Tesztek

A jó öreg Blazko nyugdíjba vonult, de legalábbis eltűnt, hogy a Wolfenstein egy újabb mellékág erejéig visszatérhessen a köztudatba, ám ez a nácivadászat egy kicsit más, mint az eddigiek. Fele áron kínált majdnem fele tartalom, de a karakterek száma már duplázva van, ahogy a játékosoké is.

William Joseph Blazkowicz immáron sokadszor tér vissza a halál torkából, hogy még több nácit küldjön a túlvilágra. A The New Colossus alcímet viselő fejezetben ismét számolatlanul aprítja majd a németeket, hogy visszahozza az elveszett szabadságot Amerika földjére.

B.J. Blazkowicz visszatért, a ’60-as évek náci világbirodalma helyett viszont ezúttal „természetes környezetében”, az okkult erőkkel átszőtt második világháborúban küldi harcba a MachineGames. De vajon elég volt egy év felkészülési idő a misszióra?

Ha valaki pár hete azt mondja nekem, hogy az új Wolfensteint a sztorija miatt fogom legjobban élvezni, szabályosan kiröhögöm, hisz semmi sem utalt rá, hogy a svéd MachineGames többet tenne le az asztalra egy old school lövöldénél. Mégis így történt.

1992 egy szép esztendő volt. Négyévesként semmi dolgom, semmi gondom nem volt, éltem a magam kis életét, melynek meghatározó részét az építős kockajátékok, az óvodai délutáni alvások és a futkározások tették ki. Bár ezen cselekedeteim nagy részére nem emlékszem -- csupán néhány homályos folt dereng --, biztos vagyok benne, hogy boldog gyermekkorom volt. Eközben a külvilágban is zajlottak az események: ez évben alakult meg az Európai Unió, került a mozikba az Aladdin, s ekkor jött ki minden idők első FPS-e, a Wolfenstein 3D...