A legendás sorozatait és karaktereit teljes nyugalommal több évtizedes pihenőre küldő Nintendo kapcsán nem annyira kézenfekvő bingókártyát készíteni, hiszen hajlamosak az ellenkezőjét csinálni annak, ami logikusnak tűnhet. A minden rekordot megdöntő, a koronavírus járvánnyal járó leállást az előnyére fordító Animal Crossing: New Horizons fénysebességű nyugdíjazása, nyugaton egy gyakorlatilag ismeretlen, kiváló sorozat váratlan lokalizálása pont annyira belefér a lehetőségek közé, mint a remake és a remaster pengeélén való táncolás egy forradalmian jó újrakiadás formájában. Az azonban kifejezetten meglepő a Switch feltehetően utolsó előtti évében, hogy a 2023-as őszi szezont többek között az a WarioWare-franchise zárja, amely alig két évvel ezelőtt jelentkezett utoljára a 2021-es WarioWare: Get It Together!-rel.
Múltidézés
Ahogy az is, hogy a Get it Together!-től eltérően a Switch egy olyan funkciójára lett kihegyezve, ami inkább a debütálásának évében, a Wii generáció lezárultával volt aktuális, azóta pedig inkább csak eseti alapon tűnt fel. A Move It! ugyanis teljes egészében a Joy-Conok mozgásérzékelésére van kihegyezve, olyannyira, hogy igazából ez a 2007-es WarioWare: Smooth Moves közvetlen folytatása, amely Wiimote helyett ezúttal két Joy-Connal igyekszik mozgásra bírni több mint 200 mikrojátékot, melyek során alig pár másodperc áll rendelkezésre mind az aktuális feladat értelmezéséhez, mind pedig annak sikeres kivitelezéséhez.
A program mindezt két nagyon jól elkülöníthető részre osztja: a másfél órás, akár két fő által is játszható sztorimódra és egy legfeljebb négy játékost támogató partimódra. A sztori ezúttal sem tartogat túl sok meglepetést: Wario és barátai egy félresikerült nyaralás nyűgjeit szenvedik, amin csak kisebb-nagyobb kihívások teljesítésével tudnak túljutni. A sztori alig másfél órán át tart, és 15-20 szintet tartalmazó csoportokra osztva, egy-egy téma köré fonva az elfoglaltságokat. A legemlékezetesebb ezek közül egyértelműen 9-Volté, aki klasszikus Nintendo-játékokba keveredik, belecsöppenve az Animal Crossing, a Mario, valamint a Fire Emblem világába is.
Maguk a mikrojátékok pont olyanok, mint bármelyik WarioWare-epizódban: rövidek, pörgősek és a lehető legextrémebbek. A fenékkel való pecsételéstől kezdve a leghosszabb orrszőrzet kihúzásán át egészen egy bárány habos testének letisztításáig bármi elképzelhető, és ezen a téren a Move It!-nek egyáltalán nincs szégyenkeznivalója. Sokkal ötletesebbek, kreatívabbak a kihívások, mint a Get it Together!-ben, amit leginkább a gazdagabb irányításnak köszönhet. A mikrojáték-csoportok mindegyike 2-3 specifikus póz használatát követeli meg a fent nevezett eszközökkel a kezünkben, amit a program alakoknak hív, melyeket egy nagybetűs Hang mutatott meg a halandóknak. A "Lovag" például olyan, mintha egy kardot fognánk, míg a "Big Cheese" egy magasztos testtartás, ahol a csípőhöz kell szorítani a Joy-Conokat. Mindezek mellett ott van a "Mérleg", melynek lényege, hogy a karok szélesre tárásával kell megőrizni az egyensúlyt. A másfél tucat póz egy része azonban messze nem működik olyan jól, mivel az alkotás nem mindig érzékeli őket helyesen, amely az adott mikrojáték elbukását, vagyis egy élet elvesztését vonja maga után. Ez sajnos a választott irányítási metódus velejárója, azonban egy a mozgásérzékelésre kihegyezett konzolgeneráció elég tapasztalatot kellett volna, hogy biztosítson az ilyen és ehhez hasonló frusztráló hibák kiszűréséhez.
Barátok a főszerepben
Már csak azért is, mert cikkünk alanyának nemcsak egy maximum két főre korlátozott sztorimódban kell helytállnia, de a lényegesen nagyobb jövővel kecsegtető partimódban is, ahol az ismerősöknek, barátoknak jut szerep több, kissé más struktúrájú, tematizált epizód során. A legjobbra messze a Galactic Conquest sikerült, amely egy kompaktabb Mario Partynak felel meg, ahol egy űrhajó felé masírozva kell a lehető legtöbb pontot összegyűjteni, csakhogy ezen mezők meg tudnak trükközni: átadhatják a megszerzett pontok egy részét a riválisoknak, visszarepíthetnek a kezdőmezőre, vagy extra lépéseket iktathatnak be. A Listen to the Doctor ennek szöges ellentéte, mivel egészen nevetséges mozdulatokkal kell győzedelmeskedni; a Medusa March-ban úgy kell eljutni a medúzához, hogy ne változtasson kővé; a Go the Distance-ben egy bokszringben kell túlélni, míg a Who's in Control show során kétfős csapatoknak kell úgy letudnia a kihívásokat, hogy a rivális ne jöjjön rá, melyik játékos irányítja azokat. Ezen felül két kisebb, extra játékmód is elérhető, azonban ezek tartalomban és méretben is eltörpülnek a partimód repertoárjának többi eleme mellett.
Az új WarioWare természetesen itt fénylik csak igazán, hiszen a sztori lényegében betudható egy hosszadalmas oktatómódnak. Ugyanakkor a felemásra sikeredett mozgásérzékelés, a partimódhoz szükséges külön Joy-Con felhozatal okán nem feltétlenül a Move It! az első, amihez hozzányúlna az ember, ha társaságban Switch-ezne, hiszen nem csupán költséges, de egy kisebb tanulást is igényel a számtalan póz megtanulása és helyes alkalmazása. A legújabb felvonás így tehát ötletesebb és szórakoztatóbb, mint elődje, de túl drága és sokszor túl frusztráló ahhoz, hogy pár alkalomnál több örömet is okozzon.
