Tesztek

Négy és fél év után végre a kezem közé kaparinthattam az Obsidian új üdvöskéjét, a Pillars of Eternity világán osztozkodó Avowedot. Jó pár órát beleöltem már a játékba és bár az Obsidian szintjét hozza, sőt talán túl is szárnyalja azt a játék, mindez manapság már lehet, hogy kevés lesz egyeseknek.

Az Elder Scrolls Online legújabb fejezetében Skyrim nyugati területére látogathatunk, 1000 évvel Alduin visszatérése előtt.

Az újra kiadott játékok többségében olyanok, amiket nagy valószínűséggel sosem fogunk még egyszer végigjátszani, ám ezeket mégis jó érzés bezsákolni azért, hogy ott legyenek a polcunkon vagy a könyvtárunkban. A Skyrim SE is ilyen, amit egyszer betöltünk, hümmögünk egy keveset, aztán megyünk vissza witcherezni.

Komoly türelmet követel a Bethesda mindazoktól, akik újabb és újabb Skyrim kiegészítőkre várnak, elvégre az alapjáték majdnem másfél évvel ezelőtt került a boltokba, a Dragonborn viszont még mindig csak a második legnagyobb bővítmény. És nem is túl jó.

Ha a Shadowlands tíz évvel ezelőtt ugyanezzel a grafikával, nyílt világgal és játékmenettel PC-re jelenik meg, akkor most egy Shadowlands: Skyrim nevű MMOG-n rugóznánk, és Aven város főcíme szólna gamer-rendezvényeken a Zelda muzsikája helyett.

Több mint fél év várakozás után érkezett meg az első Skyrim kiegészítő, de a Dawnguard szinte minden szempontból csalódás -- bölcsebb lenne szimplán küldetéscsomagnak hívni.

Hatvan órája játszom, de még mindig bőven van mit felfedeznem. Tele a térkép ismeretlen helyekkel, és hegyekben állnak a megoldatlan küldetések, pedig minden erőmmel azon voltam, hogy minél többet letudjak, mielőtt nekiállok a tesztnek – belátom, a lehetetlennel kacérkodtam. A Bethesda jó az ilyesmiben, én kevésbé.