Jelen cikkünk alanya egy furcsa kombó. Egyszerre metroidvania, shoot ’em up és bullett hell: ezen műfajok mindegyikének több évtizedes történelme van, de talán még egyetlen fejlesztő sem keverte annyira jól a stílusok jellemzőit, mint a Super Mega Team csapata. A spanyol gárda eddig főleg a minőségi mobiljátékairól volt ismert, a The Knight Witch a második PC/konzoljátékuk a Rise & Shine után. De hogy miért olyan különleges a The Knight Witch? Itt a válasz!
A történet vége a játék eleje
A The Knight Witch egy nagy háború történetének végét meséli el: egy katasztrófát megelőzően az emberiség egy zászló alatt egyesült. A Daigadai a technológia, tudomány, fejlődés elkötelezett híveként lépett fel, azonban az idilli állapot gyorsan véget ért. A Daigadai elmondhatatlan dolgokat vitt véghez, melyre válaszul megszületett a Gaia gyermekei nevet viselő ellenálló csoport, de esélyük sem volt a technológiai fölényben lévő Daigadai-jal szemben.
Az emberiség végső pusztulásának kezdetén aztán feltűnt négy nővér, akik a természeti erők birtoklójaként képesek voltak legyőzni az uralkodót. A bolygón azonban ez sem segített. Az emberiség a föld alá kényszerült, ahol békében éltek, míg egy támadás fel nem forgatta a közösség addigi életét…
A The Knight Witch innentől mutatja meg erényeit. Ugyanis a bevezető csak tutorialként szolgál, hogy megismerjük az irányítást, a lehetőségek egy kis szeletét, de az igazi játék a föld alatt kezdődik. A Dungeonidas hatalmas területen fekszik, amit a legeldugottabb sarokig fel kell fedezni. A tájékozódás nem könnyű, a térkép csak stilizált, a célt pedig csak egy karika jelöli, de az oda vezető utat semmi. Ez némi nehézséget okoz, de ezt ellensúlyozza a tény, hogy minden egyes szoba tartalmaz valami egyediséget. Ugató kutyákat lehet találni, embereket, akikkel beszélgetni tudunk, szobrokat, pihenőhelyeket, ahol a főszereplő elgondolkodhat az eseményeken. Lampionok lógnak a sziklákról, a házakba be leht menni, és így tovább: a vizuális tervezés kifejezetten tetszetős, a karakterek mintha egy gyerekek számára készült képregényből léptek volna át a játékba.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a The Knight Witch egy könnyed hangulatú játék lenne. Egyáltalán nem az, sőt! A metroidvania jelleg mellett igen erősen dominál a shoot ’em up és a bullett hell vonal: felfedezés közben lézerek között kell lavírozni, tüskefalak mellett navigálni, robbanó bombákon át repülni, miközben boszorkányunkat folyamatosan kisebb-nagyobb ellenségek támadják. És itt van szükség igazi ügyességre: mivel a lövedékek minden irányból érkeznek, millimétereken múlik az életünk vagy a halálunk. A főszereplő először egyáltalán nem erős, pár találat után jobblétre szenderül, annak ellenére, hogy a Knight Witchek egyike, a Pusztítás Angyala oktatta.
Szerencsére azért a tanítvány sem teljesen védtelen. Tud lőni, de igazi ereje a kártyákban van: ez egy újabb réteg, hiszen több tucat kártyából lehet összeállítani a támadási repertoárt. A kártyák tulajdonképpen varázslatok, melyek több kategóriába vannak rendezve, használatukhoz pedig manapontok kellenek. Utóbbiakat az elpusztult ellenfelek adják, és ezek segítségével különböző támadó és védekező varázslatokat lehet használni. Rakétákat, pajzsokat, sorozatlövésre alkalmas gépfegyvereket, kalapácsokat, melyeket körbelengetve gyorsan és hatékonyan lehet eliminálni a támadókat.
Hírnév
Ahogy haladunk előre, ahogy egyre több embert mentünk meg, úgy növekszik a kapcsolat ereje a főszereplő és a többiek között. Ezzel fejlődik Rayne, aki egyik szintről a másikra jár, valutáért különböző dolgokat vesz, melyekkel legyőzheti a főellenfeleket: Ezek jelentik a legnagyobb kihívást, hiszen mindegyik valamilyen meglepetéssel tud előrukkolni. És itt jön elő az egyik legnagyobb hibája a játéknak: a főszereplő mozgása ilyen esetekben nem érződik elég gyorsnak: a harcok színhelyén néha olyan sok lövedék van egyszerre jelen, hogy Rayne nem tudja időben elkerülni a becsapódó golyókat.
Éppen emiatt kell türelem a The Knight Witch-hez, ami képes az embert az idegösszeomlás szélére sodorni. Rayne mozgási sebességét nem lehet állítani, ami bossharcoknál iszonyúan frusztráló. A világ néha túlontúl nagynak érződik, a felfedezés nehézkesnek, azonban ezen negatívumok ellenére is bátran ajánlható a Super Mega Team alkotása, hiszen párezer forintért kínál teljesen egyedi élményt, ami örvendetes tény az indie játékok tengerében.
