. Kell lakóhely, ipari- és kereskedelmi negyed, és az ezeket kiszolgáló infrastruktúra, olyan alapdolgokkal, mint a víz- és az áramellátás. A Smart City Plan a megszokott sorrenddel nem, az ebben használt elemekkel viszont szakít, hiszen az áramot nem a legolcsóbbnak és legkárosabbnak nevezhető szénerőművel kell biztosítani, hanem nap- és szélerőművel, az úthálózatot pedig nem a várható terhelés alapján kell megtervezni, szimplán elég csak lerakni egy kétsávos csíkot.

Rizikós város

Merthogy más nem érhető el, a jelenlegi korai hozzáférés során a kétsávos út az egyetlen közlekedési lehetőség, de a közlekedés igazából már önmagában komikus. Egyrészt kis túlzással minden létező épületet körbe kell építeni úttal, nemcsak az adott zónát, másrészt már az első méter lerakásakor feltűnik a semmiből egy autó, és ez szinte exponenciálisan nő. Ez pedig visszatérő problémákat is okoz, a kétsávos utak teherbírása alacsony, ahogy a járművezetők kompetenciája is, így a legtöbb hibaüzenet a játék során igazából mindig ezzel, azaz az elviselhetetlen forgalommal kapcsolatos.

Ezen persze tudnának segíteni az olyan megoldások, mint a szélesebb út, a föld alá terelés, vagy a tömegközlekedés megerősítése, ám a Smart City Plan ezen a téren is nagyon furcsán működik. A terraformálás mellett az alagutak sem érhetők el, és az összes nagyobb volumenű projekt a lakosság létszámához igazodik, ami valamennyire logikus, csakhogy míg egy a Berlini pályaudvarral felérő vasúti pályaudvarhoz elég párezer lakos, egy metróhoz már valóságos megapolisz-létszámmal kell rendelkezni. És ez nagyvonalakban az összes létező épületkategóriáról elmondható, ahol az olyan alapvető dolgok, mint az iskola, a rendőrség vagy a tűzoltóság is irreális létszámkorláthoz van kötve, így a felhőkarcolók már azelőtt megjelenhetnek a városban, hogy az első rendvédelmi egység feltűnne.

Tragikus városvezetés

A helyzeten az sem segít, hogy igazából minden alapvető dolog – mint az áramszolgáltatás – nagyon furcsán működik, aminek köszönhetően szinte folyamatosan dózerolni kell, nem csupán épületeket, de akár komplett negyedeket, zónákat is, ami teljes veszteséggel jár, ilyenkor ugyanis nincs pénzvisszatérítés. De elég sok szemöldökráncolást okoz az amúgy organikusan fejlődő város tényleges fejlődése is: az épületek az adott zónán belül a lehető legvéletlenszerűbb helyen, akár annak közepén is feltűnhetnek, ami automatikusan hibaüzenettel jár, az útkapcsolat hiányára hivatkozva; a szennyezés a szennyező épület eltörlésével jelenleg automatikusan meg is szűnik, tehát nincs maradandó következménye az ipari negyed vagy a szennyvíztelep működtetésének; a villamos gyakorlatilag használhatatlan, mert teljes dugót okoz, így csak veszíteni lehet vele.

A sor igazából még egész sokáig folytatható lenne, de a Smart City Plan mindezek ellenére szórakoztató a legjobb pillanataiban, csak épp valahogy felesleges a létezése. Abszolúte semmi újdonságot nem hoz a műfajba, rengeteg furcsa dolga van, és a jelenlegi soványka tartalom alig pár óra alatt teljesen kifullad. Az, hogy a jövőben legalább tartalmi oldalon tud-e fejlődni, kérdéses: ha korai hozzáférésben lenne, erre lenne esély, de így, „befejezett” játékként egy kisebb csoda, de leginkább csak egy elkötelezett fejlesztő hozhatja közelebb a sikerhez.

Támogasd te is a PC Gurut!