Tesztek

16 év után újjászületett a Heroes of Might and Magic harmadik, s egyben a legjobbnak tartott felvonása. HD-ban. Szív megdobban, lehelet megszegik, anyós kiültet a verandára, hogy az aurája bele ne zavarjon a telepítésbe, és bakker, tényleg 1999-ben érezhetjük magunkat!

A Heroes of Might and Magic szériát szinte mindenki ismeri: a fanatikusok évekig tűkön ülve várnak egy-egy kiegészítőt, az erőművel felszerelt játékosok az 5. rész szépségében gyönyörködnek, és aki nem játszott egyik felvonással sem, biztos, hogy látott a sorozatról többoldalas cikkeket magazinokban. De egy csoport kimaradt: azok, akik a felemásra sikerült Heroes IV után nem nyúltak a folytatásokhoz, és máig a sokak szerint legjobb 3. epizóddal ütik el az időt…

Idén tavasszal, amikor a Heroes 5 megjelent, a legtöbb dicséret, illetve kritika, ami elhangzott vele kapcsolatban, abból indult ki, hogy mennyire hasonlít a klasszikus harmadik részre. A hasonlóságok sora most eggyel bővült, ugyanis az ötödik rész mellett is elkezdenek sorjázni a kiegészítő lemezek, amiknek a hosszú, tömött sorai anno hírhedtté tették a Heroes 3-at…

A Nival a Heroes of Might and Magic V-tel ugyan végérvényesen és kitörölhetetlenül beírta magát a számítógépes játékok történelmébe, de ne gondoljuk, hogy a sikert nem alapozta meg néhány olyan tanulóprojekt elkészítése, amelyekben hasonló érdemeket nem könyvelhettek el. A nagy öregek még talán emlékeznek a Rage of Mages sorozat két tagjára (1998 és 1999), a legelvetemültebbek pedig még olyan címekkel is találkozhattak akár, mint az Etherlords, a Blitzkrieg vagy a Silent Storm, melyek inkább szakmailag, mintsem piacilag voltak sikeresnek mondhatók. Az Evil Island is szépen, csendesen jött 2001-ben, de ezen évből jómagam is inkább emlékszem olyan nevekre, mint a Black and White, a Civilization III, a Max Payne, s még ebben az RPG-kben szűk esztendőben (csak a Diablo 2 kiegészítője jelent meg, mint nagyobb név) sem tudott megmaradni a piacon. Aztán a napokban egy ismert hazai internetes aukciós portálon valaki eladásra kínált belőle egy darabot: szem felcsillan, pénz átutal, postás bácsi csenget, csomag kibont, gépbe bedob.

Értékelést kétféle játékról hálás feladat írni: a roppant jóról/élvezetesről/már a megjelenés előtt kasszasiker típusról, vagy ennek szöges ellentétéről. Amire én vállalkozom, az előbbi kijelentés szerint nem az. A Heroes of Might and Magic IV ugyanis egyik fenti kategóriának sem felel meg. Ez ugyanis amolyan "zakó" játék lett 2002-ben: a sikert sikerre halmozó sorozat fekete báránya, amely a 3DO hattyúdalává avanzsálódott, a játékosok fanyalgásánál akkoriban csak a magazinok lesújtó véleménye volt, ami emblematikusan meghatározta volna a fogadtatását. Mindezek pedig a végét jelentették a fejlesztőcsapatnak: a New Wold Computingot 1996-ban felvásárló 3DO 2003-ban csődvédelmet kért önmaga ellen, szorult anyagi helyzetéből szabadulandó pedig eladta a Might and Magic univerzum jogait a Ubisoftnak, aki egy-két "complete" kiadás után idén májusban előrukkolt az ötödik résszel, amely ismét egyöntetű sikert könyvelhetett el mind a szakma, mind a játékosok oldaláról. De valójában olyan nagy lenne a szakadék az isteni, és mára legendássá vált harmadik rész és a monstre visszatérés között?

A Nival Interactive szép lassan az egyik legnagyobb és legtermékenyebb kelet-európai fejlesztővé növi ki magát, pedig az elmúlt évek során bizony nem kevés alacsony színvonalú játék is kikerült a cég kezei közül. A 3DO megszűnése és a Heroes sorozat folytatása soha nem látott lehetőségekhez segítheti hozzá az oroszokat a jövőben.